Egy diafilm Bálint-napra – Utazás a Holdba 2111-ben

by R15 · 2015-02-13

A szerkesztőségben arra gondoltunk, hogy olvasóink igazán megérdemelnének egy romantikus történetet a szerelmesek ünnepére. Ám, mielőtt önként és dalolva belefulladnánk az ilyenkor szokásos csillogó-villogó giccstengerbe, mindenkit megnyugtatunk, most nem ilyen jellegű cikk következik. Vagy talán mégis…?A Galaktika olvasói talán még emlékeznek arra, milyen volt, amikor tévé helyett diafilmeken néztünk meséket. Hogy milyen élményt nyújtott, amikor virágos tapétára, vagy netán a szekrényajtóra felügyeskedett lepedőre vetítettük a különböző képes történeteket… Akik meg ne adj’ isten túl fiatalok hozzá, hogy felidézzék mindezt, vagy nem volt részük benne, azok se keseredjenek el, mert most esélyük nyílik velünk a felfedezésre.

A történet kezdete Arthur C. Clarke-ot idézi (Szigetek az égben): a választott diafilmünk történetének hőse, Judit részt vesz a ’Ki tud mindent?’ világ vetélkedőn, melyet végül sikerül megnyernie, jutalma pedig nem más, mint egy utazás a Holdra. Kísérője Mark lesz, az űrpilóta, aki végigvezeti a lányt ezen a különös utazáson. Már a kezdetekkor izzik kettejük közt a levegő. Ahogy Horváth Viktor megfogalmazta a Jelenkor online-on: ,,Judit csüng Markon, mint Dante Beatricén, amint az végigkíséri a Mennyek körein, Judit mindig ott marad, Mark pedig mindig elrepül, Judit sóvárog utána, Mark pedig erről mit sem tud. Illetve mit sem tudunk róla, hogy Mark tud-e róla, de nem is fontos, mert ez a szerelem soha nem fog beteljesülni, ez a középkor amor sanctusa, a fin amors és az amor de lonh; az égi szerelem kultusza.”

A diafilmnéző, Judittal együtt utazik és reménykedik, várja a beteljesülést, de legalább egy csókot, vagy egy érintést. Hiszen a történet ,, azt ígérte, hogy várjunk türelemmel, mert a végén boldog leszek, érdemes várni, mert a szerelem éppúgy beteljesül, ahogy a társadalmak békéje és egysége végleg beteljesült és úgy is maradt, és érdemes végigolvasni és végignézni ezt az egészet, mert a kalandos utazás vége a közeledés és tanítás vége is lesz – a nő közeledett, a férfi tanított.”

Aztán hirtelen arra eszmélünk, hogy a mesének vége lett, a diafilm elfogyott, már nem meséli tovább a történetet. Mark eltűnt, Judit pedig visszament a Földre, ahol is osztálytársnőinek mesél kalandos útjáról. Majd, mikor egyedül marad, az eget kémleli, és ismét Markra gondol. Szomorúnak kellene lennie, de mégsem az: csak egy percre pihen meg emlékein, aztán már a másnapi házi feladaton jár az esze.

Talán a történet ma már ódivatúnak és didaktikusnak tűnhet, mégis érdekes belegondolni, hogy is képzelték a 60-as években az űrbéli romantikát. Igen, talán nincs benne látványos gesztus, és igen, az egész történet inkább csak Judit ábrándjaiban zajlik, mégis megkapó ennek a korszaknak a romlatlansága és békéje.

Nos, készen áltokk? Kezdődhet a nosztalgikus holdbéli utazás?

Akkor mi most háttérbe is húzódunk, és következzék a mese, 5,4,3,2,1:

http://dia.osaarchivum.org/public/index.php?fs=74