Nem dobog már az acélszív: gépmonstrumok temetői 1.rész
A tudomány és technológia pár évtized alatt is óriási lépéseket tesz előre; ami ma még csúcstechnológia, az az unokáink idejében valószínűleg már elavult lesz.
Vagy talán még hamarabb.
Elég csak körülnéznünk a világban, bolygónk valójában egyetlen, hatalmas roncstemető!
Bárhova is lépünk, bármelyik kontinensre, vagy a hajózunk bármerre a világ óceánjain, előbb-utóbb rábukkanunk a mulandóság vitathatatlan nyomaira.
Földön rekedt repülők
A gépek parkolóhelyéül az egyesült államokbeli Kalifornia, Nevada és Arizona sivatagai szolgálnak – érdekesség, hogy nem csak amerikai, de európai, ázsiai vagy éppen ausztrál cégek is előszeretettel hozzák ide ideiglenesen feleslegessé vált masináikat.
Az amerikai sivatagokban egyébként nem csupán kereskedelmi, hanem nyugdíjazott katonai gépek is szép számmal találhatók – az arizonai Tucson mellett található Davis-Monthan bázison például jetek és propelleres gépek ezrei, egy arizonai bázison pedig B52-es bombázók, F4-es harci gépek és B1-es bombázók “pihennek”.
Azonban néha a sors úgy hozza, hogy a gépmadarak nem nyugdíjba mennek, hanem munka közben éri őket a megsemmisülés.
Mint ezt az Alaszkában kényszerleszállást végzett repülőgépet, ami 1970 óta McMurdo közelében alussza álmát.
Elhagyott tengeralattjáróbázis
A Krím-félszigeten, a Fekete-tenger partján található Szevasztopol mellett Balaklava városrész.
A Tavrosz-hegy gyomrába vájt bunker 350 ezer négyzetméterével egy kisebb város területű, falai 56 méter széles vasbetontömbökből készültek, ezt azt jelenti, hogy akár egy 100 kilo tonnás atomrobbanás esetén is biztonságot nyújtott volna a bent lévők számára. A komplexum rendelkezett különálló szellőztető rendszerrel, dízelgenerátorokkal, üzemanyag- és vízvezetékkel és földalatti sínekkel. A hermetikusan lezárható komplexum, így lehetővé tette volna, hogy a földalatti város, mintegy 3000 lakost akár 3 évig is eltartson. A tervek szerint egy atomtámadás esetén, a bázison elbújtatott tengeralattjárókkal később ellencsapást tudtak volna mérni az ellenségre.
A katonai objektumban a tengeralattjárók rendszeres karbantartási munkálatait végezték egyszerre 7-9 tengeralattjáró tudott egyidejűleg bent tartozódni a száraz és vizes dokkokban, emellett fegyver és töltet raktárként is funkcionált.
A szupertitkos bázist a Szovjetunió szétesését követően elkezdték felszámolni. 1991-ben a Fekete-tengeri flotta feloszlását kővetően a tengeralattjárókat és hozzá kapcsolódó teljes felszerelést eltüntették. 1995-ben pedig az utolsó tengeralattjáró is elhagyta a bázist. Mára az egykori hidegháborús bázis közkedvelt turista célponttá vált.
Légvédelmi bázis roncsok
A Mansuell tengeri erődítmények Angliában II. világhábrúban szolgáltak légvédelmi célokat. A háború után a bázist magára hagyták. Az viharos óceáni időjárás elég szépen megette már a tornyokat, amikor egy kisebb csoport elfoglalta és létrehozta a maga kis államát, amelyet Sealand-nak neveztek el.
Összeállításunkban helyet kell adnunk egy kivételnek is.
A szóban forgó hajó ugyanis nem acélmonstrum, és jóval korábban bocsátották vízre, mint például a cikkünk következő részében felsorakozó hajókat.
Amiért idekerült az az eszmei értéke.
A ma már muzeális értéknek számító 1628-ban, rögtön az első útján elsüllyedt, valaha a Vasa névre “hallgató” svéd háromárbócos hajó ma Stockholmban pihen, és a világ egyik legköltségesebb leletmentő expedíciójának a főszereplője volt.
Ennek fényében eltűnődtem azon, hogy a ma rozsdás roncsként is fenséges acélóriásokra három-négyszáz év múlva talán – a Vasa-hoz hasonlóan-, nem környezetpusztító, ökológiai szempontból káros feleslegként fogunk gondolni, hanem egy letűnt történelmi korszak ereklyéiként?!
A cikk még nem ért véget! Folytatás IDE KATTINTVA!
