Technikai civilizáció nyomai egy távoli csillag körül?

Tavaly októberben jelent meg a Monthly Notices angol csillagászati szaklapban egy sokszerzős részletes tanulmány (a szerzők között jó néhány magyar csillagász is szerepel) a KIC 8462852 jelű távoli csillag különleges fényváltozásairól. A csillagot – sokezernyi társával együtt – a Kepler űrtávcső figyelte folyamatosan 2009 és 2013 között. A gigantikus mennyiségű fényességadat feldolgozását szakemberek irányításával amatőrök végezték. (A cikk első szerzője Tabetha Boyajian csillagász a Yale egyetemről, ezért a csillagot nem hivatalosan „Tabby csillaga” néven is emlegetik.) A szerzők minden elképzelhető természetes magyarázattal megpróbálkoztak, hogy értelmezzék a csillag különleges viselkedését, de gyakorlatilag eredménytelenül. Alig egy hónappal később Jason Wright a Pennsylvania Egyetemről felvetette, hogy a csillag körül keringő mesterséges megaszerkezetek (Dyson-szféra-darabok?) okozhatják a jelenséget. Az ötlet nagy vitát váltott ki szakmai körökben, de különös módon a magyar médiavilág alig érdeklődik a téma iránt, pedig véleményem szerint a híres „Wow!” jel 1977-es észlelése óta nem volt a SETI szempontjából ennyire fontos és ígéretes csillagászati megfigyelés.

Két rejtélyes elsötétedés

Miről van szó tulajdonképpen? A Kepler űrtávcső az ég egy kiválasztott szegmensén főleg azért mérte folyamatosan a csillagok fényességét, hogy kiválassza azokat a jellegzetes fényességcsökkenéseket, amelyeket a csillag valamelyik bolygójának elhaladása okoz. Ilyenkor ugyanis a bolygó eltakarja az egyébként egyenletes fényű csillag korongjának egy részét. A fénycsökkenés maga jellegzetes alakú, és periodikusan visszatér, így ezzel a módszerrel már exobolygó-jelöltek ezreit sikerült felfedezni.

Más természetű okai is lehetnek egy csillag fényváltozásainak, de ezeket a csillagászok meglehetősen pontosan ismerik. A KIC 8462852 átlagos, nem fiatal, F3 típusú csillag, amely másfélszer nagyobb a mi Napunknál. Távolsága 1500 fényév. Ismert kísérője nincs, de egy halvány csillag látszik a közelében, amelyet meggyanúsítottak, hogy gravitációjával megzavarhatta az esetleg a csillag közelében mozgó égitesteket. De mielőtt az értelmezési kísérletekkel foglalkoznánk, lássuk, hogy tulajdonképpen mit fedeztek fel Tabby és társai!

A KIC 8462852 csillag fénygörbéje 2009 és 2013 között. Feltűnő a két éles minimum (elhalványodás) a görbén.

Mint az ábrán is látható, a 800. nap körül, 2011-ben hirtelen lecsökkent, majd újra visszatért a csillag eredeti fényessége. A jelenség kb. egy hétig tartott. 2013-ban, az 1500. nap környékén még feltűnőbben csökkent, majd szabálytalanul ingadozott a csillag fényessége. Ez a jelenség több hónapig elhúzódott. Az első esetben 15%-kal, a másodikban több mint 20%-kal csökkent a csillag fényessége, ugyanakkor a minimumok előtt, között és után a csillag legfeljebb a szokásos, minimális ingadozást mutatta. Ezek után a csillagászok számára evidensnek tűnt, hogy a fénycsökkenés okozója csak a csillaghoz közel elhaladó egy vagy több hatalmas égitest, esetleg porfelhő lehetett. De miféle? A szakemberek hosszú időn keresztül analizálták a méréseket (hozzávéve infravörös megfigyeléseket is), de a felmerült ötleteket sorra el kellett vetni. Például, nem találtak bolygókat vagy porkorongot a csillag körül. Az infravörös sugárzásban sem lépett fel érdemleges növekedés a jelenség idején, pedig porfelhő esetén ennek lennie kellett volna.

