Ugorgyunk! – Utazás a csillagok között

Ugorgyunkl! Mondaná valahol a távoli jövőben az űr-Pósalaky bácsi. Kérdés, hogyan? Ahány űr, annyi szokás, hogy milyen módon győzi le az űrhajós a félelmetes távolságokat.Egy hónapja robbant be a hír a köztudatba, hogy a NASA egy új, mikrohullámokat zárt térben ütköztető meghajtórendszerrel kísérletezik. Roger Shawyer által megálmodott technológiára sokáig csak legyintetettek tudományos körökben, de tavaly a kínai kutatók adtak egy esélyt az EmDrive-nak keresztelt meghajtónak és sikerült 720 millinewton (72 gramm) tolóerőt előállítaniuk. Kis késéssel, de a NASA is megkezdte kísérleteit. A 30-50 mikronewtonos tolóerő, amit előállítottak, nevetségesen kicsinek tűnik (nem csak a kínai eredményekhez képest), de  a technológia nyilvánvaló előnyei (csekély súly, napenergia használata, mint üzemanyag) túl csábítóak ahhoz, hogy ne lépjenek a kutatás ebbe az irányba vezető ösvényére. Ugyan a tudomány még keresi a hatékony űrutazás lehetőségeit, de a tudományos fantasztikum már meg is találta azokat.

Tudományos forradalom vagy zsákutva az EmDrive?

Egy hagyományos modell – Holdbéli utazás

Cyrano Bergerac nem csak Edmond Rostand nagy orrú elmés hőse és hősszerelmese, hanem a korai sci-fi írók egyike.  „Miért is ne? – bátorítottam magamat. – Annak idején Prométheusz is felment az égbe, hogy elragadja a tüzet. Miért ne tehetném meg én is? Miért ne remélhetném, hogy nékem is sikerül?” – így buzdította önmagát Cyrano hőse a Holdbéli utazásban. Az első kísérletei után – melyben harmattal töltött, a nap melege által hevített fiolákkal szállt az égbe – megalkotott egy szerkezetet, melyet lőporral hajtott rakéták vittek a magasba. Bár Cyrano fantáziája, előrelátás és merészsége mellett nem mehetünk el szó nélkül, azt be kell látnunk, hogy hajtóműve nem a leghatékonyabb csillagközi utazásokra. Gyorsítsunk!

Határtalan szellem és ügyes kéz, ennyi kell egy űrutazáshoz!

Warp meghajtó – Star Trek

James T. Kirk, Jean-Luc Picard, Kathryn Janeway és Jonathan Archer. Kinek kéne bemutatnia a Csillagflotta eme jeles tisztjeit? És ki nem ismerné a USS Enterprise, USS Voyager jellegzetes, gondolás űrhajókat? De méltatlanul kevés szó esik a Warpról, arról a meghajtásról, ami lehetőséget adott, hogy páratlan kalandokat éljen át a legénység, akár a kvadráns legtávolabbi pontjain.
A Warp térhajtómű receptje egyszerű (akárcsak a Star Trekkel kapcsolatban bármi más): egyesíts némi anyagot antianyaggal és adj hozzá némi dilithiumot, hogy létrehozhass egy szubtér-buborékot, amely a tér és az időn kívül létezik. És már kész is a fénynél gyorsabb utazás.

Végtelen Valószínűtlenség Hajtóműve – Galaxis útikalauz stopposoknak

Az űrutazás „spanyolviaszát”, a VVH-t egy diák hozta össze, egy különösen rosszul sikerült mulatságot követő takarítás közben. Nem volt nehéz dolga, a véges valószínűtlenség elmélete régóta ismert volt. Már csak meg kellett fordítania a véges valószínűtlenség generálásának (a Szupra-mütyür 57 Szubmezon Agy logikai áramköreit egy atomi vektor-plotterhez kapcsoljuk, miközben a plottert erős Brown-mozgás generátorba merítjük) módját.
Ha látunk egy diákot, egy különösen rosszul sikerült mulatságot követő takarítás közben, ne hagyjuk magára, nehogy előálljon a Föld pusztulását jelentő forradalmi gondolattal!

