Túl sokoldalú volt, így nem kapott Nobelt: 100 éve született Szentágothai János agykutató
A huszadik század egyik legnagyobb hatású magyar tudósa és oktatója Szentágothai János agykutató volt. A professzor számos világhírű idegkutatót bocsátott útjára, munkásságának hatása a mai napig érződik a hazai és a nemzetközi agykutatásban.
Szentágothai János
Szentágothai a budapesti Pázmány Péter Egyetem orvosi karán végezte tanulmányait. 1946-ban nevezték ki a Pécsi Egyetem anatómiaprofesszorának. Pécsett jól felszerelt tanszéket talált, de munkatársak nélkül – az embereket elsöpörte a háború. Első kollégáit a tanítványai közül választotta ki. Néhány év alatt olyan virágzó idegtudományi iskolát épített föl Pécsett, amelyet világszerte ismertek és nagyra becsültek a szakmában.
Reneszánsz ember
Szentágothai egyik tanítványa, Hámori József akadémikus az [origo]-nak elmondta: a professzor szerteágazó érdeklődésű ember volt, a szűkebb szakterületén kívül sokat foglalkozott képzőművészettel, zenével és költészettel is. A dolgos órák feszültségét gyakran oldotta fel egy-egy versidézettel. Hámori a mai napig emlékszik arra, milyen döbbenetes hatást gyakorolt rá, amikor Szentágothai professzor az Új Írás 1963-as számából felolvasta Juhász Ferenc: József Attila sírja című, a kommunizmus eszmevilágával alig burkoltan leszámoló versét.
Hámori József akadémikus
Hámori szerint Szentágothai Leonardo mondását tette magáévá. A reneszánsz festő azt mondta: “akkor jó egy szerkezet, ha szép”. Szentágothai azt mondogatta: “a szerkezetben a működés a legszebb”. Ennek megfelelően az agyi struktúrák tanulmányozását is azért tartotta fontosnak, hogy megismerjék a működését. Szentágothai foglalkozott a gerincvelő, az agytörzs, a kisagy, a látópálya és az agykéreg szerkezetével. Legnagyobb eredményeit talán a kisagykéreg kutatásában érte el. Fontos felfedezése volt a kéreg moduláris szerkezetének felismerése, azaz, hogy miként kapcsolódik egységekbe 10-50 ezer idegsejt.
Többször jelölték Nobel-díjra, végül azonban nem kapta meg a rangos elismerést. Hámori József elmesélte: beszélt a Nobel-díj-bizottság egyik titkárával, aki azt mondta neki, azért nem kapta meg Szentágothai a Nobel-díjat, mert “túl sok mindennel foglalkozott”. A dolog iróniája, hogy amikor Hámori ugyanettől a titkártól megkérdezte, hogy a stresszelmélet megalkotója, Selye János miért nem kapott Nobel-díjat, a titkár azt válaszolta: “mert túlságosan egy területre koncentrált”.
Nem lett Nobel-díjas, de világszerte ismerték és elismerték. Több nemzetközi szervezet tagja is volt, így a National Academy of Sciencesnek, külső tagja volt a Royal Societynak és a vatikáni Pápai Akadémiának is. Több egyetem, így az oxfordi is díszdoktorának választotta.
Szentágothai nagyon jelentős eredménye, hogy az anatómia oktatását teljesen új pályára tette. Az addig leíró jellegű, az alaktanra (morfológiára) koncentráló tárgyat funkcionális anatómiaként oktatta, azaz valóban a működést helyezte előtérbe. Legendásan kitűnő előadó volt, aki igen nagy népszerűségnek örvendett mind a nemzetközi konferenciákon, mind a medikusok körében. “Iskolát teremtett Pécsett, majd később Budapesten is” – mondja Hámori.
Világhírű tanítványok
Hámori József elmondta: noha Szentágothai nem a semmiből teremtette meg iskoláját, hanem a nagy elődök, a Lenhossék család, Hőgyes Endre és a Nobel-díjas Bárány Róbert munkásságára alapozva, mégis elévülhetetlen eredményeket szerzett a magyar idegkutatás mai napig tartó diadalmenetének előkészítésében.
