Tatooine létezik! – Különleges exobolygók
Nem túl rég foglalkoztunk olyan exobolygókkal, amelyeket egyszer akár gyarmatosíthat is az emberiség – feltéve, hogy megoldja az odajutást. Most azonban lássuk azokat a különleges, egyáltalán nem szokványos bolygókat, amelyeket soha nem fogunk lakni, csupán egyéni egzotikuma miatt megfigyelés alá vonni.
Kepler-16b “Tatooine”
Kezdjük talán azzal a sokak számára lenyűgöző ténnyel, hogy Tatooine létezik! 2011-ben fedezték fel, ráadásul Fűrész Gábor magyar csillagász közreműködésével, és a “keresztségben” egyelőre a Kepler-16b nevet kapta.
Nyilvánvaló, hogy amikor köztudatba került, hogy a bolygó két nappal is rendelkezik, azonnal reagáltak a Star Wars rajongók, és elnevezték Tatooine-nak az exobolygót. Több fantáziarajz is napvilágot látott, melyek a 4. epizód azon jelenetét idealizálják, ahol Luke Skywalker végignéz otthona mellett egy kettős naplementét. Ez a valóságban is működhet, hiszen Kepler “Tatooine”-16b két nappal rendelkezik! Ezek a központi égitestek 0,69 és 0,20 naptömegű hideg törpecsillagok. Elnyúlt pályán, 41 nap alatt járják körbe a tömegközéppont körüli útjukat. Hozzájuk képest a bolygó 229 napos pályán kering, amelynek felszínéről vélhetően mindkét csillag jól megfigyelhető. A Jupiternél némileg kisebb tömegű bolygó fele részben hidrogénből és héliumból, fele részben nehéz elemekből állhat (jég és szikla). Felszínén a hőmérséklet mínusz 100 – míniusz 70 Celsius-fok lehet, azaz messze kívül esik a kettős lakhatósági zónán.
Az emlékezetes filmjelenetben így néz ki ama bizonyos kettős naplemente:
A valóságban pedig ilyen lehet:
Most pedig lássunk néhány “futottak még” versenyzőt a Különleges exobolygók-kategóriában:
A KOI 730 ikerbolygói
A bolygópár azért vált világhírűvé csillagász-körökben, mert azonos pályán keringenek. A Naphoz hasonló csillag körül keringő két exobolygó 9,8 napos periódussal járja körül csillagát. Eközben csillaguktól nézve mindig 60 fokos szög választja el őket egymástól, tehát egyikük mindig egy kicsit a másik előtt mozog. Felszínűkről nézve csillagjuk sokkal nagyobb lenne, mint a mi Napunk, a testvérbolygó pedig jól körvonalazódó, fényes objektumként mozdulatlanságot színlelne az égen.
Az Oph 1622 rendszer ikerplanemói
A planemók tulajdonképpen csillag nélküli vándorbolygók, melyek egy néhai bolygóközi kataklizma során kilökődtek pályájukról, és azóta szabadon száguldanak a világűrben. Felszínükön örök sötétség honol. Azonban nemrég nemcsak egy, hanem mindjárt egy ikerplanemót sikerült azonosítani a 400 fényévnyire, az Ophiuchus (Kígyótartó) csillagformáló régióban, akik egymás körül keringenek. Így eddig ez az első, ismert bináris planemó rendszer. A páros egyik tagja 7, a másik 14 Jupiter tömegű objektum. Meg ne tévesszen senkit a szoros összetratozást jelentő “iker” szó, mert jelen esetben a két planemó közötti kapcsolat űrviszonylatokban mérve gyenge, bár a közöttük fennálló vonzás még mérhető. De bármilyen váratlan katasztrófa örökre elszakíthatja őket egymástól. (A köztük lévő távolság a Nap-Plútó hatszorosa). Az ikrek kb. egy millió évvel ezelőtt születtek meg, valószínűleg mindketten törmelék-és porfelhővel rendelkeznek, hivatalos nevük pedig Oph 162225-240515, röviden Oph 1622.
51 Pegasi b – “Bellerophón”
1995-ben fedezték fel. Nem hivatalos nevét a görög hős után kapta, aki megszelídítette Pegazust. A bolygó saját csillagára vonzást gyakorol, ezért a csillag mozgása imbolygó. A Bellerophón felszíni hőmérséklete a Pegasus felőli oldalán 1000 Celsius-fok, méretét tekintve pedig egy jupiterszerű gázóriás, ami 150-szer nehezebb a Földnél. Forgása igen érdekes, ugyanis akárcsak a mi Holdunk, kötött tengelyforgású, azaz a bolygó mindig csak egy oldalát fordítja a napja felé, tehát egyik felén állandó nappal, másik felén éjszaka van. Légköre épp emiatt elég viharos, A szél több ezer km/h sebességgel fúj, és izzik, nem tartalmaz vízgőzt. Azonban ez nem jelenti az eső hiányát, éppen csak a felhőket itt olvadt vas alkotja – vaseső esik. A Bellerophón keringési ideje 4,2 nap.
TrES-2b, a ‘Fekete bolygó”
2006-ban fedezték fel a TrES-2b jelű exobolygót. Különlegessége, hogy a ráeső csillagfény alig 1%-át veri vissza, így “feketébb” a Naprendszer bármelyik bolygójánál vagy holdjánál, de még a szénnél is. A csillaga körül alig 5 millió kilométer sugarú pályán kötötten keringő jupiterméretű exobolygót a központi égitest sugárzása mintegy ezer fokra hevíti. A magas hőmérséklet azonban azzal is jár, hogy az atmoszférájában emiatt nincsenek fényvisszaverő felhők, ráadásul nagyon gazdag a fényt hatásosan elnyelő nátrium- és káliumgőzökben, ami szintén hozzájárul az extra “sötétséghez”. A bolygó persze nem abszolút koromfekete, hiszen forrósága miatti sugárzása okán enyhe vörös parázslást mutat. A TrES-2 kísérőjének keringése kötött, vagyis ő is mindig ugyanazon oldalával fordul csillaga felé, 2,47 nap alatt kerüli meg azt. A központi csillag Napunk ikertestvérének tekinthető: tömege, sugara és felszíni hőmérséklete azonos a Napéval, fémtartalma kicsit kevesebb, ismert kora pedig 5,1 milliárd évre tehető. A rendszer 750 fényévnyire található a Sárkány (Draco) csillagképben.
55 Cancri e, a “Gyémántbolygó”
A kanadani MOST-űrteleszkóp (Microvariability and Oscillations of STars) segítségével fedezték fel 2004-ben amerikai és kanadai asztrofizikusok az 55 Cancri e jelzésű bolygót. Átmérője mindössze 60 százalékkal nagyobb Földünkénél, ám tömege a miénk nyolcszorosa. Így eddig ez az exobolygó a legtömörebb, legsűrűbb ismert szilárd bolygó, tömegének egyharmadát pedig gyémánt adja! A jövő bányászai és ékszerészei azonban számíthatnak kellemetlen, sőt, kifejezetten barátságtalan körülményre, hiszen felszíni hőmérséklete a csillaghoz való közelsége miatt 2700 Celsius-fok. Egy év viszont itt csupán 18 földi óráig tart.
