Virtuális univerzumban élünk? – amerikai kutatók tesztelik

Platón óta (sőt, talán még előtte is) gondolkodik az emberiség arról, hogy mi van akkor, ha a világ nem is igazi, sőt, egyenesen egy illúzió vagy szimuláció? Elméleti fizikusok egy csoportja most kidolgozott egy tesztet, amellyel egyenesen azt fogják tesztelni, hogy az univerzum egy számítógépes szimuláció-e!

A figyelemhajhász, szenzációsnak tűnő terv mögött kőkemény matematika és fizika lapul, a kiindulópontja pedig filozófia.

Az elmélet szerint ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi, emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum-szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.

Olyannyira valószínű, hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan valóság-láncolatban vagyunk egy elem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll. Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az, hogy az első világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek…

A transzhumanizmus és a poszthumanizmus témáját járja körül két hallatlanul izgalmas regényében Brandon Hackett.

A poszthumán döntés

A transzhumanizmust járja körül az Isten gépei:

Érdekes adalék az elmélethez a Bonni Egyetem munkatársainak kutatása. A tudósok kimutatták, hogy a szimulált, időben előre lépegető három dimenziós világra rá kell helyezni a fizikai törvényszerűségeket, azaz valami “végtelent”, vagyis általánost kell valami végesre ráhúzni. Ez egy szimuláció esetében azt jelentené, hogy a számítógép határok közé helyezné például azt, hogy mennyi energiája lehet egy részecskének. Ezeket a határokat azok észlelnék, akik a szimulációban léteznek – és egyébként mi, emberek elméletben már észleltünk egy ilyen felső limitet, az ún. Greisen-Zatsepin-Kuzmin határt, amely a kozmikus sugárzás részecskéinek maximális energiaszintjénél húzódik.

A németek kutatása szerint ez egy az egyben olyan viselkedés, amit egy számítógépes szimuláció tanúsítana.

Igazság szerint az emberiség már elkezdte a virtuális világ építését. Az első lépésekről, a mesterséges intelligencia fejlődéséről szóló kötet:

Mesterséges intelligencia

A Washingtoni Egyetem munkatársát, Martin Savage-et megragadta ez az elmélet, és ki is dolgozott egy olyan metódust, amivel sikerülhet igazolni vagy megcáfolni szimulált természetünket. szerinte, bár még csak egy atommag méretű univerzum szimulálására vagyunk képesek, az már tartalmaz olyan erőforrás-megkötéseket, amik elárulhatják, egyáltalán lehetséges-e nagyobb szimuláció annál. Ezen a ponton viszont bonyolulttá válik a történet.

Savage rávilágít: a szimulációk létrehozására való számítógépek egyszerűen fogalmazva egy négydimenziós rácsozatra osztják fel a teret, ami segít a kutatóknak az elemi részecskéket (proton, neutron, stb.) összetartó erőt vizsgálni, de emellett olyan összetett fizikai formulák is létrejönnek, amik nem kerültek betáplálásra a gépbe, de a betáplált adatok és a szimuláció természete folytán létrejönnek, úgymond maguktól. Ilyen formula például a kozmikus sugarak részecskéinek energiaszint-limitje. A terv az, hogy ezeket a nem betáplált jeleket tanulmányozzák, és összevetik a mi világunkban létező limitációkkal. És ha ezek megegyeznek…

Akkor imádkozhatunk, hogy senki ne nyomja meg a resetet a minket működtető gépen! (Na jó, ez így nagyon szélsőséges. De legalábbis akkor el lehet kezdeni elvonatkoztatni a Mátrixtól, és egy kicsit komolyan venni ezt az elképzelést.)

Savage szerint ha lehetséges ilyen gigászi szimulációkat létrehozni, akkor ha kellően nagy méretben indítanánk egyet, az a miénkhez meglehetősen hasonlóvá alakulna.

Egy erős képzelőerővel megáldott segítője, Zohreh Davoudi pedig egyenesen azt kérdezi: ugyan lehetséges-e kommunikálni a minket létrehozó univerzummal, ha mindez igaz?

Tanulságos beszélgetés lenne, mindenki számára.

Mielőtt pedig valaki bedobná az aduászt, hogy zsigerből elvethesse az egész elképzelést, igen, a Huffington Post is írt erről a dologról. Csakhogy ők maguk is a tényleges esszékre és egyetemi, tudományos honlapokra hivatkozva tették ezt. Angolul jól tudóknak ajánljuk Savage-ek eredeti esszéjét:

http://arxiv.org/abs/1210.1847v1

Jó forrás még a Washingtoni Egyetem cikke:

http://www.washington.edu/news/2012/12/10/do-we-live-in-a-computer-simulation-uw-researchers-say-idea-can-be-tested/

Kedves galaktika.hu olvasó! Most egy ajándék e-novellával köszönjük meg, hogy meglátogattad honlapunkat. Ehhez az alábbi linken férsz hozzá:

http://galaktikabolt.hu/termek/karinthy_frigyes_legenda_az_ezerarcu_lelekrol_e-novella.html

Hogyan tudod megszerezni? Rövid regisztráció után kosárba teszed az e-novellát, majd amikor véglegesíted vásárlásodat, a “KUPON” részbe írd be ezt az exkluzív kódot: galaktikaolvaso

Ezután a novella ára levonódik a vásárlásodból, majd a “Kizárólag letölthető tartalmakhoz” fizetési opciót választva megrendeled a terméket, s már csak annyi dolgod van, hogy megvárod, amíg kollégánk engedélyezi a letöltést – és máris olvashatod az ajándék novellát!