Hámori számos olyan idegkutatót említett, aki a Szentágothai-iskolából kinőve vált világhírűvé. Halász Béla Szentágothai János egyik legközelebbi munkatársa volt a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében érte el legfontosabb eredményeit. Fő kutatási területe a belső elválasztású mirigyek szabályozása, különös tekintettel az idegrendszernek a szabályozásban játszott szerepére.
Flerkó Béla vette át Szentágothaitól a pécsi Anatómiai Intézet vezetését, amikor a professzor 1963-ban Pestre költözött. Flerkó professzor nemzetközileg elismert, úttörő munkát végzett a reprodukciós rendszer neuroendokrín szabályozásának kutatásában, és társszerzője volt annak a könyvnek, amely három kiadást megért, nemzetközi bestseller lett a 60-as években (J. Szentagothai, B. Flerko, B. Mess and B. Halasz: Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary. Budapest: Akademiai Kiado, 1968). A könyv szerzői között szerepel egy másik tanítvány, Mess Béla is, aki emeritus professzorként máig aktív Pécsett.
Székely György szintén az ember és azon belül kiemelten az agy anatómiájával foglalkozott. Nevéhez fűződik a gerincvelő és az agytörzs részletes leírása. Számos magyar és angol nyelvű szakkönyv szerzője, illetve társszerzője.
Réthelyi Miklós (a jelenlegi nemzeti erőforrás miniszter) még egyetemista korában részt vett a POTE Anatómiai Intézetének munkájában. Kezdetben Halász Bélával dolgozott együtt, majd önállóan folytatta idegkutatásait. Legfontosobb eredményeit a hipotalamusz idegpályáinak és összeköttetéseinek vizsgálata kapcsán érte el.
Hámori József – mesteréhez, Szentágothaihoz hasonlóan – sokat foglalkozott a látórendszer és a kisagy idegi szerkezetével. Hámorinak elsőként sikerült leírnia a felnőtt állatok agykéreg alatti központjában és a kisagykéregben egy olyan jelenséget, amely a kisagyi tanulás és memória nélkülözhetetlen előfeltétele (ez az úgynevezett indukálható plaszticitás jelensége), valamint az információ feldolgozásában kiemelt szerepet játszó komplex szinapszisok szerkezetét.
Magyarok agykutatói “Nobel-díja”
A sok neves kutató közül a legújabb és talán az eddigi legnagyobb elismerést tavaly tavasszal kapta három magyar kutató. Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György megosztva nyerte el a Grete Lundbeck Európai Agykutatási Alapítvány által alapított és első alkalommal odaítélt Agy-díjat (Brain Prize), amellyel egymillió euró is jár. A díjat már most agykutatói Nobel-díjként emlegetik. A kutatók az agykéreg, illetve különösen a tanulási és memóriafolyamatokban kulcsfontosságú agyterület, a hippokampusz ideghálózatainak vizsgálatában elért kiemelkedő eredményeikért kapták a díjat.
Colin Blakemore, az Oxfordi Egyetem professzora, a díjbizottság elnöke elmondta: “Ahhoz, hogy megértsük az információ feldolgozásával összefüggő folyamatokat az agyban, az idegsejtek felépítése, valamint a közöttük működő dinamikus kapcsolatok teljes megismerése szükséges. Ezen alapjelenségek jelentős részét Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György kutatásaiból ismerjük. Felfedezéseik és a hasonlóan pontos munkát igénylő kutatási eredmények nélkül soha nem érthetnénk meg az agy működését.”
Somogyi Péter (Oxfordi Egyetem), Freund Tamás (MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet) és Buzsáki György (Newarki Rutgers Egyetem) Magyarországon született, mindhárman itthon kezdték tudományos pályafutásukat. Somogyi Péter és Freund Tamás a Szentágothai-iskolához tartozik, Buzsáki György a szintén világhírű Grastyán Endre idegfiziológus tanítványa volt.
Szentágothai professzor tanítványai közül többen is (például Hámori József, Freund Tamás) önálló kutatóműhelyt hoztak létre. Hámori elmondta: itt a fiatal kutatók is olyan magas színvonalú képzésben részesülhetnek, amilyet az alapítók kaptak mesterüktől. Így a magyar idegkutatók továbbra is keresettek lesznek a hazai és a külföldi intézetekben, és a magyar idegkutatás valószínűleg az elkövetkezendő évtizedekben is a világ élvonalában lesz.
origo.hu/tudomány
