Növények az űrben
Néhány nappal ezelőtt futótűzként terjedt el egy fotó, amelyet Scott Kelly űrhajós készített az ISS fedélzetén, és amely egy nagyra nőtt, sárga szirmú virágot ábrázolt. Sokan hiszik emiatt, hogy ez a szerencsés rézvirág az első növény az űrben – pedig nem!
Valószínűleg sokan nem tudják, hogy az első élőlény, ami az űrben járt, nem Lajka kutya volt, hanem egy csapat muslica, és egy marék vetőmag. Ezek a rozs- és gyapotmagok 1947. február 20-án, egy V-2-es rakéta rakományaként szálltak a magasba, és azt vizsgálták rajtuk, hogy az élőlények, az élő szervezet hogyan reagál a nagy magasságban lévő sugárzásra. A magok 109 kilométeres magasságig jutottak.
Ezt követően az állatkísérletek kerültek előtérbe, majd az első emberes küldetések, és végül az olyan kérdések, mint hogy képes-e tartósan élni és dolgozni az ember a világűrben? Az űrkutatás kezdetben politikai célokkal hajszolt törekvés volt, de ahogy változott a földi történelem, úgy alakult át tudományos projektté, és érte el azt a sokkal magasztosabb kutatássorozatot, amely a jövőben majd az emberiség hasznára fordulhat. A hosszú távra tervezett, állandóan személyzettel rendelkező űrállomásokon ismét napirendre került az élelem űrbeli körülmények között való megtermelésének problematikája. Amióta a Nemzetközi Űrállomás (ISS) teljes egészében elkészült, a NASA és az ESA is támogatja, hogy növénytermesztési kísérletek is folyjanak odafent. Ennek eredményeképpen 2012-ben növekedésnek indultak azok az Arabidopsis-palánták, amelyek először cáfolták meg a tudomány feltételezését, miszerint gravitáció nélkül, a sok más inger által (pl. tömegvonzás) befolyásolt növények gyökerei majd sajátos módokon, ferdén, illetve hullámosan fognak nőni. Azonban nem így történt, a gyökéreresztés nem gravitációtól függő jelenség tehát, erről pedig hosszú cikkében BMC Plant Biology c. tudományos folyóirat is beszámolt itt.
2014-ben rendhagyó kísérlet zajlott növények és az űr részvételével, de ezt nevezhetnénk inkább performansznak. Azuma Makoto japán művész ötlete még John Powelt is cselekvésre késztette, aki ekkor a JP Aerospace szakembere volt. Tíz segítőtársával Makoto 30 különféle növényből kreált csokrokat, és egy fehér fenyő bonsai társaságában a nevadai Fekete Kősivatagból útnak indította őket. Az Exobionatica projekt képei bejárták a világot, és a figyelem ismét az űr és a növények kapcsolatára terelődött.
2015 nyarának nagy szenzációja, és ezzel együtt a az űragrár-tudomány következő áttörése volt, hogy először sikerült ember számára is fogyasztható haszonnövényt termeszteni az ISS-en. Az első ínyencség a római vörös saláta lett, piros színű leveleivel pedig külön kitűnik az elvárt zöld étel-alapanyagoktól. A növény kifejlődését egy vega-egység tette lehetővé, mely biztosította a megfelelő anyagokat és a világítást. Utóbbi azért is nagyon fontos, mert már az 1990-es évek elején is történtek kísérletek LED-lámpákkal, ám csak most sikerült kétféle fény használatával egészséges növényt felnevelni. A kék és vörös hullámhossz ugyanis feltétele volt a növény fejlődésének, a zöld pedig nem, bár azért szintén nem elhanyagolható. Íme az első űrsaláta:
És el is érkeztünk a következő mérföldkőhöz, amelyet 2016 januárjában át is lépett a tudomány: már nemcsak leveles, hanem virágos növényekről is kiderült, hogy képesek kifejlődni, élni és túlélni az űrben. Az érdem ismét a NASA-fejlesztésű növénytermelő berendezésé, amellyel a saláta is kinőhetett, valamint Scott Kelly űrhajósé, aki a kezdeti nehézségek (kókadt levelek) ellenére, a locsolási metódus megváltoztatása után bízott a sikerben. A hazánkban is ismert és gyakori zinnia (rézvirág) pedig immár a világűrben is gyönyörű színekben pompázik.
A következő lépés talán a paradicsom lesz? Vagy egy külön növénytermesztő modul? A jövő űrhajósait dokkolás után akár ez a látvány is fogadhatja majd:
