Yule, a téli napforduló ünnepe

Közép-Európában a karácsonyra készülünk így december közepe táján, ám  a keresztény kultúra elterjedését megelőzően  is volt  ilyentájt egy  ünnep, melyen a kelták  az év leghosszabb éjszakáját  búcsúztatták.
Yule a Nap visszatérésének ünnepe. Az éjszakák most a leghosszabbak, a napfordulótól kezdve egyre hosszabbodnak a nappalok, majd a hagyomány szerint a fény újjászületik, napról napra erősödik. A fény és a sötétség közti örök harcban ismét a Fény kerekedik fölül. A wicca -és a legtöbb pogány kultúra szerint-,  szerint a Nap képviseli az istenség Férfi-aspektusát, és halála, újjászületése a Téli Napforduló idején a régi napév halálát és az új születését reprezentálja. Ez az örök harc számtalan hagyományban megjelenik, különbözõ jelképes formákban: a Tölgykirály (a Növekvő Év istene vagy az Isteni Gyermek) és a Magyalkirály (a Fogyó Év istene vagy a Sötétség Ura); Yule idején a Tölgykirály meghódítja a Magyalkirályt. Litha, vagy a Nyári Napforduló idején a Magyalkirály győz.

Midwinter a Midsummer ellenpontja a sötétség, homály, titkok győzelme, uralma. Midsummer idején a Napisten, Sunna teljes erejében tündököl, és minden titokra rávilágít, semmi sem marad rejtve fénye elől. A hosszú sötét téli éjszakákon azonban minden elrejt a jég, a hó. Sötét és titkos helyükön várják újjászületésük idejét, a téli napforduló éjszakáját. Ezen az éjszakán, az “Anya Éjszakáján” kezdődik az északi népeknél a Yuletide, ami Tizenkét Éjszakán át tart, (dec. 20. – december 31.) és e Tizenkét Éjjel reperezentálja az óév elmúlását, valamint az új esztendőt tápláló folyamatot.

A szó jelentése: “Kerék.” Az ősi kaldeusoknál a yule szó “kisded”-et, “kisgyermek”-et jelentett. Az új mindig a régi helyébe lép, az élet folyton megújuló ciklusa vég nélkül folytatódik. Az istenség neve kultúránként különböző; az északi népeknél és az angolszászoknál Balder, a keltáknál Bal, stb. Az eltérő nevek ellenére könnyen azonosíthatók. Yule-istenségnek tekinthető minden Újszülött-isten, Napistenek, Anyaistennők és Istennőhármasságok. Legismertebb közülük Dagda és Brighid, Dagda lánya. Brighid tanította meg a kovácsokat a tűzzel bánni és a fémmesterségre. Az ő lángja, mint az új fény lángja elűzi a lélek és az elme sötétségét, Dagda üstje pedig biztosítja, hogy a Természet mindig gondoskodhasson gyermekeiről.

A földvallások huszadik századi újra elterjedése nyomán a régi szertartások is megelevenednek, több országban is megtartják a Yule idején szokásos rituálét.