Virtuális univerzumban élünk? – amerikai kutatók tesztelik

Platón óta (sőt, talán még előtte is) gondolkodik az emberiség arról, hogy mi van akkor, ha a világ nem is igazi, sőt, egyenesen egy illúzió vagy szimuláció? Elméleti fizikusok egy csoportja most kidolgozott egy tesztet, amellyel egyenesen azt fogják tesztelni, hogy az univerzum egy számítógépes szimuláció-e!

A figyelemhajhász, szenzációsnak tűnő terv mögött kőkemény matematika és fizika lapul, a kiindulópontja pedig filozófia.

Az elmélet szerint ha egy civilizáció (akármilyen, akárhol) túl tud haladni önmagán, azaz el tudja érni azt a fejlettségi állapotot, amit mi, emberek poszthumánnak nevezünk, képessé válik univerzum-szintű és méretű szimulációk létrehozására és futtatására. Ha ezt elfogadjuk, és hozzáadjuk az univerzumunk méretét – galaxisok milliárdjaiban csillagok milliárdjai körül keringő milliárdszor milliárd bolygó – , akkor igen valószínű, hogy ez már meg is történt.

Olyannyira valószínű, hogy akár azt is jelentheti, hogy egy olyan valóság-láncolatban vagyunk egy elem, amely szimulációkban létező szimulációkban létrehozott szimulációkból áll. Ez pedig akármennyire is riasztónak vagy degradálónak is hangzik, sokkal valószínűbb, mint az, hogy az első világegyetemben létező első civilizáció vagyunk mi, emberek…

A transzhumanizmus és a poszthumanizmus témáját járja körül két hallatlanul izgalmas regényében Brandon Hackett.

A poszthumán döntés

A transzhumanizmust járja körül az Isten gépei:

Érdekes adalék az elmélethez a Bonni Egyetem munkatársainak kutatása. A tudósok kimutatták, hogy a szimulált, időben előre lépegető három dimenziós világra rá kell helyezni a fizikai törvényszerűségeket, azaz valami “végtelent”, vagyis általánost kell valami végesre ráhúzni. Ez egy szimuláció esetében azt jelentené, hogy a számítógép határok közé helyezné például azt, hogy mennyi energiája lehet egy részecskének. Ezeket a határokat azok észlelnék, akik a szimulációban léteznek – és egyébként mi, emberek elméletben már észleltünk egy ilyen felső limitet, az ún. Greisen-Zatsepin-Kuzmin határt, amely a kozmikus sugárzás részecskéinek maximális energiaszintjénél húzódik.

A németek kutatása szerint ez egy az egyben olyan viselkedés, amit egy számítógépes szimuláció tanúsítana.

Igazság szerint az emberiség már elkezdte a virtuális világ építését. Az első lépésekről, a mesterséges intelligencia fejlődéséről szóló kötet:

Mesterséges intelligencia

A Washingtoni Egyetem munkatársát, Martin Savage-et megragadta ez az elmélet, és ki is dolgozott egy olyan metódust, amivel sikerülhet igazolni vagy megcáfolni szimulált természetünket. szerinte, bár még csak egy atommag méretű univerzum szimulálására vagyunk képesek, az már tartalmaz olyan erőforrás-megkötéseket, amik elárulhatják, egyáltalán lehetséges-e nagyobb szimuláció annál. Ezen a ponton viszont bonyolulttá válik a történet.

Savage rávilágít: a szimulációk létrehozására való számítógépek egyszerűen fogalmazva egy négydimenziós rácsozatra osztják fel a teret, ami segít a kutatóknak az elemi részecskéket (proton, neutron, stb.) összetartó erőt vizsgálni, de emellett olyan összetett fizikai formulák is létrejönnek, amik nem kerültek betáplálásra a gépbe, de a betáplált adatok és a szimuláció természete folytán létrejönnek, úgymond maguktól. Ilyen formula például a kozmikus sugarak részecskéinek energiaszint-limitje. A terv az, hogy ezeket a nem betáplált jeleket tanulmányozzák, és összevetik a mi világunkban létező limitációkkal. És ha ezek megegyeznek…

Akkor imádkozhatunk, hogy senki ne nyomja meg a resetet a minket működtető gépen! (Na jó, ez így nagyon szélsőséges. De legalábbis akkor el lehet kezdeni elvonatkoztatni a Mátrixtól, és egy kicsit komolyan venni ezt az elképzelést.)

