Annihilation kritika: Már most megkaptuk 2018 legjobb sci-fijét?
Már tavaly szeptemberben komoly vihart kavart az Annihilation, amikor kiderült, hogy Alex Garland (Ex Machina) filmet készít a Déli Végek című regénytrilógia első részéből, az Expedícióból. Sokan azt várták a filmtől, hogy a következő Érkezést kapjuk meg, mély filozófiával és lassú történetmeséléssel, egy hardcore sci-fi körítésében. Ezek a nézők nem is tévedtek nagyot, ugyanis 2018 eddigi legjobb filmje minden kétséget kizárólag az Annihilation, amely pár napja vált elérhetővé a Netflixen. Kár, hogy nem mutatták be végül a magyar mozik Garland adaptációját, mert a film látványvilága követelte magának a nagyvásznat.
A történet szerint a kormány felfedez egy furcsa természeti anomáliát a floridai vadon déli végén, amelyet gyorsan karantén alá is helyeznek. Ezek után válogatott csapatokat küldenek az X-Térségbe, hogy felfedezzék, mi folyik a különös búra alatt. Az expedíciók sok emberéletet követelnek, míg egy napon a projektbe a férje miatt belekeveredik Natalie Portman karaktere, Lena is. Öt nőt küldenek az Annihilation története szerint az ismeretlenbe, akik között van rohammentős (Gina Rodriguez), pszichológus (Jennifer Jason Leigh), fizikus (Tessa Thompson), geológus (Tuva Novotny), és persze a meggyötört arcú biológust játszó Natalie Portman.
Az Annihilation abból a szempontból nagyon különleges, hogy a vizualitás és a történetmesélés is arra megy rá, hogy a nézőt meggyötörje. Nagyon komoly témákat feszeget Garland laza irodalmi feldolgozása, mely sok ponton eltér a könyvtől, de pont a szabad értelmezés miatt lesz jó. A rák, az önpusztítás, a depresszió mind megjelennek motívumokként, melyek az X-Térségben végképp foglyul ejtik a főszereplőket. Egy mutáns medvével való találkozás biztos, hogy a legtöbb nézőnél ki fogja verni a biztosítékot, ugyanis ez a jelenet és a finálé képesek arra, hogy megragadják az ember fantáziáját és még napok múlva is a filmről gondolkodjunk.
Alex Garland új alkotása ugyanis képes erre, nem ereszt az Annihilation, a jól kivitelezett, filozofikus felvetések miatt velünk marad. Az Érkezés sikere is azt mutatta, hogy az emberek vevők az agyalós sci-fi filmekre és az Annihilation is ezt a kategóriát erősíti. Ráadásul a főszereplők is jól kidolgozottak, lehet velük azonosulni, a csak nőket felvonultató fősodor miatt se érződik úgy, hogy túltolnák a készítők a feminizmust.
Az elzárt ökoszisztéma, az Annihilationben uralkodó elkorcsosult, de helyenként gyönyörű, díszdoboz-szerű világ jól jellemzi a mai embert és a társadalmat. Ezúttal Natalie Portman is képes felnőni a szerepéhez, neki is köszönhető, hogy az önpusztítás és a depresszió témái ennyire erősek az Annihilation 2 órás játékideje alatt. A szép látványvilág és az erős gondolatok mellett a film zenéi is hozzátesznek a hangulathoz, így simán ki lehet jelenteni, hogy összességében az Annihilation még katartikusabb végeredményt kínál a végső tanulságával, mint az Érkezés.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy film egyes elemei ennyire összeállnak és segítik a helyenként abszurd és megbotránkoztató sztorit felépíteni. Az Annihilation esetében Alex Garlandnak ismét összejött a bravúr, ámbár érdemes vigyázni a filmmel, gyenge idegrendszerű nézőknek nem ajánljuk.
Értékelés: 10/10
