Űrprogramok börzéje – ki, mit, hogyan?
Az űrkutatásban senki nem tervez rövid távra. A nagy projektek ütemterve gyakran évtizedeket ölel fel, és sokszor így sem sikerül tartani a céldátumokat. Bár az űrkorszak aranykora kétségkívül véget értnek tűnik, könnyen lehet, hogy még csak most következik: a kutatások, az űreszközök fejlesztése és a kísérleti eljárások továbbra is zajlanak. Az űrversenyben Kína és az Egyesült Államok fej-fej mellett halad; előbbi a mennyiséget, utóbbi a minőséget helyezi előtérbe. Európa és Oroszország részvétele a gigászok csatájában egyelőre legfeljebb jelképesnek mondható.
Az időhajók már előrendelhető!
Kína a közelmúltban hozta nyilvánosságra az űrkutatásra vonatkozó terveit. Az ötéves ütemterv szerint javítanának a gyártókapacitásukon, felgyorsítanák a kutatások ütemét, és új technológiákat dolgoznának ki. Az űrkutatásra és az egyéb űrprogramokra egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek. Hosszabb távú céljaik közt szerepel az emberi űrrepülés, a holdkutatás, a nagyfelbontású Föld-figyelő rendszer kiépítése, valamint a navigációs- és helymeghatározó rendszerek bővítése. Nemcsak az űrbeli infrastruktúrájukat kívánják fejleszteni: az újgenerációs kilövőszerkezetek fejlesztésére is komoly erőforrásokat fordítanak.
A tervek szerint a Long March rakétacsaládnak a jövőben háromféle variánsát is elkészítenék. A Long March-5 előnye, hogy szennyezésmentes, nem mérgező hajtóanyagot használna, és elképesztő szállítókapacitással rendelkezne: 25 tonnát tud az űrbe juttatni, illetve 14 tonnát napszinkron pályára állítani. A Long March-6 nagysebességű rakéta, ami 1 tonnát tud 700 kilométeres magasságba juttatni; nagyon hasonló a Long March-7-hez, csak annak nagyobb – 5,5 tonna – a teherbíró kapacitása. A két utóbbi rakéta egyaránt képes a napszinkron pályán történő mozgásra.
A mindent figyelő szem
Kína űrprojektjének aktivitása leginkább a felbocsátott műholdak számán mérhető – ezen a téren tavaly még az Egyesült Államokat is lekörözték. A jövőben nem kívánnak mérsékelni a tempón. Beindítják az újgenerációs geostacinárius (GEO) műholdakat, a sztereó térképészeti műholdakat, illetve az elektromágneses térképezésre alkalmas szateliteket is. A különböző rendszerek együttműködésével egy, a Földet 24 órában figyelő rendszer megalkotása a céljuk, amit tudományos és technikai projektek során szeretnének hasznosítani.
A kommunikációs műholdak tévé- és rádióműsorok sugárzására, illetve adatátvitelre lesznek alkalmasak, a nagy kapacitású GEO szatelitek pedig a mobilkommunikáció és a távközlés területén teljesítenek majd szolgálatot. Az űrbeli navigációs rendszer kiépítése háromlépcsős projekt, de egyes régiókban már most is működik – igaz, egyelőre csupán kísérleti jelleggel. A tervek szerint Kína saját helymeghatározó és navigációs rendszere, ha csak regionális szinten is, de még 2012 vége előtt működőképes lesz. A komplett navigációs rendszer kiépítésére 2020 végéig várni kell, de addigra öt GEO műhold és harminc másik szatelit is csatlakozni fog hozzá.
A műholdakat a tudományos kutatásban is egyre nagyobb arányban hasznosítják. A Hard X-ray Modulation Telescope (HXMT) és a Shinjian-9 technológiára épülő tesztműholdak, illetve a Földre visszatérő műholdak – többek között – a kvantumcsend és a sötét anyag vizsgálatában fogják segíteni a kutatókat.
Az emberi tényező
A műhold- és rakétaprojektek nem szorítják háttérbe az emberi űrutazást sem. Kína eltökéltnek mutatkozik abban, hogy embert küldjön a Holdra, éppen ezért is tervezik a Shenzhou-9 és a Shenzhou-10 űrhajók mielőbbi pályára állítását. Ezek az űrhajók – több, személyzet nélküli modellhez hasonlóan – a Tiangong-1 űrállomáshoz való csatlakozást is gyakorolni fogják; ezeknek a manővereknek a holdraszállás során is sorsdöntő szerepe lehet.
