Mettől emberi egy mesterséges intelligencia?

Nemrég nagy visszhangot keltett az interneten, hogy egy magát 13 éves ukrán fiúnak kiadó számítógépes program sikerrel teljesítette a Turing-tesztet. Vagyis egy kísérlet során a vele chatelő emberek 30%-a elhitte, hogy valójában egy másik emberrel kommunikál.

Sokan áttörésként értékelték az eredményt, de olyanok is akadtak, akik kétségbe vonták, hogy a XXI. században valóban a több mint 60 éve kitalált Turing-teszt a legalkalmasabb-e arra, hogy a mesterséges intelligenciát mérjük, minősítsük vele.

Alan Turing 1950-ben publikált tanulmányában írta le a teszt koncepcióját. A kísérlet lényege, hogy a tesztalany a számítógépe billentyűzete segítségével két partnerrel chatel: egy emberrel és egy géppel. A feladata az, hogy eldöntse: melyik a gép kettőjük közül.

Egyes szakemberek úgy vélik, ez a teszt már idejét múlt és rossz irányba tereli a mesterséges intelligencia fejlesztőit. Noah Goodman, a Stanford Egyetem igazgatója szerint a chatbotok éppen hogy egyre butábbakká váltak annak érdekében, hogy átmenjenek a teszten. A fejlesztők általában gyereknek próbálják meg feltüntetni a gépüket (hiszen egy gyereknek kisebb a tapasztalata, tudása), illetve szándékosan raknak a szövegbe gépelési hibákat és poénokat, hogy a chatbot emberibbnek tűnjön. Tehát jogos a kérdés, hogy ez mennyiben nevezhető fejlődésnek.

Azt maga Turing is elismerte, hogy a túl bonyolult kérdések esetében a kitérő válasz lehet a legsikeresebb. Ha például arra kérjük a botot, hogy írjon nekünk egy szonettet a szilvásgombócról, a legegyszerűbb azt válaszolnia rá, hogy “inkább nem, sosem voltam jó versírásban”.

De vajon akkor hogyan, milyen módszerrel lehetne megvizsgálni, hogy mennyire emberi egy MI?

Az biztos, hogy ideje lenne túllépni a billentyűzet csépelésén. Tény, hogy 1950-ben ez volt az egyetlen kommunikációs forma ember és gép között, de azóta ezt már meghaladta a világ.

Valószínűleg egy több feladatból álló csomagot kellene összeállítani, amely egyaránt próbára teszi a gép nyelvi, érzékelési és interpretációs képességeit. És előnyt élvezne az a komputer, ami nem csak egyszerűen úgy viselkedne, mint egy személy, hanem mint egy intelligens ember.

A legalapvetőbb feladat az írott szöveg értelmezése, ami könnyűnek tűnhet, de nem az. Hiszen a gépnek számos összefüggést kell értenie egy számunkra egyszerűnek tűnő mondat feldolgozásához is. Ha csak azt a mondatot nézzük, hogy “Géza megpróbálta felhívni Gizit, de nem érte el”, a számítógépnek a telefonálás, mint tevékenység lényegét kell ismerni ahhoz, hogy felfogja, miről van szó.

Mivel az emberek hangok és képek segítségével teremtenek kapcsolatot a világgal, következőnek biztosan a beszéd- és képfeldolgozást kellene tesztelni. Ez a két terület rengeteget fejlődött az utóbbi években, de még mindig messze vannak a tökéletestől. Az olyan digitális asszisztensek, mint például az Apple-féle Siri, félre tudnak érteni szóban adott utasításokat. És egy internetes regisztrációnál néha éppen azzal kell bebizonyítanunk, hogy nem vagyunk robotok, hogy fel tudunk ismerni egy félig-meddig eltorzított betűsort – amire a gépek képtelenek. (Ennek a kis próbának a neve CAPTCHA, azaz “Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart” – Teljesen automatizált nyilvános Turing teszt komputerek és emberek megkülönböztetésére.)

Az egyik legemberibb tulajdonság az arcfelismerés: egy hathónapos baba már ki tudja szúrni az anyját a tömegből. Nem túlzás tehát egy intelligens géptől is elvárni, hogy arcról megismerjen minket.

A határ persze a csillagos ég. Hiszen elvben azt is elvárhatnánk egy okos géptől, hogy ha megismertetjük vele a foci szabályait, akkor utána sportkommentátorként közvetítsen egy meccset, hogy éppen ki mit csinál a pályán.

De a legnehezebb talán a sokoldalúságot elérni. Az összes híres számítógép, amely eddig egy-egy területen korszakalkotó teljesítményt nyújtott, abszolút butának tekinthető minden más területen. 50 éve azt gondoltuk, ha egy komputer majd le tud győzni egy sakknagymestert, akkor már biztosan intelligens lesz. A Deep Blue megugrotta ezt a szintet, mégsem lehet neki egy egyszerű kérdést feltenni az időjárásról. Watson, aki a Jeopardy játék megnyerésével szerzett hírnevet, elképesztő tudással rendelkezik az italokról, városokról és filmekről, de csak egy bizonyos formában feltett kérdésre tud válaszolni. Számos robot létezik már, amelyek utánozni tudnak bizonyos emberi (vagy állati) viselkedésformákat, és ettől még egyáltalán nem mondhatóak intelligensnek.

Persze azt is be kell látnunk, hogy az elvárásaink is folyamatosan változnak. Ma már rengeteg számítógépes rendszer nyújt olyan emberfeletti teljesítményt, amire földi halandó képtelen lenne. A Google egy szempillantás alatt megtalálja nekünk az információt, amit keresünk az interneten. Meg tudjuk vizsgálni egy beteg DNS-ét, rákot okozó mutációk után kutatva. De mi még mindig elégedetlenek vagyunk, mert nem ez a fajta teljesítmény az, amit intelligenciának hívunk.