Tábori híradó – első rész, avagy vámpírtoposz, és a kukorica gyermekei

Az úgy volt, hogy augusztus kilencedikén lepattantam a melóból, felnyaláboltam legkisebb kölyköcskémet, és immár ötödik alkalommal leruccantam a Szefantorra nyaralni.
A Szefantor nem más, mint Trethon Judit keresztgyermeke, azaz a Szegedi Fantasztikus Tábor, mely idén huszonhatodik alkalommal nyitotta meg kapuit a szűkebb SF-közösség előtt.

Kirekesztésről természetesen szó sincs, azért szűkebb, mert korlátozott a tábor befogadóképessége; volt idő, hogy alig huszan lézengtek a táborban, de idén, ahogy tavaly is, full létszámmal pörgött a tábor, mint a búgócsiga.
Na de, hogy is volt?!

Előzetes terveim alapján minden nap bejelentkeztem volna egy egy-rövidebb szösszenettel, tábori videóval, ám a meg nem nevezett szolgáltató mobil internete úgy döntött, hogy nem hajlandó velem együtt működni…
..vagy a Jóisten óvott meg attól, hogy dolgozzak a szabadságom alatt.
Bárhogy is történt, most itt vagyok, tarsolyomban sok-sok élménnyel, remek előadásokkal, mulatságos szituációkkal, és sok-sok fotóval, és Süle Zoltán Napi Tipli címet viselő tábori elszólás-beszólás gyűjteményéből pár briliánssal.
Nem untatnám a kedves Olvasót annak részletezésével, hogy mi is az a Szefantor, mikor, hogyan, kik által valósult meg, erről bőven lehet informálódni a gugli segítségével.
Ami jelenleg a legfontosabb, hogy csipetnyi ízelítőt adjak abból a hangulatból, ami az elmúlt két és fél évtizedben függővé varázsolta az embereket.
Pedig aztán a tábor nem éppen a Hilton, sőt… aki ötcsillagos luxusra vágyik, az rosszul fogja magát érezni. Medence van, de csak amolyan kerti feltöltős, nem csempézett, és nem feszített víztükrű vízforgatós csoda. Csak egy csobbanós, pihegős menekülési útvonal a hőség elől, de frankón beválik, feltéve, ha átmenetileg a gyereksereget ki tudjuk parancsolni belőle.

A konyha üzemel egész nap, ám előre egyeztetett menüsor szerint, melyen változtatni ugyan lehet, bár nem túl sűrűn. A konyha úrnője a szakácsnő, aki a keze alá dolgozó konyhaszolgálatot vállaló táborlakókkal karöltve gondoskodik az napi négyszeri étkezés zökkenőmentes lebonyolításáról.
Szerénytelen személyem szeret minél hamarabb túlleni a kötelező körökön, ezért már vasárnap bevállaltam másodmagammal a konyhaszolgálatot, hogy aztán teljes erővel belevethessem magamat az édes semmittevésbe, illetve azért mégsem… hiszen árgus szemmel figyeltem a táborvezetőt, hogy az aktuális Szefantor Kurírt lenyúlhassam tőle.

A tábornak ugyanis saját újságja is van, melyet maga Chuck Norris főszerkeszt.
Az első szám az augusztus 10-i eseményeket, előadásokat hivatott megörökíteni, íme hát ebből egy szösszenet, nevezetesen Susovich Erika vámpírszakértő irodalmárunk szakdolgozatának, első részének rövidített verziója Márki István – A remete hagyatéka című történelmi kalandregény írója-, ős-szefantorita értő tolmácsolásában, illetve a kiszombori kukoricalabirintusban tett kirándulás beszámolója sólyomszárnyon, Kasza Magdolna idegenvezetésével.

