Só a Jupiter holdján

Konyhasó jelenlétét fedezték fel a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Európa felszínén. Az amerikai kutatók szerint a felszín egyes régióin kivehető sárga folt valójában konyhasó, vagyis nátrium-klorid, amely a tengervíz sóinak fő összetevője is egyben. A felfedezés arra utal, hogy az Európé felszín alatti sós óceánja jobban hasonlíthat a földi tengerekre, mint korábban vélték.

Ezt a hold felszínének látható fény színképének vizsgálatával állapította meg az amerikai űrkutatási hivatal bolygókutató részlege és a Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatói.

A felhasznált felvételeket a régebben elrepült Voyager és a Galileo űrszondák készítették, ezek alapján arra következtettek a csillagászok, hogy a bolygót folyékony sós vízréteg borítja, melyet jég zárt magába.

A Galileo infravörös spektrométerének adatai alapján vízjeget és magnézium-szulfátot, más néven keserűsót vagy találtak. Mivel a jégburok földtani szempontból fiatal és sok jel utal a múltbeli geológiai tevékenységre, azt gyanították, hogy a felszíni só a mélyben fekvő óceánból származik, amely gazdag lehet szulfátokban.

Az Európát megvizsgálták a Manua Kea-i Keck csillagvizsgáló nagyobb felbontású spektrométerével is. A tudósok azt látták, hogy a spektrumból a szulfátok jellegzetességei hiányoztak. Kevin Hand, a pasadenai központ kutatója laboratóriumban olyan körülményeknek vetett alá óceáni sókat, mint amilyenek az Europán uralkodnak, és azt találta, hogy a sók új tulajdonságokat mutatnak, amelyek a fényspektrum látható részében jelentkeznek.

A sók színe annyira változott, hogy azonosíthatóvá váltak a látható spektrum elemzésével. A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó például olyan sárgássá vált, mint amilyen az Európa geológiailag fiatal Tara régiójában látható.