Arany Szív űrhajó – reménykedjünk, hogy nem a Földön át vezet az űrútsztráda…

FTL-rendszer – Battlestar Galactica

A naprendszereken belüli, lassabb közlekedésre szolgáló tylium érccel működő meghajtási rendszerek mellett a Galactica rendelkezik egy másodlagos, ún. FTL (Faster than Light, Fénysebességnél gyorsabb) rendszerrel. Az FTL lehetővé teszi a gyors, csillagközi utazást, a térhajlítás módszerével. A feltérképezetlen helyre való ugrás óriási kockázatot rejt magában, ezért általában hasonló meghajtással rendelkező felderítőhajók (Raptor) előreküldésével igyekeznek megakadályozni, hogy a hajó egy meteorraj közepére, űrszemétbe vagy valami még rosszabba érkezzen meg (a tapasztalatok azt mutatják, hogy a hajótestet rendkívüli módon megterheli ez a fajta ugrás). Persze vannak olyan helyzetek, amikor nincs más választás, meg kell nyomni a gombot és reménykedni a legjobban.

Akinek nincs, az lemarad!

Hiperhajtómű – Star Wars

Ha a messzi-messzi galaxisban messzire szeretnél utazni, nincs más dolgod, mint beszerezni egy wookie-t, aki majd püföli az űrhajód műszerfalát. Nem. Igazából ennél a megoldásnál a Star Wars univerzumban is bonyolultabb „megnyújtani” a csillagokat. A hajtómű összegyűjti a gammasugárzást, amit a hiperűr-motivátor feldolgoz és létrehoz egy stabil űrfolyosót a nullkvantummező-generátor segítségével.

Csavarkulcs, wookie – kinek mi jutott

Kollapszárugrás – Örök Háború

A vietnami veterán, Haldeman könyvében,1984-ben felfedezik a kollapszárugrást, mely értelmében elég megfelelő sebességgel nekilódítani egy objektumot egy kollapszárnak (összeomló csillagnak) és az az eredeti irányának megfelelő vonalat követve, ugyanazzal a sebességgel bukkan elő a galaxis egy más pontján. A két kollapszár közötti utazás ideje nulla! A politikusok óriási lehetőséget látnak a társadalmi feszültségek kezelésére, pontosabban a hőbörgők elköltöztetésére, a felforgató gondolatokat hangoztatókat kilövik az űrben, jó messzire. Persze, hol lenne a bonyodalom, ha ezek a telepeseket nem támadná meg egy idegen faj, a tauriak? A megoldás egyszerű, az ENFE (Egyesült Nemzetek Felderítőereje) katonákat küldd a zavartalan kolonizáció érdekében.

Holzman-ugrás – Dűne-univerzum

Ha az űrhajó nem megy a célállomáshoz, a célállomás jöjjön az űrhajóhoz. Igen, egy újabb térhajlítás, mely a Holzman-effektuson alapul. Ehhez a technológiához nem elég az elv és a meghajtó, különösen fontos a navigátor is, aki a fűszer fogyasztása révén korlátozottan képes a jövőbe tekinteni, ezáltal navigálni az űrben. A navigátorok „monopóliuma” a z Űrliga kezében van, akik ezáltal betöltik a mérleg nyelvének szerepét a császár és a nemes házak rivalizálásában – és ne feledkezzünk meg az elképzelhetetlen bevételekről sem!

A fűszer páratlan lehetőséget nyújt az elmének, de navigátor testét teljesen eltorzítja

Frullifer-rakéta – Inkvizítor-sorozat

Ha valakinek, akkor Valerio Evangelistinek sikerült megalkotni a sci-fi irodalom egyik legvisszataszítóbb tudósát.  Marcus Frullifer nem remekel női fronton – így annál több ideje marad arra, hogy forradalmasítsa az űrutazást. 1965-ben Adran Dobbs felfedezi a pszitronokat. Az emberi elme képes ezeket információval megtölteni, ezek a „nagyon kicsi” részecskék interferálnak a fotonokkal és kvantumállapotban gyorsabbak a fénynél.  Az általános relativitáselmélet alapján energiájuk végtelenné válik. Amikor ezek a pszitronok sugarat alkotnak, egy részük (az utolsók) a múltba kerülnek, ezért a kvazárból kibocsátott fotonok már tudják, hogy megfigyelik őket. (Ezt az elméletet csak magányos, társ nélküli elmék érthetik csak)
A 22. századra megépítik a pszitronikus űrhajókat, melyeket Médiumok irányítanak – azzal viszont senki nem számol, hogy a technológia sok galibát okoz, nem csak a jelenben, hanem a jövőben és a múltban is.