Vámpírtoposz az irodalomban,

avagy a szex megkerülhetetlensége élet és halál között

 Azzal kezdeném, hogy a Word helyesírás-ellenőrzője szerint a „vámpírtoposz” szó „vámpír toposz”-ként írandó – ellentétben a „szabadkőműves” szóval, amit elfogad szabadkőműves”-nek – de hogy ez miként kapcsolódik az alább ismertetett előadáshoz, maradjon a résztvevők és az előadó titka.

A XXVI. Szefantor-tábor nyitóelőadója Susovich Erika volt, aki saját bevallása szerint nyolc év önként vállalt hallgatás után lépett hallgatóság elé, hogy megossza tudását – és korábbi, jelesre értékelt szakdolgozatát – az emberi testben élő (élő?) vérszívókkal kapcsolatban. Nota bene: a hosszú szilencium alatt mondandója leülepedett, karakteresre érett, akár egy jófajta törkölypálinka.

Az előadás elején nagy ívű áttekintést kaptunk a vámpírmítosz eredetéről, szimbolikájáról, a néphitben elfoglalt helyéről, no meg arról, hogy bátran doboghat szaporábban a szívünk, öntheti el orcánkat a büszkeség pírja, mert az újkori vámpírkultusz valahonnan Közép-Kelet Európából, a hajdani Monarchia területéről, ha nem is Magyarországról eredeztethető. A hallgatóság figyelmét nem kerülte el a vér és a termékenység közti párhuzam hangsúlyozása, ami számos ismert vámpírtörténetben nyer megkerülhetetlen szerepet. De megismerhettük a vámpír különböző kultúrákban fellelhető, az élők és a holtak világát összekötő rokonait is, a strigáktól kezdve a lidércekig és a hárpiákig terjedő hosszú listán keresztül.

Szóba kerültek a női vámpírok, a vamp-ok is, de csak a jövő évi előadás beharangozásaként, amolyan ízelítő jelleggel, aztán elérkeztünk a XVIII. század  klasszikus szerzőjéhez, Stoker-hez, aztán izgalmas kultúrtörténeti kitérő következett Lord Byron személyiségén keresztül Dr. Polidoli A vámpír című műve megszületésének körülményeihez. A doktor frusztrációin és tragikus sorsán keresztül ismét szembesülnie kellett a hallgatóságnak a vámpírok emberek feletti hatalmával, nemtől független szexuális vonzerejével – és persze azzal is, hogy majd’ minden klasszikus szörnyeteg mögött megbújik egy húsvér ember is.
Ezután érintőlegesen feltűnt a XX. század, és vele együtt Anne Rice, de az időnk a vámpírokéval ellentétben végesnek bizonyult, és az előadás itt sajnos befejeződött. Erika azonban megnyugtatta hallgatóságát, hogy jövőre innen, ugyanitt folytatjuk.
Ekkor ránk mosolygott, és a napfény megcsillant pengeéles szemfoga hegyén.

M.I.

A délelőtti előadás nagy részéről sajnos lemaradtam, mert kölyköcském vészjelzése elérte a közbelépési határértéket, minekutána a székemet sebtiben kirúgva magam alól, sebes vágtában csattogtam tova a klumpában, saccperkábé tájolva a beépített radarral a leszármazott hollétét, és a feltételezett vészhelyzet elhárítására beélesített, és csőre töltött körmökkel vágódtam a szituáció kellős közepébe. Mint utólag kiderült, nem történt semmi különös, csak sarjam adott hangot csalódásának, és egy darázzsal való apró konfliktusának. A konfliktus pupokli nélkül végződött, de mire minderre fény derült, véget ért az előadás. Kölyköcském körkörösebben és cizelláltabban fogalmaz, mint a jó édes anyukája, azaz szerénytelen személyem. Meg sejlik, hogy történt közben valami más is, csak már nem emlékszem, hogy mi, de a lényeg, hogy ott marasztalt a teraszon, és emiatt maradtam le a vámpírosdiról.

