Rudyard Kipling, egy rendkívüli ember rendkívüli élete

Rudyard Kipling irodalmi Nobel-díjas angol író és költő 1865-ben, Bombayban született, a brit gyarmati Indiában.
A novella művészetének egyik legnagyobb újítójaként tartják számon.
Többször felajánlották neki a lovagi címet, amit azonban ő mindig visszautasított.
Hat éves korában elkerült Bombayből, Alice húgával hat évig éltek Southsea-ben, a Holloway házaspárral, akik Indiában élő britek gyermekeit nevelték. 1878 januárjában Kipling felvételt nyert a United Services College nevű devoni intézménybe, amely a brit hadsereg tagjainak képezte ki a fiúkat. Bár kezdetben nehéznek érezte az iskolát, később szoros barátságokat kötött itt, és ez az iskola lett a helyszíne több gyerektörténetének.

Tanulóideje végén kiderült, hogy nincs elég tehetsége egy oxfordi ösztöndíjhoz, a szülei pedig nem tudják finanszírozni tanulmányait; így édesapja, Lockwood Kipling a mai Pakisztán területén levő Lahoreban szerzett munkát fiának, ahol az apa a művészeti főiskola igazgatója és a Lahorei Múzeum kurátora volt. A fiatal Rudyard a Civil & Military Gazette című helyi újság segédszerkesztője lett. Stephen Wheeler szerkesztő keményen dolgoztatta Kiplinget, akinek írói szükségletei kielégíthetetlennek bizonyultak. 1886-ban kiadta első verseskötetét Szolgálati nóták címmel. Ugyanabban az évben új szerkesztő került az újság élére Kay Robinson személyében, aki nagyobb teret adott Kipling kreativitásának, és felkérte, hogy írjon novellákat a lapba. A Lahoreben töltött időnek vége szakadt 1887 novemberében, amikor Kiplinget a Gazette nagyobb testvéréhez, a The Pioneer című laphoz helyezték át Allahabadba. A következő évben Kipling hat novelláskötetet adott ki.

1889 elején egy vita után a The Pioneer felmentette Kiplinget a kötelezettségei alól. Hat kötetének szerzői jogát eladta, ebből a pénzből Londonba akart utazni; tervéből világkörüli út lett, melynek végén azért csak eljutott a Brit Birodalom fővárosába.

1892-ig Londonban élt és alkotott, majd megnősült; feleségével annak vermonti családi birtokára, majd Japánba utazott nászútra. Alig értek azonban Yokohamába, bankjuk csődje miatt azonnal vissza is fordultak Vermontba. Ezután nagyon szerény körülmények között éltek egy Brettlebor-i gazdaságban, egy kunyhóban; itt születtet meg Kipling Josephine nevű kislánya, és A dzsungel könyvének ötlete is. Vermonti elszigeteltsége jót tett az író alkotókészségének. Négy év leforgása alatt  A dzsungel könyvén kívül rengeteg novellát, és nagyon sok verset is írt. Nem sokkal később megszületett Elsie nevű lánya, majd fia John.

Egy Venezuelával és Kanadával folytatott határvita miatt kitört angol-amerikai krízis háborús hangulatot teremtett az Egyesült Államokban. Az író keményen ellenállt az elsősorban az amerikai sajtóban jelenlevő britellenes érzelmeknek, ám ez és egy magánéleti válság kimerítette. A Kipling család az angliai Devon-beli Torquaybe költözött. Innen 1908-ig telente Dél-Afrikába utaztak üdülni.

Az író továbbra is produktív, illetve politikailag elkötelezett maradt a Brit Birodalom mellett.  Ezidőtájt Kipling két tudományos-fantasztikus novellát írt: Az éjjeli postával (1905) és a Könnyű, mint az ábécé (1912) címűt. Mindkettő a 21. században játszódik, a Kipling által elképzelt Aerial Board of Control világában, és a legkomolyabb modern sci-fi történetek közé illenek.
Az író tudományos-fantasztikus írásait Magyarországon a Metropolis Media Kiadó jelentette meg Kívánságok háza címmel 2010-ben.

1907-ben első angol nyelvű szerzőként tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal “megfigyeléseinek pontosságáért, fantáziájának eredetiségéért, gondolatainak férfiasságáért és kiemelkedő elbeszélő tehetségéért, melyek e világhírű szerző műveit jellemzik.”

Az első világháború személyes tragédiát hozott az író életébe; fia, John halála ihlette a My Boy, Jack című költeményt, illetve ennek hatására csatlakozott a Sir Fabian Ware jóvoltából létrejött sírgondozó bizottsághoz (Imperial War Graves Commission, mai nevén Commonwealth War Graves Commission), amelynek tagjai a világ minden táján az elhunyt nemzetközösségi katonák emlékére kertszerű hadisírokat létesítettek és gondoznak. Ezenkívül két kötetben megírta annak a seregnek a történetét, amelyik szolgálatában a fia harcolt. Az 1923-ban megjelent mű a hadtörténet egyik legragyogóbb darabja.

Kipling az 1930-as évek elejéig folytatta a munkát, ám lassabb tempóban és egyre kevesebb sikerrel. 1936. január 18-án halt meg perforált gyomorfekély következtében fellépő belső vérzés miatt. Ahogy élete, így halálának körülményei is rendkívülinek számít. Egy újság tévedésből hamarabb keltette a halálhírét, mire az öreg, beteg író igazi akasztófahumorról téve tanúbizonyságot, így reagált:
“Épp most olvastam, hogy halott vagyok. Ne felejtsenek el törölni az előfizetők listájáról.”

Az utókor megítélése igen vegyes mind Kipling munkásságát, mind személyiségét illetően, ám abban hívei, és kritizálói egyetértenek, hogy meghatározó és rendkívüli személyiségű ember volt.