A kínai kormány űrlaboratóriumokat, illetve az ellátásukra alkalmas űrjárművek beindítását is tervezi. Mivel a Tiangong-1 egyelőre csupán kísérleti űrállomásként működik, a kínai kormány a létfenntartó berendezések kiépítését, és a középtávú tartózkodást biztosító technológia fejlesztését is célul tűzte ki.
A kínaiak ugyancsak felismerték az űrszemét jelentette kockázatot. A kozmikus hulladék megbéníthatja a műholdas kommunikációt, illetve az űrben tartózkodók számára is komoly veszélyt jelenthet. Kína emiatt igyekszik minimalizálni az ebből fakadó veszély mértékét. A hajóikat egy újonnan kifejlesztett, az űrszemét figyelésére alkalmas technológiával szerelik fel, ami még a becsapódás előtt vészjelzést ad.
Mennyiség a minőség felett
Ahogy azt korábban is megírtuk, Kínának minden esélye megvan arra, hogy az űrversenyben lekörözze az Egyesült Államokat. A nyilvánosságra hozott projektek azonban inkább a számosságukat tekintve jelenthetnek fölényt. Több elemző szerint Kína alacsony költségvetésű projekteket futtat, az általuk használt technológia pedig elmaradott; ezt pedig az sem kompenzálja, hogy a fellőtt műholdak számát tekintve képesek megelőzni a világ első számú szuperhatalmát.
Hold volt, hold nem volt
Az amerikaiak év elején pályára állították a GRAIL szateliteket, amelyek márciusban kezdik meg a Hold gravitációs mezejének feltérképezését. A kapott adatokból a kutatók a felszín alatti tevékenységre következtethetnek; a jelenleg rendelkezésre álló információk arról tanúskodnak, hogy a Földnek valaha lehetett egy másik holdja is.
Marsbéli krónikák
A NASA projektjeinek sorsát nagy mértékben befolyásolja az űrprogram finanszírozása. A Hubble leváltására tervezett James Webb űrteleszkóp sorsa például kérdéses, mert már most is jóval többe kerül a tervezettnél. A költségvetés ugyancsak befolyásolhatja a jövőbeli Mars-missziók sorsát is. Az Európai Űrügynökséggel (ESA) aláírt szerződés értelmében az amerikaiaknak két közös küldetésük is lesz a Marsra (2016-ban, illetve 2018-ban), de finanszírozási problémái támadnak, az meghiúsíthatja mindkét missziót. Ebben az esetben az ESA az oroszokhoz is fordulhatna, de az ő Mars-kutatásra irányuló terveik eddig kudarcba fulladtak – elég csak a Phobosz-Grunt fiaskójára gondolni.
Komoly projektnek ígérkezik a Mars Science Laboratory beindítása. A Mars felszínére ledobott kis laboratórium valójában egy egytonnás holdjáró, ami a víz és az élet jeleit keresné a vörös bolygón. A dolog pikantériáját a leszállás adja, ugyanis egy ufószerű űrjárműről engednék le a felszínre a hatkerekű laboratóriumot. Ugyancsak nagy reményeket fűznek a Mars-járó Opportunityhez, illetve a MESSENGER űrjárműhöz is. Előbbi a Mars alapos vizsgálatára alkalmas, utóbbi pedig a Merkúr körüli pályán fényképezné a bolygó sarkvidéki területeit. A NASA szakemberei ugyanis abban reménykednek, hogy a kráterek mélyén esetleg jeget találhatnak.
Jó mulatság, férfimunka
A március 16-án induló Nuclear Spectroscopic Telescope Array (NuSTAR) feladata a szupermasszív fekete lyukak, illetve az elemi részecskék tanulmányozása lesz. A Wolter típusú visszaverő optika nagy energiájú röntgensugarakat fog szkennelni az éjszakai égbolton. (A korábban beüzemelt Chandra teleszkóp is hasonló eszköz.) A kapott eredmények segíteni fogják az űrkutatók munkáját, mivel sok kérdésre választ adhatnak a szupernóva-maradványokról, a fekete lyukakról, illetve a közel fénysebességgel haladó szubatomi részecskékről.
A Radiation Belt Storm Probes küldetés során a Földet érő besugárzást fogják tanulmányozni, az Interface Region Imaging Spectrograph (IRIS) feladata pedig a napszél és a napkorona vizsgálata lesz. A Discovery Class Program a jövő bolygófelderítéseire irányul. Bár komoly tudományos jelentőségük is lehet, ezek viszonylag kis költségvetésű küldetések. Nem csoda, hogy a NASA hármat is tervez belőlük – igaz, ezek legkorábban 2016-ban indulhatnak.