Savage szerint ha lehetséges ilyen gigászi szimulációkat létrehozni, akkor ha kellően nagy méretben indítanánk egyet, az a miénkhez meglehetősen hasonlóvá alakulna.

Egy erős képzelőerővel megáldott segítője, Zohreh Davoudi pedig egyenesen azt kérdezi: ugyan lehetséges-e kommunikálni a minket létrehozó univerzummal, ha mindez igaz?

Tanulságos beszélgetés lenne, mindenki számára.

Mielőtt pedig valaki bedobná az aduászt, hogy zsigerből elvethesse az egész elképzelést, igen, a Huffington Post is írt erről a dologról. Csakhogy ők maguk is a tényleges esszékre és egyetemi, tudományos honlapokra hivatkozva tették ezt. Angolul jól tudóknak ajánljuk Savage-ek eredeti esszéjét:

http://arxiv.org/abs/1210.1847v1

Jó forrás még a Washingtoni Egyetem cikke:

http://www.washington.edu/news/2012/12/10/do-we-live-in-a-computer-simulation-uw-researchers-say-idea-can-be-tested/

 

Kedves galaktika.hu olvasó! Most egy ajándék e-novellával köszönjük meg, hogy meglátogattad honlapunkat. Ehhez az alábbi linken férsz hozzá:

http://galaktikabolt.hu/termek/karinthy_frigyes_legenda_az_ezerarcu_lelekrol_e-novella.html

Hogyan tudod megszerezni? Rövid regisztráció után kosárba teszed az e-novellát, majd amikor véglegesíted vásárlásodat, a “KUPON” részbe írd be ezt az exkluzív kódot: galaktikaolvaso

Ezután a novella ára levonódik a vásárlásodból, majd a “Kizárólag letölthető tartalmakhoz” fizetési opciót választva megrendeled a terméket, s már csak annyi dolgod van, hogy megvárod, amíg kollégánk engedélyezi a letöltést – és máris olvashatod az ajándék novellát!

Facebook hozzászólások

Galaktika

Sci-fi, tudomány, film, technika, szórakozás. Alapítva 1972-ben.

You may also like...

12 hozzászólás

  1. matt szerint:

    A témával kapcsolatban érdemes elolvasni Stephen Law Filozófiai fogások c. könyvében a “Honnan tudjam, hogy a világ nem virtuális?” fejezetet. Nem megy bele fizikai-matematikai fejtegetésekbe, csak eljátszik a gondolattal. A könyv és a Mátrix kb. egy időben jött ki, de nincsenek benne utalások a filmre.

    • benyo szerint:

      Van egy nagyon régi filozófiai irányzat. A neve “szolipszizmus”. Erről ennyit…
      Szeretném elmondani, hogy nem vagyok ellensége semmilyen, a mindenséggel kapcsolatos filozófiai irányzatnak. Csak éppen nem nagyon szeretem a lételmélet médiaszintű huzagolását…
      Ami pedig a kellemesen burkolt (és financiális szempontból teljesen érthető, és támogatható) reklámot illeti…
      Van egy könyvem (pontosabban füzetem) az Érdekes Újság nevű sajtóorgánum ingyenes karácsonyi mellékleteként kiadott formátumban.
      A címe: Az ezerarcú lélek. Írta: Karinthy Frigyes.
      Szelíd, galamblelkű kárörömmel közölném, hogy kiadásának éve: 1916… 🙂

  2. solymosgyu szerint:

    És akkor isten egy tudós? nem is ember? És azért nem találkoztunk eddig idegen civilizációval. Mert ők már más univerzumba mentek? És mi bio-forma emberek vagyunk. És az istenek is tudósok voltak. A görög istenek. Ők egy család? És lehet hogy a bibliai isten is ehhez a családhoz tartozott? Ő megfigyelt minket mint mi a pingvineket? És jön a pingvin ember?

