Üres folt a világegyetemben – egy párhuzamos univerzumot látunk?

Einstein még úgy vélte: az univerzum végtelen ideje létezik, kezdet nélkül, örökkévaló egyensúlyi állapotban. Elmélete a kozmikus háttérsugárzás felfedezésével dőlt meg, ami a Nagy Bumm mai napig tartó utórezgése – most pedig már ott tartunk, hogy a miénkkel párhuzamosan létező univerzumok lenyomatait vizsgáljuk a saját világunkban!…

Persze a helyzet nem ilyen egyszerű – úgy hisszük, hogy másik univerzumok lenyomatát vizsgáljuk, de igazából 100%-ig biztosak még nem vagyunk benne. A tények ugyanis a következők:

A teljes nevén Kozmikus Mikrohullámú Háttérsugárzás elnevezést viselő jelenség vizsgálata folyamán 2007-ben egy olyan régióra bukkantak a kutatást végzők, amely voltaképpen egy hatalmas, tökéletesen üres hely. Se normális anyag nincs benne, se sötét anyag, se semmiféle energia, de még sugárzás se. Már egy ilyen hely léte is teljességgel nonszensznek tűnt, azonban egy csapat kozmológus és fizikus nekilátott, hogy megfejtse a lehetetlen folt rejtélyét. Ők pedig azzal magyarázzák ezt a helyet, hogy az nem a mi univerzumunk része, hanem egy párhuzamos világ lóg át a miénkbe!

Szenzációsnak hangzik, megdöbbentőnek, na de önmagában a folt léte is az – a rá adott magyarázat törvényszerűen megdöbbentő.

A XX. század közepén vette a fizikatudomány először komolyan azt az elképzelést, hogy egy afféle multiverzum egy univerzuma a miénk a sokból, Hugh Everett volt az első modern fizikus, aki ezt az elképzelést támogatta. Egyes ókori görög filozófiai irányzatoktól nem volt idegen a párhuzamos univerzumok elképzelése (persze máshogy írták körül), de a “hivatalos” tudományba Everetten keresztül jutott be a teória.

John Gribbin, a multiverzum-elméletek egyik legnagyobb szakértőjének könyve foglalja össze a legjobban a kapcsolódó teóriákat: A multiverzum nyomában

Azóta többféle elképzelés is van rá, hogy vajon hogyan is működik: a kvantummechanikától kezdve a húrelméletig sok teória van a párhuzamos világok létére, egyesek szerint a megfigyelhető univerzumunk határain túl kezdődnek első szomszédaink, más elméletek szerint minden döntésünk (sőt, ami azt illeti, mindenki minden döntése és minden lehetséges esemény alakulása) is létrehoz egy-egy új ilyen párhuzamos világot egy másik dimenzióban – ami nincs egy milliméterre se tőlünk.

A húrelmélet és a párhuzamos világokkal kapcsolatos teóriák fő szakértője korunkban Michio Kaku, elméleti fizikus, aki nem csak úttörő tudományos munkásságáról híres, hanem arról is, hogy a legfrissebb eredményeket is olvasmányosan, mindenki számára érthetően képes könyveiben levezetni. A párhuzamos Földek elméletének jár utána Párhuzamos világok című kötetében:

Ez a rejtélyes, gigantikus üresség az Eridanus csillagképben (valójában azon keresztülnézve) található, és egymilliárd fényév hosszúra becsülik. Az elmélet, miszerint egy másik univerzum betüremkedő része, Dr. Laura Mersini-Houghtontól származik, az Észak-Karolinai Egyetem elméleti fizikusától. Ha igaz volna, az azt jelentené, hogy észleltük az első exo-univerzumunkat – nem kispályás teljesítmény! Az első ilyen “hideg foltot” 2004-ben észlelték, de az egyszerűen kb 20-45%-kal kevesebb anyagot és sugárzást tartalmazott, mint kellett volna, ami szintén rendkívül extrém és érthetetlen.

Ez az elképesztően hosszú és 900 fényév sugarú buborék eddig a legnagyobb ilyen észlelt anomália. 8 milliárd fényévre található tőlünk. Létére kétféle magyarázat adható: vagy egy a miénktől térben máshol (de a miénkkel egy térben) létező, másik univerzum hatol be a miénkbe ott, vagy éppen hogy ott keletkezik egy párhuzamos univerzum, más fizikai törvényekkel, mint a miénk. Ez utóbbi elképzelést pártolja az említett Mersini-Houghton is, aki a húrelméletet alkalmazva jutott arra a következtetésre, hogy ez a nagy “vákuummal” telt buborék a mi univerzumunk tágulása miatt jött létre.

Ha ezt az elképzelést sikerülne valahogy igazolni, az számos olyan teória létjogosultságát bizonyítaná, mint amilyen például az “örökös univerzum-infláció”. Eszerint univerzumok úgy keletkeznek egymás után, végtelen számban, mint a buborékok a víz színén, minden buborékban egy-egy saját fizikai törvény-rendszer és fizikai állandók uralkodnak. Ha az az üres buborék egy ilyen másik univerzummal való ütközés területe, az elmélet máris bizonyítást nyer.

A színes foltok ilyen “üresség”-anomáliákat jeleznek a háttérsugárzásban

Végtelen számú univerzum, (minimum) 10 dimenzió, átjárók a párhuzamos univerzumokba – ma már nem science fiction és nem spekuláció, hanem tudományos vizsgálat tárgya. Michio Kaku Hipertér című könyve foglalja össze a legnaprakészebben az elméleteket:

És hogy miért is nem ütközünk folyamatosan árnyékuniverzumokba, ha ennyi keletkezik? Egyszerű – csak gondoljunk bele, a miénk hogyan jött létre! Egy Nagy Bummal, ugye? A tér tágulása, vagy inkább “kibomlása” borzasztóan leegyszerűsítve gyorsabb a fény sebességénél, ami hamar széttolja egymástól ezeket az univerzumokat. Persze, ha egy olyan univerzum jön létre, amelyben más a tér szerkezete vagy más szabályok vonatkoznak a sebességekre, könnyedén leelőzheti akár a térhálót magát is, és átnyúlhat egy-egy univerzum a szomszédjába – jelesül, a mi világunkba.

Ha valóban ez a helyzet, és át akarunk látogatni egy másik világegyetembe, már csak 8 milliárd fényév távolságot kell átutaznunk, és megláthatjuk, más univerzumok fizikai törvényszerűségei is támogatják-e az életet, vagy sem.

Idén végződik a kozmikus háttérsugárzás eddigi legteljesebb vizsgálata, és sokan remélik, hogy a gigantikus adathalmazban, amit nyertünk vele, a magyarázatok is ott bújnak.

Sokan elégedetlenek a fizika jelenlegi töredékességével és azzal, hogy többször önellentmondásait csak újabb résztudományok létrehozásával tudja magyarázni. Ezek közé tartozik Lee Smolin, aki kötetében intelligensen bemutatja, mi a gond a fizikával (és főleg a húrelmélettel), és mi a teendő, hogy továbbhaladhassunk:

Mi a gubanc a fizikával?

Források: softpedia és news.discovery