Steampunk filmek 1.
A steampunk hajóorrát ezúttal a hetedik művészet felé fordítjuk. Az 1980-as évek végétől markánssá váló, kezdetben főként irodalmi, majd a képző- és iparművészet, a divatszakma és természetesen a filmkészítés berkeit is meghódító „gőzművészeti irányzat” vajon a mozgóképes alkotásokban inkább tematika vagy stílus szintjén idéződik meg?
A honlapon már nem egy cikk jelent meg azzal a célzattal, hogy a steampunk irányzatát valamilyen szempontból körbejárja (lásd például itt és itt), mozgóképes áttekintésre azonban még nem került sor. Kétrészes cikksorozatunkban három-hét filmet fogunk sorra venni, miközben igyekszünk választ találni arra, hogy mi teszi egy őket „gőzpunkká”.
A steampunk a science fiction és a történelmi fantasy sajátos keverékeként számon tartott irányzat, mely a történetmesélő médiumokon túl (elsősorban irodalom és film) más művészeti irányzatokban is érzékelteti hatását. Gyökerei a XIX. és XX. század géniuszainak (mint Jules Verne, Nikola Tesla, H. G. Wells) elképzelt utópiáiban, és az ipari forradalomban lelhetőek fel, mely a felgyorsult világképpel párhuzamosan a mechanikus gépek alternatív – leggyakrabban gőzzel működő (innen az elnevezés) – fejlődését vetíti a jövőbe. Esztétikájának alapélménye a nosztalgia, illetve az ebből származó giccsélmény újrafelfedezése. Világképének létrehozása – a cyberpunk disztópikus, nyomasztó metropolisaihoz hasonlóan – alapvetően az információtechnológiai forradalomra való reagálásként értelmezhető, melyben a múlt romantikus felértékelődése a modern kor bizarr vívmányaival keveredik. A steampunkot alapvetően jellemzi az időkezelés rugalmassága, a különböző korok összemosása, azaz az anakronizmus. Stílus szempontjából az irányzat a viktoriánus jelleg felfokozott, „punkosított”/dekadens változata, mely az öltözködésben, a kiegészítők megformáltságában, és a felfestett tárgyi világban lelhető fel leginkább.
A steampunk a műfajrendszerben a film noirhoz hasonlóan problematikus pozíciót tölt be, meghatározása a mai napig nehéz: stílusnak vagy alműfajnak kell-e tekintenünk? Az utóbbi érvényesüléséhez tematikai jegyek ismétlődő halmazát kell felsorolnunk a filmek egy csoportjában, mely megkülönböztetően steampunkká teszi az alkotásokat – ám ez nem könnyű. Már csak azért sem, mert ugyan a gőzpunk filmek alapvetően a fantasztikum elemeit vonzzák, de ezek egyaránt lehetnek mágikusan, vagy tudományosan magyarázottak. Akkor a steampunk filmek tulajdonképpen fantasyk vagy sci-fik (ebben a cikkben felsorakoztatott filmek kivétel nélkül az utóbbihoz tartoznak)? Az egyéb műfajokkal való keveredésről nem is beszélve… Ekképpen a filmes steampunkot a műfajiság és a stílus sajátos átmeneteként tekinthetjük, mely a mozgóképes alkotások esetében a vizuális világ megformáltságát (főként a világítás), ikonográfiát (tárgyi világ, öltözködés, díszlet) és bizonyos tematikai jellegzetességeket (álomszerűség, történelmi korok keveredése) érint. A steampunk filmes halmaz közelebbi vizsgálatára – a teljesség igénye nélkül – nézzünk meg tíz konkrét alkotást:
Christopher Nolan: A tökéletes trükk (The Prestige, 2006)
Nolan klasszikusa több szinten kapcsolódik a steampunk irányzathoz. A történet középpontját képező két rivális karakter (Hugh Jackman, Christian Bale) színpadi bűvészként dolgozik a századfordulós Londonban. A szereplők ruházata, a tárgyi világ jellege a viktoriánus kor stílusát idézi, technológia szintjén pedig a fent már említett Nikola Tesla lesz a történet központi szervezőalakja – rejtélyes találmánya, a Teleportáló-gép teszi lehetővé Angier szakmai felülkerekedését, de egyben létrehoz egy sötét titkot is, mely mindkét bűvész viszonylatában felveti, hogy mely határokig lehet elmenni a művészi elköteleződésben. Tesla és Edison – expliciten a filmben ugyan nem megjelenített – tudományos párbaja a két bűvész rivalizálásának paralleljeként értelmezhető. Ekképp a Tökéletes trükk – noha egyértelműen a múltba helyezi történetének közegét – a fantasztikum elemeit tudományos igénnyel kívánja magyarázni, ezért sci-finek is tekinthető.
Ron Clements, John Musker: A kincses bolygó (Treasure Planet, 2002)
A Disney 42. (és véleményem szerint a mai napig legjobb) egészestés animációja a kalóz-film kalandnarratíváját egyesíti egy sajátos science fiction világgal. Az idősíkok keveredése itt már tökéletes, a Nagyérdemű számára A Karib-tenger kalózai széria által ismertté vált filmes világkép viktoriánus jellege egyesül A kincses bolygó találmányaival, a vásznon nagyszerűen festő retro-futurisztikát hozván ezzel létre. Az űrhajók itt valóban a végtelen kék eget szelő vitorlások, de steampunk jellegű a címadó gépbolygó réz és bronz anyagból való felépítettsége és a gonosz lázadók vezérének, John Silvernek az alakja is, hiszen testének egy része bronzos alkatrészekből áll, ő maga cyborgként működik (a steampunk ikonográfiában nem ritka a fogaskerekek által működtetett robotok, vagy művégtagok szerepeltetése).
Jean-Pierre Jeunet: Elveszett gyerekek városa (La cité des enfants perdus, 1995)
Az európai kultfilmmé vált Amelie csodálatos élete rendezőjének e korábbi filmje is a science fiction tudományos érdeklődése felé fordul, miközben a steampunk filmek körében nem ritka álom/álmodás tematikát is szerepelteti (vö. Álomháború, Az Álmosvölgy legendája). Az időben/térben nehezen elhelyezhető stilizált történet szerint Krank, a zsarnok feltaláló nem képes álmodni, ezért gyermekeket gyűjt össze a tenger közepén álló, aknamezővel körbevett szigetvárosán, hogy egy hatalmas szerkezet segítségével alvás közben az elméjükre csatlakozzon és elrabolja az álmaikat. A steampunk világkép itt nem csupán a rézből/fogaskerekekből felépült gépezet és a gyermekrabló küklopsz-faj különleges látást biztosító szemüvegében jelenik meg (a steampunk öltözködési stílusban gyakorta visszatér a hasonló felépítésű kiegészítő), hanem a film vizualitásában is. A kvázi-nyomasztó, de nosztalgikus érzést keltő megvilágítás a rezes sárga és az oxidálódott réz kékeszöld árnyalataiban pomázik.
Hét további steampunk filmről itt írunk.
Petz Anna