  3. hgabor47 szerint:

    Hát én ehhez másképpen közelítettem. Ha egy virtuális világról beszélünk, akkor beszélnünk kell arról, hogy milyen gyorsan peregnek az események. Egy mozifilm 24 képkockát jelenít meg másodpercenként, azaz 1/24 másodpercenként vesz mintát a világból, azaz két egymást követő képkockán a helyzete megváltozik, de a közbenső útról nincs információnk. Általában ezt egyenesnek tekintjük. Ha virtuális világban élünk, akkor végtelenül apró mozgások nem lehetnek végtelenül aprók, hiszen helyzetének meghatározásához végtelen számítási időre lenne szükség, vagyis a következő “képkocka” sosem jelenne meg. Nyílvánvaló hogy mozgunk… mindezek egyik érdekes kérdés, hogy világunkban mely időtartam a legkisebb. Másik érdekes kéréds, két “képkocka” közötti számítási igény. Lehetséges hogy (itt értelmezhetetlen) több milliárd év telik el két képkocka generálása között, mire a második “megjelenik”. Ezt hihetnénk hogy ez értelmetlen hiszem látjuk hogy mozgunk. Igen. De gondoljunk egy film elkészítésére. Moziban nézve 90 perc. Az elkészítési ideje 1 év. és ebből ha egy animációra gondolunk, az animáció generálása jelentős. Ha pedig az egyes képkockák közötti gyártási időt tekintjük, az hozzáértőbbek tudják, hogy akár perceket órákat is igénybe vehet…. Cska gondoltam gondolatébresztőnek… :)))))

  4. benyo szerint:

    @hgabor47…
    Szerintem a cikkben nem erről van szó. Amiről te beszélsz, azt Greg Egan ragyogóan leírta a Diaszpórában.
    Alapvetően a cikk egy filozófiai problémát feszeget, nem működésbelit. Amiről te fentebb írtál, az a multiverzum elmélet lehetséges állandóinak a variációit kínálja, ami rendben is van, mert más és más törvényekre épülő világokat feltételez.
    “Nyílvánvaló hogy mozgunk… mindezek egyik érdekes kérdés, hogy világunkban mely időtartam a legkisebb.” Ezt Planck állandónak nevezik, és jelenlegi ismereteink szerint ez az alsó határ.
    Az utolsó mondataid nem ide tartoznak, mert egyszerűen a jelenlegi világunk működéséből fakadó események ritmusáról van szó.

  5. warga szerint:

    Ajánlom figyelmetekbe Douglas Adamst! 🙂

  6. benyo szerint:

    @warga…
    Köszi. Szinte minden könyvét olvastam… 🙂

  7. Sancika szerint:

    engem valahogy nem hoz lazba a kiserlet..
    ha mesterseges szimulacio vagyunk..es ennek a szimulacionak az a celja..vagy reszben az a celja hogy ez kideruljon..akkor ki is fog..
    viszont ha nem ez a cel..akkor a szimulaltak szamolgathatnak barmit barmilyen terben es idoben..a vegeredmeny az lesz hogy igenis tokeletesen valosagosak vagyunk..
    abban az esetben ha szimulacio vagyunk..es ennek a tenynek a felfedezese nem oszt nem szoroz akkor ugye tok mindegy..
    nehez am megitelni a sajat kis par dimenzios vilagunkbol nalunk nagysagrendekkel nagyobb dolgok mibenletet..

