Óriás tengerszint emelkedés a jégkorszak végén
33 000 évvel ezelőtt hatalmas jégtakarók borították szinte a teljes északi féltekét. Ez volt az utolsó úgynevezett glaciális maximumidőszak, amikor a sarki és kontinentális jégtakarók a legnagyobb kiterjedésüket érték el. Akkoriban az eurázsiai jégtakaró, amely befedte Skandinávia nagy részét, nagyjából háromszor annyi fagyott vizet tartalmazott, mint a modern kori grönlandi jégtakaró.
Azonban alig 500 év alatt egy gyors regionális melegedés hatására a jégtakaró összeomlott. Ennek is jelentős szerepe volt abban, hogy 13 500-14 700 évvel ezelőtt akár 25 méterrel is megemelkedhetett a globális tengerszint. Ezt az időszakot nevezik a kutatók Meltwater pulse 1A nevű eseménynek.
A szakértők erre az eredményre a Norvég-tengerből vett üledékfuratok elemzésekor jutottak.
A teljes eurázsiai jégtakaró néhány évszázad alatt olvadt el, évente több mint négy centiméterrel emelve meg a vízszintet, ami összesen 4,5-7,9 méteres emelkedést jelentett.
Az eurázsiai jégtakaró olvadása hatalmas regionális hőmérséklet-ingadozásokkal esett egybe. A grönlandi jégtakaróból vett furatok elemzése arra utal, hogy a Grönland feletti légkör akár 14 Celsius-fokkal is felmelegedhetett néhány évtized alatt abban az időszakban. A szakértők szerint ez a melegedés volt a jégtakaró összeomlásának fő oka. A légkör szén-dioxid koncentrációja akkoriban 240 ppm volt, míg jelenleg 415 ppm.
Napjainkban a grönlandi jégtakaró, amely elegendő fagyott vizet tartalmaz ahhoz, hogy több mint hat méterrel megemelje a világ tengereinek és óceánjainak vízszintjét, rekordsebességgel olvad. Csak 2019-ben több mint 560 milliárd tonnát veszített tömegéből. Grönland és az Antarktisz egyes részei jelenleg hatszor gyorsabban olvadnak, mint 1990-ben. Sok kutató attól tart, hogy a jégtakaró Grönlandon és az Antarktisz nyugati részén tovább olvad akkor is, ha a szénkibocsátás visszafogásával lassul a felmelegedés.
