Az ego leépítése – Marvel’s Doctor Strange

Megérkezett a mozikba a Marvel 14. játékfilmje, a Doctor Strange. A trailer fantasztikus látványvilágot és egy új hős különös nepáli kalandját ígérte.

Be kell vallanom, hogy a Marvel-filmeket mindig tisztes távolságból néztem, egyfajta modern, saját magunknak írt mítoszokként gondoltam rájuk. A Marvel-univerzum prominens szuperhőseinek életútját járjuk be: miként is lesz hétköznapi emberből az a hős, aki képes megállítani a Földet fenyegető erőket. Nincs ez másként Doctor Strange esetében sem, azonban elődeihez képest érezhetően más utat jár be.

A történet szerint a briliáns sebész, Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch) egy súlyos baleset következtében nem tudja használni a kezét. Sorsával képtelen szembenézni, így minden eszközt megragadva próbálja meggyógyítani önmagát. Miután a nyugati orvostudománnyal kudarcot vall, a doktor utolsó elkeseredésében egy hihetetlen gyógyulás történetének nyomába ered; így jut el Katmanduba. A gyógyulás reményében az Ősmágus (Tilda Swinton) tanítványául szegődik, hogy kitanulhassa a mágia tudományát. Nepál fővárosában azonban Strange saját racionális gondolkodásával szembemenő eseményeknek lesz részese, később pedig kulcsfontosságú figurája is. Egy korábbi tanítvány, Kaecilius (Mads Mikkelsen) el akarja pusztítani a Földet védő szentélyeket, hogy elhozza a sötét dimenzió, Dormammu hatalmát.

tea0100_comp_v420-1034-1200x632

Más szuperhősökkel operáló filmekhez hasonlóan a Doctor Strange sem mutat nagy vonalakban nagy változást a cselekményben, a jó és gonosz közötti harc újabb felvonását láthatjuk. Azonban a Marvel univerzum egy új szeletét, a mágiát és annak szigorú szabályait (mindennek ára van!) ismerhetjük meg, ami már másabb keretek közé helyezi a „mentsük meg a világot-szenáriót”. Az itt bemutatott mágiarendszer (egy multidimenziók segítségével működő hatalom) rengeteg potenciált rejt magában, aminek ötletességéről oldalakon keresztül lehetne áradozni. Ehhez kapcsolódik szorosan Strange hőssé válása is. Az Ősmágussal való találkozás előtt a doktort egy arrogáns, csak a saját szakmai sikereinek élő embernek ismerjük meg. A világot „kulcslyukon” szemléli, amit hiába próbál tudással tágítani, nem képes többet látni saját gondolatainak korlátjainál. A mágia világában, ahol alázattal és az ego feladásával lehet csak érvényesülni Strange talán az egyik legérdekesebb és számunkra legkézzelfoghatóbb karakterfejlődésen megy keresztül. Hiába csúcsosodik ki a Kaecilius képében jövő gonosz a film végére, a fókusz végig Strange-n marad (Így sajnos Mads Mikkelsen szerepe, mint ellenség kevésbé kiemelkedő). Ha kicsit a mélyebb értelmet keressük ebben a fejlődésben, a nyugati és a keleti gondolkodás közötti ellentéteket fedezhetjük fel – ez mindenképp egy izgalmas és számomra új vonás a Marvel franchise ezen részében.

doctor-strange-movie-image-gallery

A Doctor Strange másik erőssége a látványvilág, nem hiába ítélték oda a Hollywood Film Awardon a filmnek a vizuális effektekért járó díjat. A mágia alapját képező multi dimenzió és az ezekből a dimenziókból táplálkozó mágikus csapások igazi látványorgiaként kelnek életre a vásznon. A különböző gömbök, spirálok, mandalaszerű körök vagy az egymáson tükröződő és mozgó tájak valóban azt érzékeltetik, hogy a szereplők szinte felfoghatatlan nagyságú hatalom fölött uralkodnak. Ezt az érzést csak fokozni tudja a 3D vagy az IMAX technika, amit a filmkészítők maximálisan ki is használtak.

mads-mikkelsen-as-kaecilius-in-doctor-strange-600x300

Az új vonások ellenére ez a Marvel film is magán viseli a franchise jól ismert jellegzetességeit, mint például a humort. Talán az elődökhöz képest kevesebb viccet hallhatunk, egy-két poén nyelvi különbségek miatt sajnos el is veszik a fordításban (pl. amikor Kaecilius megkérdezi, hogyan szólítsa Strange-t), de pont annyit kapunk, ami képes ellensúlyozni a drámaibb jeleneteket.

Talán mindent megkaptunk, sőt többet is, mint amit a trailer ígért. A Doctor Strange olyan Marvel film lett, ami megmutatja, a franchise képes a folyamatos megújulásra, miközben hű marad korábbi önmagához is. A sorozatokban (pl. Daredevil, Jessica Jones) már látható mélyebb karakterizálás felé megy el az új film, miközben kikapcsol minket a valóságból a jól bevált Marvel recept szerint.

Facebook hozzászólások
Karácsonyi akció

Sophi

“az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…” – Salman Rushdie

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Karácsonyi akció