    • hgabor47 szerint:

      🙂 köszi a könyv ötletet, majd elolvasom, jónak tűnik. Nem akartam túl tudományos lenni (lehet hogy nem is tudnék) inkább képben mondom el :)) Viszont az utolsó mondatomban nem a jelenlegi világunk működési elvéről írtam, hanem a külső világ egyik jellemzőjéről: mennyi időbe telik vajon ott az univerzumunk következő állapotának előállítása (, mely mint írtad Planck állandóval későbbi állapot-nak felel meg) De sajnos ez egy ördögi kör. mert teljességgel eltérő időfogalmakról lehet szó… És akkor még egy adalék 🙂 … A cikkben feltették a kérdést, hogy vajon a “külvilággal” lehet-e kommunikálni. Úgyhiszem, hogy ahogy egy kép feldolgozásánál is az előző kép állapotából kétfajta módon juthatunk egy következőbe, teljesen mindegy mit akar a kép esetleg mi volt az előző állapotban a tartalom… esetleg egy vírus elrontotta stb… a következőben újfent normális lesz ha a “szövő”gép (program) független a képtől.
      Ekkor arravaló hatásunk, hogy beavatkozzunk a szövőgép munkájába, azaz esetleg mást szőjön… nulla… kivéve a másik esetet, ha ténylegesen abból a korábbi képkockából dolgozik a “szövő”… akkor ugyanis átvariálva egy “képünket” másfelé terelhetjük a következő “képkockát”… erre valóban csekély esélyünk van.. pontosan annyi idő alatt kell változtatni, amennyi a két képkocka között telik el.. na és az a legkisebb tehát kisebb időben nem tudunk dolgozni… paradoxon. Amúgy arról van szó, hogy a “szövő” maga szövi az álmainkat? … vagy mi szőjük azokat? (Egy program mentén haladunk végig, vagy szabad akarattal) Mindkét esetben szabadnak éreznénk a döntést… És itt folytathatnám a témát naphosszat… és azt ugyancsak hogy milyen szólnak ezek mellett. …. Bocs ez sok volt 🙂 😀 😀

  8. thebojda szerint:

    Én annak idején írtam egy blogbejegyzést erről http://lf.estontorise.hu/archives/305 . Igazából a lényeg belőle, hogy szerintem ha okosan van megcsinálva a virtuális univerzum, akkor nem kell annak sem lefelé, sem felfelé végesnek lennie. Tehát egy ilyen kísérlet eleve kudarcra van utalva egy ilyen világban. Tehát létrehozható olyan virtuális világ, ahol elméletileg is lehetetlenség kimutatni, hogy a világ nem “valóságos” (bármit is jelentsen ez).

  9. benyo szerint:

    @hgabor47 🙂
    A második kommentedhez…
    “Viszont az utolsó mondatomban nem a jelenlegi világunk működési elvéről írtam, hanem a külső világ egyik jellemzőjéről: mennyi időbe telik vajon ott az univerzumunk következő állapotának előállítása (, mely mint írtad Planck állandóval későbbi állapot-nak felel meg) De sajnos ez egy ördögi kör. mert teljességgel eltérő időfogalmakról lehet szó…”
    Természetesen egy másik univerzum időfogalmait annak az univerzumnak a “Planck állandója” határozná meg. Hogy ez milyen következményeket, illetve kvantummechanikai problémákat jelent?
    Erre is van egy ragyogó könyvajánlatom. Merthogy a Nap alatt semmi sem új… 🙂
    Isaac Asimov: …Maguk sz Istenek is című műve. Egy a miénktől eltérő univerzumban játszódik – és persze nálunk a kapcsolat miatt – ahol teljesen mások a természet törvényei. Ezt a két eltérő világot – a miénket és azt a másikat – hozza össze az író.
    Csak ajánlani tudom. Elképesztően ragyogó, élvezetes olvasmány. Brian Aldiss azt írta erről a könyvről a Trillió éves dáridóban, hogy “…ez egy friss, szellemes olvasmány”.

  10. Börczi Miklós szerint:

    A sok ésszerű érvelés mellett nekem az anyagmegmaradás törvénye jut eszembe “az anyag nem vész el, csak átalakul”. E szerint valamiből lesz valami, semmiből nem lesz semmi! Virtuális világban ez mégis lehetséges?

Vélemény, hozzászólás?