A Geophysical Monitoring Station (GEMS) a Mars-kutatásra irányul: a bolygófelszínre dobott szeizmométerrel a planéta struktúráját lehetne vizsgálni. Hasonló jellegű a Titan Mare Explorer (TiME) is – ebben az esetben a Szaturnusz holdjára dobnának egy csónakot, hogy a képlékeny bolygófelszín összetételét vizsgálják. A felszíni vizsgálatok a jelek szerint igencsak izgatják a NASA fantáziáját; erre a Comet Hopper nevű eszköz a legjobb bizonyíték. A modul ugyanis egy üstökös felszínén pattogna, azt vizsgálva, hogy az égitest állaga miként változik, amint egyre közelebb ér a Naphoz.
Szabad kezdeményezések hálózata
Érdemes megemlíteni, hogy a civil űrhajózás szintén jelentős lökést adhat az amerikai űrkutatásnak, függetlenül attól, hogy a jelenlegi kezdeményezések még csak gyerekcipőben járnak. Emblematikus pillanat lesz február hetedike: a Dragon űrkapszula ezen a napon fog csatlakozni a Nemzetközi Űrállomáshoz. Ez önmagában nem számítana jelentős eseménynek, viszont ez az első alkalom, hogy egy privát cég vállalkozik arra, hogy szállítmányt juttasson el az űrállomás legénységének. Ha a kalifornai SpaceX projektje sikerrel jár, az a NASA számára is örvendetes esemény lehet, mivel a magánvállalatok potenciáljából ők is hasznot húzhatnának, és nem kéne a dollármilliókat fizetni a Szojuz helybérletéért.
Európa csendes
A kínai és amerikai űrprogramnál kevésbé mozgalmas ütemtervvel büszkélkedhet az Európai Űrügynökség (ESA). A Vega első indítása mindenképpen ide tartozik; ez lesz az első bemutatkozása az első generációs európai hordozórakétáknak, melyek közül a Vega a legkisebb. A február 9-én esedékes kilövés helyszíne a Guayana Űrközpont lesz.
A Swarm-misszió európai kezdeményezés. A három műhold együttműködésével végzett kísérlet során a Föld mágneses mezejét és hőmérsékletét fogják vizsgálni. A bolygó geofizikai felépítésének és klímájának vizsgálata több szempontból is fontos eredményeket szülhet. A Swarm-rendszer műholdjai 400-550 kilométeres magasságból fogják vizsgálni a Földet, miközben nagy pontosságú méréseket végeznek a mágneses mező erejéről.
Szintén említésre méltó az Ariane-5 következő küldetése; a hordozórakéta fogja az űrbe juttatni azt az ATV-3 modult, ami a Nemzetközi Űrállomás személyzetének ellátásáért felelős. A hét tonnás szállítóeszköz ételt, vizet, nyersanyagokat és felszerelést szállít az ISS-re, miközben három tonnányi üzemanyagot éget el. A sokoldalú jármű fejlett eszköznek számít, az automatikus manőverezés segítségével még az űrszemét elkerülésére is képes. Európa az ATV-3 fellövésével kíván hozzájárulni a Nemzetközi Űrállomás működtetéséhez.
A Galileo-műholdak tesztelése véget ért, a szatellitek azóta pályára álltak. Az európai navigációs és helymeghatározó rendszer kiépítésére az Európai Unió hétmilliárd eurót szán; a kezdeményezéshez nagy reményeket fűznek. A jelenleg üzemben négy műholdhoz augusztus-szeptember körül csatlakozhat az új műholdpár; a hat szatelit és a földfelszíni hálózat együttese teszi teljessé az eredeti koncepciót.
Oroszországból szeretettel
Európához hasonlóan Oroszország sem fordít túl sok figyelmet az innovációra. A hidegháborús nyomás már nem fenyegeti az egykori pionírt, így megteheti, hogy a 2012-es űrprogramja jóformán semmi másból ne álljon, mint más országok műholdjainak világűrbe juttatásából. Úgy tűnik, Oroszország beéri azzal, hogy űrtaxisként segíti az egész világot: Az űrbe juttatott műholdak száma az ütemterv szerint 2012-ben a negyvenet is meghaladhatja, de ezen kívül csak néhány, az ISS-re induló szállítmány célba juttatását, valamint az amerikai űrturisták dollármilliókkal honorált fuvarjait vállalja magára.
index.hu/tudomány nyomán
