Miről álmodoznak az értelmiségi nők? – Pavla Horáková: A valószerűtlenség elmélete könyvajánló
Miről álmodoznak az értelmiségi nők?
A napokban jelent meg Pavla Horáková Magnesia Litera díjas regénye, A valószerűtlenség elmélete. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa Programja támogatta.
A neves cseh publicista, fordító és rádiós szerkesztő első, felnőtteknek szóló könyve (több ifjúsági regény után) több szempontból is figyelemre méltó munka: az írónő magával ragadó stílusa, humora, éles szemű megfigyelései, nyelvi kifinomultsága, irodalmi tehetsége jellemzi.
Az elbeszélő Ada Sabová, harmincas éveiben járó értelmiségi nő, aki tudósként dolgozik az úgynevezett Interdiszciplináris Antropológiai Intézetben. Tudományos kutatásának témája: „a vizuális kompatibilitás szubjektív észlelése”. A regény egyik zsenialitása az a sok képtelen kutatási téma, elmélet, amiket mintegy mellékesen olvashatunk a történet folyamán. Például: „a szociálisan patologikus jelenségek hatása a tereptörésekre városi környezetben”, vagy „A gyakorlatban is működik-e Murphy törvénye, vagy ez csak szubjektív benyomás?”.
Pavla Horáková a tudományos munka milyenségére, a kutatóintézetben zajló életre vonatkozó precíz megfigyeléseit szarkasztikus humorba csomagolva tárja elénk. Másrészt egy viszonylag komoly kérdést tesz fel: hogyan lehet megragadni, értelmezni a körülöttünk lévő dolgokat, a kaotikus eseményeket, amelyek alapvetően befolyásolják a világgal kapcsolatos tapasztalatainkat és az életünk irányát? A főhősnő gondolkodásának fókuszában a vonzerő áll, amelyet szeretne meghatározni, miközben saját élete válik kísérleti anyaggá és a kísérlet kiindulópontjává is. Ada megpróbálja megérteni a körülötte lévő embereket: szüleit, családtörténetét, vagy azt, hogy miért vonzza őt egy szinte ismeretlen, eltűnt férfi, egy kolléganőjének a fia.
A főhős története kiindulópontként és keretként szolgál a megfigyelések elemzéséhez és az érvelés kidolgozásához, s végül arra a felismerésre jutunk, hogy a vizsgáló egyén mindig valahogy személyesen, szubjektíven szerepel saját kutatásában. Horáková nagyon szórakoztató módon reflektál a látszólagos véletlenekre, amelyek mögött rendszerességet és közöttük kapcsolatot érzékel. Mindezen jelenségek magyarázatára a „valószerűtlenség elméletét” keresi, de kénytelen megállapítani, hogy pusztán ésszel nem képes megragadni a világ végtelen bonyolultságát. Miként a körülötte lévő társadalom egyre jobban ragaszkodik az üres szabályokhoz, Ada egyesével elhagyja ezeket a merev struktúrákat, és elindul a szabadság felé. Ezen a ponton a regény fantasztikus fordulatot vesz, s ez a csavar még inkább feledhetetlenné teszi ezt a sajátos irodalmi remekművet.