Utolsóként az a megoldás merült fel, hogy a csillag körül hatalmas üstökösökből álló raj haladt el, amelynek pályáját egy közeli csillagelhaladás zavarhatta éppen a megfigyelések időszakában a Tabby csillag közelébe. Azonban egy ilyen esemény rendkívül valószínűtlen: valaki kiszámította, hogy ehhez legalább 650 ezer darab(!), egyenként 200 km-s üstökös áthaladását kell feltételezni megdöbbentően rövid idő alatt.

A fénycsökkenést a csillag előtt elhaladó hatalmas üstökösraj okozná? (Nem megfigyelés, csak elképzelés.)

A felfedező csillagászok a Kepler űrtávcső mérései segítségével 150 ezer csillag fénygörbéjét analizálták, de hasonló jelenséget nem találtak. Ahogy a bevezetőben említettük, már Jason Wright 2015. október közepén felvetette, hogy mesterséges „megastruktúrák” keringhetnek a csillag körül, amelyek néha eltakarják annak jelentős részét. Hivatkozott Dyson régi ötletére, mely szerint egy szupercivilizáció megkísérelheti csillagának teljes energiáját egy, a csillag köré telepített gömb („Dyson-szféra”) segítségével begyűjteni; lehet, hogy Tabby csillaga körül egy ilyen épülő vagy szétesőben lévő Dyson-szféra darabjai keringenek. Maga a civilizáció vagy létezik még, vagy nem. Egyes SETI-kutatók persze azonnal megkísérelték rádiójelek vételét a csillag irányából, de eredménytelenül. Voltaképpen nem is várható, hogy ilyen „üzenetek” érkezzenek éppen most egy 1500 fényév távolságban lévő csillag felől. Viszont a felfedezés óta bekapcsolódtak a csillag megfigyelésébe más földi és égi távcsövek is abban a reményben, hogy talán sikerül sokféle műszerrel elkapni egy ilyen újabb elsötétedést, ami segíthet az értelmezésben.

A csillag fénye folyamatosan gyengül?

Más csillagászati vizsgálatok is folynak, sőt az egyik közülük idén januárban újabb meglepő eredménnyel szolgált. Bradley Schaefer a Louisiana Egyetemről száz évre visszamenőleg végigvizsgálta a csillagról és környezetéről a Harvard csillagvizsgálóban 1890 és 1989 között készített felvételeket, majd szisztematikusan és gondosan újramérte rajtuk a Tabby csillag fényességét. Az eredmény az volt, hogy e száz évben a csillag fényessége folyamatosan csökkent, jelenleg már 0,165 magnitudóval (mintegy 20%-kal) halványabb, mint volt a 19. század végén. Ez látszólag csekély fénycsökkenés, de szokatlan és értelmezhetetlen. Schaefer, akit sokan támadtak a használt módszerek miatt, eddig eredményesen verte vissza a kollégák kritikáit. Tehát újabb rejtély is van a látóhatáron.

Mesterséges eredetű megastruktúrák elhaladása a csillag előtt? (Ugyancsak elképzelés.)

A csillagászok sokféle változó fényű csillagot ismernek és tanulmányoznak évtizedek óta. Tabby csillaga azonban annyira különleges, hogy megérdemli a figyelmet. Kétségtelen, a csillagászok túlnyomó többsége joggal vonakodik attól, hogy idegen civilizációk hatásának tulajdonítsa egy csillag szokatlan fényváltozásait, hiszen sok esetben sikerült már bizarr égi jelenségekhez természetes magyarázatot találni (lásd például a pulzárok felfedezését). De szerintem az a tény, hogy eddig minden esetben így történt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden „nem természetes” magyarázatot, mint lehetetlent, azonnal el kell vetni. Dolgozzunk a rejtély megoldásán, és türelemmel várjuk ki a végét!

Dr. Almár Iván