Pokoli történetek – haragos lángok II.

A békésen lobogó öröklángok után a Föld pusztító tüzeit vettük sorra: a Sidneyt föld alatt „fenyegető” Mount Wingen tüzét, a 400 000 indiait fenyegető jhariai tragédiát és a szovjet tudósok legnagyobb baklövését, a Pokol Kapuját. A „haragos lángok” második részében az amerikai kontinensre és Európába teszünk kitekintést, egy város pusztulásán, egy balul sikerült expedíció felfedezésén és egy bűnbak pásztor történetén keresztül.

Kend rá a gondatlan pásztorra! – Brennender Berg

„Erős kénszag vett minket körül, a barlang egyik oldala majdnem izzott és vöröses-fehérre sült sziklák borították. A hasadékokból füst tört elő, a föld forróságát még a vastag cipőn keresztül is éreztük” – számolt be Johann Wolfgang von Goethe irófejedelem a Saar-vidéki Lángoló Hegyen tett látogatásáról (Brennender Berg).
Nem ismert, hogy miért gyulladt meg a hegy alatti szénmező – talán csupán öngyulladás miatt, de a néphagyomány megtalálta a maga bűnösét. Eszerint egy gondatlan pásztor tüzet gyújtott a hegyen, ami a gyökereken keresztül elérte a föld alatti szenet, lángra gyújtva azt.
A tűz intenzitása a 18. század óta jelentősen csökkent, de a repedésekből előtörő füst és a ragyogás azóta is vonzza a kiránduló iskolai osztályokat, a gyerekek nyers tojásokat visznek magukkal, hogy azokat a hasadékokban főzzék meg.

Tűz a Sarkon – Smoking Hills

Robert McClure kapitány 1850-ben kelt útra, hogy megtalálja az Északnyugat átjáró keresése közben eltűnt – negyedik – Franklin expedíciót. A kutatást nem koronázta siker, de teljesen hiábavalónak nem mondható az Investigator vitorlás és legénységének útja. A kapitány füstöt látott felszállni a köves partról, ami felkeltette figyelmét, ezért felderítőket küldött oda. A partról visszatérők nem találtak sem inuitokat, sem a Franklin expedíció túlélőit, csak füstölgő földekről tudtak beszámolni – újra felfedezték a korábbi Franklin expedíció által már ismert Füstölgő Dombokat.
Az inuitok által a keserűvíz földjének is nevezett olajjal átitatott anyagpala, a földben megtalálható kénnek köszönhetően öngyulladással kapott lángra és folyamatosan ontja magából a füstöt. Ha mindez önmagában még nem lenne elég pokoli, a kén-dioxid kicsapódik a füstből, mérgezővé és savassá téve a környező tavakat – melyekben a fémek koncentrációja is magasabb.

Szellemváros – Centralia

Az 17921-es irányítószámot visszavonta az Egyesült Államok Posta Szolgálata 2002-ben – jelképesen is lemondva a 40 éve agonizáló városról. A vasútépítéstől megrészegült vállalatok szén és nyersanyagéhsége nem ismert határokat az 1850-es években, az Egyesült Államokban, ez hívta életre Centralia városát. A szenet tartalmazó vidék fölött egy városka nőtt 100 éven át. Egészen az 1962-es Amerikai Háborús Hősök Emléknapjáig. A városvezetés elhatározta, hogy kicsinosítja a várost az ünnepre és eltünteti a szemétlerakatokat. A megbízott tűzoltók a gazdaságtalanná vált, ezért elhagyott bányák tárnáiba hordták az összegyűjtött szemetet, amit elégettek, majd el is oltottak – hitték. A föld alatt meggyulladt a szén is, amit többszöri próbálkozás során sem tudtak eloltani, de a probléma igazán csak később, 1978-ban mutatta meg igazi arcát: a tűz már az egész város alatt tombolt. Ekkora már félmilliárd dollárba került volna az oltás, ennyi nem állt rendelkezésre. A valaha 2000 fős város 1981-re csupán 1000 lelket számlált, az 1984-es szervezett kitelepítést követően ez tovább apadt, míg 2010-re már csak 10 makacskodó mondhatta magát Centraliainak.