Világok harca – lehet-e a sci-fi szépirodalom?

by R15 · 2015-02-20

120 éve, hogy H. G. Wells tudósa beszállt időgépébe és elutazott a jövő Angliájába. Az ember, aki a jövőbe lát, csak így nevezték Wellst, aki – ha nem is egyértelműen elsőként – de megteremtette a modern sci-fi-t és vele együtt (önkéntelenül) a sci-fi írók prototípusát, a fényben élő eloik ellentettjét, de az eloik világába vágyó, örök sötétségében élő morlock-okat.

Lukianosz, Bergerac, Kepler, Voltaire, Jókai vagy éppen Verne még gyáván elbújhattak vaskos irodalmi életművük mögé és mondhatták: „Sci fi? Ugyan, mi akkor alkottunk, mikor még a kifejezés sem létezett!”
Valóban, a szatíra, a kalandregény csak eszköz volt számukra, hogy szabaduljanak koruk visszásságaitól, mérlegre tegyék önmagukat, a világot, melyben élnek. Távoli vagy sosemvolt tájak felé utazzanak, a boldogságért Antekirttára vagy hogy holdbéli démonok, szíriuszi és szaturnuszi óriások mondják ki helyettük azokat a szavakat, melyeket egy író tollából senki nem vesz komolyan.
Wells előtt még be lehetett csapni az olvasókat olyan szavakkal, mint fantasztikus irodalom, tézisirodalom, utópia, kalandregény. De ő életre hívta a sci-fit, amely ezekből kiszakított egy-egy részt és magával vitte örökségként, hogy saját útját járja – a műfaj nem szakadt el teljesen, vissza-visszatér a szülői házhoz. 1895, ekkor született meg az irodalom mélységeinek lakója, a sci-fi író morlock. Aki semmi másra nem vágyik, mint a fényes felszínre törni, eloinak lenni.
Mit jelent morlock-nak lenni? Talán megjósolni a technológia és emberiség jövőjét?

Nem kell túlzásokba esni, a sci-fi történetek lefedtek majd minden lehetőséget, és a legtöbb lehetetlenséget is, mindössze annyi történt, hogy egy-két alkalommal telibe trafáltunk – sok hiba mellett. De ez nem számít. A science fiction nem próbál meg jósolni. Csak kivetít. Csak azt mondja el, mi lesz, ha! És nem azt, hogy mi lesz!
– Arthur C. Clarke

A sci-fi minőséget jelent? Ez a vita már Wells és sikeres író barátja, Henry James között is fellángolt. A fikciós irodalomról szóló vitában (mely barátságuk vesztét okozta) Wells azt az álláspontot képviselte, hogy a gondolat és a társadalomra gyakorolt hatás a fontos, míg James az írásművészet és az ember ábrázolásra helyezte a hangsúlyt.

„[Minden James regény] olyan, mint egy megvilágított templom – gyülekezett nélkül, ami megzavarhatná a nyugalmat –, ahol minden fény a főoltárra összpontosul. És az oltárra nagy műgonddal ráhelyezve ott találunk egy halott kiscicát, egy tojáshéjat, egy piciny szöveget…”
– H. G. Wells

Akkor a sci-fi témát jelent? Részben. De ahogy azt sem állíthatjuk, hogy minden könyv irodalom is egyben, úgy nem minden fantasztikus történet fantasztikus. Vagy mégis?

A „sci-fi” meghatározható úgy, mint ócska anyag, melyet a tudatlan emberek összekutyulnak az S.F.-el. Így a Star Trek S. F., míg a Godzilla vs. Mothra sci-fi.
– Isaac Asimov

Nem is olyan könnyű meghatározni, hol húzódik az irodalom és sci-fi közötti határ. De a bélyeg ott van, és hiába a Nobel Alapítvány szabályzata – mely szerint irodalomnak tekinthetőek a szépirodalmi alkotások mellett „olyan más írásművek is, amelyek formai és ábrázolási szempontból irodalmi értékkel bírnak” – a sci-fi írók parolázhatnak a matematikai Nobel-díj nyerteseivel. Vannak, akik örvendetesnek tartják az irodalom és a sci-fi között húzódó „frontvonalat”:

A tudományos-fantasztikus irodalom írói és szakemberei gyakran panaszkodnak, hogy a hivatalos irodalomtudomány mind a mai napig nem ismeri el egyenrangúnak az irodalomnak ezt a körét vagy válfaját. Hála Istennek! Legyenek meggyőződve róla: így jobb. A tudományos-fantasztikus irodalom így az elmúlt évtizedekben a hivatalos irodalomtudomány támogatása és elismerése nélkül, de egyúttal a szabályozása, befolyása és ellenőrzése nélkül is tudott fejlődni.
– S. Sárdi Margit

És persze ott vannak az ügyeskedők. Eloik, akik alászállnak a morlock-ok sötét tárnáiba és onnan tisztán, makulátlanul térnek vissza „Kérem, távozzanak, nincs itt semmi sci-fi!” kijelentéssel ajkukon. Így megy ez. Hiszen már Svejk botladozásáról kiderült, nem elegendő eszközként, hogy az értelmetlen pusztulást leírja – és megakadályozza a következő háborút. Az agyonhallgatás és heroikus mozik között kell valami, valami, amivel le lehet írni a Drezda bombázásának borzalmát. A tralfamadoriak látogatása épp kapóra jött Kurt Vonnegutnak.
Talán Orwellt is csak kettőskörös csuklótetoválás menti meg az átoktól, hogy beskatulyázzák a sci-fi írók közé. És hazánk szülötte, Arthur Koestler jól kifundált védőbeszéde – mely révén Huxley-nak sem kell epszilonnak lennie:

„Swift Gulliverje, Huxley Szép új világa, Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégye azért az irodalom nagy alkotásai, mivel az ezekben szereplő idegen világok rendkívüliségei kizárólag háttérül vagy ürügyül szolgálnak a társadalmi üzenethez. Más szavakkal: ezek pontosan olyan mértékig irodalmi művek, amilyen mértékig nem science-fiction-ök.”

A morlock-ok mára megtanulták hol a helyük, tudják, hogy a legtöbb olvasó már döntött, nem kell sci-fi, science-fiction sem S.F.

„Van számunkra egy plafon, ami az eladásokat illeti, ami azon az egyszerű tényen alapul, hogy a vásárlók 95%-a soha a büdös életben nem megy a sci-fi részlegbe, mert nem tudja elképzelni, hogy ott valami érdekeset kaphat.”
– Robert Sawyer

És bár tisztában vannak megítélésükkel, de munkájukra nagyon büszkék. Mert morlock-nak lenni menő!