Venom kritika: Pókember nélkül is életképes a Marvel főgonosza?
A Sony megpróbálkozott vele, hogy mi van akkor, ha kiragadják a Marvel egyik legismertebb főgonoszát, Pókember ősellenségét, Venomot a szövegkörnyezetéből és saját filmet adnak neki. Itt nincs Peter Parker, viszont a Venom film fontos állomás lehet abban az irányban, amit a Sony tervez. Póki legismertebb ellenfelei köré építenének filmeket és univerzumot úgy, hogy a jelenlegi tudásunk alapján a legismertebb hálószövő kimarad belőle. De vannak-e olyan izgalmasak ezek a rosszfiúk és rosszlányok, hogy önmagukban is megállják a helyüket?
Igen. A Venom film egyértelműen ezt a választ adja. Rögtön ki is térünk rá, hogy miért. A Venom ugyanis olyan, mintha a 2000-es évek elején készült volna, klasszikus szörnyfilm, melyben az űrből érkeznek a genyák, hogy elpusztítsák a bolygónkat. A szimbióták aztán egy őrült tudós, Carlton Drake (Riz Ahmed) kezébe kerülnek, aki megpróbálja emberi gazdatestbe ültetni őket. A kísérlet persze rosszul sül el, egy-két szörnyecske kimászik az akváriumból, hogy saját magának keressen új legjobb barátot. Így akad össze Eddie Brock (Tom Hardy) és Venom, hogy aztán elkenjék a gonoszok száját, de csúnyán.
Az antihősök ideje nem járt le, jól mutatja ezt a Venom film is. Igaz, hogy a hangulat elég retro, illetve a szerelmi szál és a bevezető is generikus, de az akció és a nagyon jól eltalált, humoros jelenetek ütőssé teszik a Sony és a Marvel koprodukcióját. Tom Hardyt a legtöbbször önmaga elé mormogó, zárkózott fickóként látjuk, elég a Dunkirk-re, a Mad Maxre, vagy éppen A sötét lovag – Felemelkedésre gondolni, melyben Bane-t alakította. Ezért is volt részben felüdülés Eddie Brock karakterében látni a színészt, aki végre megmutatta extrovertált oldalát is. Viccelődött, látványosan szenvedett, máskor pedig Venommal veszekedett Hardy, hogy ugyan… nem kéne letépni minden szembejövő fejét, néha szelektálni is kell.
Az akció csillagos ötös, habár itt-ott túl sok volt már a sötét jelenetből. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy Venomhoz ez illik. A szimbióta brutális volt, nem kímélt senkit, a film végére azonban jól elvitték a sztorit abba az irányba, hogy végső soron az idegen lény azon dolgozzon együtt Brockkal, hogy a rosszfiúkat állítsák meg. Helyenként azt lehet mondani, hogy horrorisztikus lett a Venom, igaz, hogy végül nem kapta meg a 18+ besorolást, ennek ellenére a keménykedős jelenetek megmaradtak. Téptek itt le fejeket, és a többi, nem kell félteni a filmet. A lehúzó kritikák erősen túloztak, Venom megállja a helyét önmagában is, és a film abszolút élvezhető lett.
Míg mondjuk a Bosszúállók esetében a zenék sokszor felejthetőek, itt Venom témája is illeszkedett a hangulathoz. A végefőcím alatt szóló Eminem számról nem is beszélve. A Marvel filmek legnagyobb gyengesége a főgonosz szokott lenni, itt azonban az Aznap éjjel sztárja, Riz Ahmed hozzátette a magáét, ahogy Michelle Williams is rutinból letett annyit az asztalra, mint bármelyik más Marveles eyecandy. Ráadásul a színésznőhöz is kapcsolódik egy nagyon poénos jelenet, amikor kicsit túl közeli ismeretséget köt Venommal. Fontos, hogy egy filmben azok a snittek is működjenek, amikor nem éppen csontok törnek és Venom rohan függőlegesen felfelé egy toronyházon, a jó színészgárdának köszönhetően ezek a részek is elviselhetőek lettek.
A Venom kellemes meglepetés lett, és talán tényleg jó lenne, ha a Sony felépítené a saját kis gonoszokra támaszkodó univerzumát. Mert ez a film már most jobb lett, mint a DC Filmes Világának a 90 százaléka. Az meg csak a hab lenne a tortán, ha valahogy Pókember is a képbe kerülne, de amint ez a film mutatja, nincs rá igazán szükség itt.
Értékelés: 7/10
(Fontos infó, hogy a film végén két bónusz jelenet is van, érdemes őket megvárni!)