A továbbiakban a már-már hagyománnyá váló kukoricalabirintusosdi idei kalandjáról mesél nekünk Kasza Magdolna ős-szefantorita, aki nem mellesleg a Honvédelmi Minisztérium különdíjával kitüntetett, országos pályázatokon taroló, a külföldi-magyar cserkészszövetség amerikai kiadványaiba időszakosan publikáló profi grafikus, a Szefantor logók tervezőjeként a 2013-as grafika kiötlője, és kivitelezője. Az idei aktualitás Valentyina Tyereskova, az első űrhajósnő repülésének ötvenedik évfordulója, ebből született ez a szép, kifejezetten kellemes, nőies, libbenős-csodavárós hangulatú kép, melynek büszke tulajdonosa lehet minden táborlakó, aki nem sajnálja azt az ezerpárszáz forintot a tábori pólóért.
Következzék tehát a kukoricázás.

A kukorica gyermekei

A Szefantor lakói 23 fővel képviseltették magukat idén is a lassan hagyományos programnak mondható kiszombori Kukoricalabirintusban. Hat autóból álló karaván indult kalandnak, bár külön izgalmat okozott, amikor a Tücsi vezette autó levált a karavánból, ezzel megkavarva a mögötte haladókat, de végül is némi időeltéréssel mindenki célba ért.

A Kiss Mária Hortenzia Hagyományőrző Egyesület tagjai már ismerősként fogadtak bennünket. Szerencsések voltunk, hogy a szombatot választottuk, hiszen szombatot jelölték ki ősmagyar napként a szervezők, így a labirintus látogatása előtt már megnézhettünk egy nyilas bemutatót, néhány méltóságteljesen üldögélő sólymot a solymászoknak köszönhetően, egy autentikusan épült jurtát és jó néhány népi játékot.

A társaságot azonban érthetően a labirintus izgatta már és alig várta mindenki, hogy bebocsátást nyerhessen az idén a garabonciás témakörben készített útvesztőbe. Ahogy beléptünk a titokzatos ösvények szabdalta kukoricamezőbe, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Milliónyi lábnyom látszott a porban, de nem segítettek nekünk utat találni, hiszen az egész labirintust áthálózták. A térkép, amit a bejáratnál kaptunk időnként tévútra is vitt bennünket a készítők humorának köszönhetően, de nem bántuk, így még izgalmasabbá vált a kaland. Kis segítőtársunk is akadt, Tenczer Franciska személyében, aki a helyiek magabiztosságával haladt végig az úton, de jobbára inkább a hátunkat védte, hogy ne rontsa el a játékunkat. Ahogy kiértünk végre a végtelen zöld mezőből, a feszültségünk levezetésére még kaptunk néhány főtt kukoricát, a helyi büfében üdítőt és akinek ez sem lett volna elég, még kipróbálhatta íjásztudását vagy ostorcsattogtatási tudományát is. Alternatív programként csakis a Szefantoros csoportunk részt vehetett egy valódi kecskefejésen, amelyhez a helyszínt a Tenczer család birtoka szolgáltatta. Segítségünkre volt ebben Tenczer Szilvia, aki nagy szakértelemmel avatta be az érdeklődőket a kecskefejés tudományába.

Márki Bence jó érzékkel nyúlt a témához, de későbbi nyiatkozata szerint mégsem szeretne fejőnő lenni. Aki kérte, kóstolhatott kecsketejet és akár kecsketejes kávét is. A csoport kifejezetten élvezte ezt a plusz kiruccanást. A táborba visszatérve vacsorához láttak. Ha elfogyott valakinél a vajas kenyér, ezek után rutinosan csak mekkent egyet.

K.M.

..és akkor így a tábori beszámoló első részének végén Süle doktor aznapi tipligyűjteménye, és a késő éjszakába nyúló társasozás Piszkos Freddel a következő link alól érhető el:

http://sf.blog.hu/2013/08/21/piszkos_fred_es_a_tiplibriliansok

Holnap is jelentkezik a Galaktika megbízott tábori tudosítója:
Kovács Rhewa Andrea