100 éve született Anthony Burgess

„Na? Mi legyen?” – ez kicsi Alex történetének, a Gépnarancsnak (A Clockwork Orange) kezdőmondata. Ez a mondat ismétlődött a fejemben is, mikor azon gondolkodtam, mit érdemes leírni a disztópia regény szerzőjéről, Anthony Burgessről.

1917. február 25-én született Harpurheyben, katolikus családban nevelkedett, édesanyját korán elvesztette – ezek mind életrajzi adatok, melyek fontosak lehetnek az író fejlődésének megértésében, esetleg műveinek értelmezésében, de egy évforduló esetén inkább szeretek azon elgondolkodni, hogy az adott mű vagy alkotó mit is adott nekünk.

Burgess legismertebb regénye kétségtelenül a Gépnarancs (1962). Az író szerint ezt az 1971-es évnek köszönhette, ugyanis ebben az évben mutatták be Stanley Kubrick (2001 – Űrodüsszeia, Tágra zárt szemek, Ragyogás) megosztó filmadaptációját, a Mechanikus narancsot. A film és a regény is a 15 éves Alexről szól, aki “drúgjaival” az utcát járják és azt teszik, amihez csak kedvük van. Kukákat döntenek fel, belekötnek a járókelőkbe, rabolnak.  Egy rablás alkalmával Alex megöl egy idős asszonyt. Ez az eset teljesen megváltoztatja a fiú életét: börtönbe kerül, ahol alávetik a Ludovico-eljárásnak, hogy így gyógyítsák ki a bűnözésből.

Az adaptációk akarva és akaratlanul is hatnak az eredeti műre, hol kiegészítik, hol pedig átértelmezik azt. A Kubrick-filmnek köszönhetően – legalábbis Burgess elmondása szerint – az ő műve az átértelmezés, de inkább a félreértés áldozatává esett. Szándéka szerint a közeli jövő Angliájában játszódó regényben a szabad akarat és a erkölcs problémáit vizsgálja, viszont az adaptáció más irányba vitte a Gépnarancs megítélését. A film, annak ellenére, hogy nem ez a főmondanivalója, a szex és az erőszak dicsőítésének tűnhet.

„A film megkönnyítette a könyv olvasói számára az eredeti mondanivaló félreértését, és ez a félreértés halálomig üldözni fog”

– írja Burgess.

Nem Kubrick filmje volt az egyetlen jelenség, ami hozzájárult a Gépnarancs nem megfelelő értelmezéséhez. A regény eredetileg 21 fejezetből épül fel, ami az író szándéka szerint a felnőtté válást szimbolizálja. Azonban az amerikai kiadásból kihagyták az utolsó fejezetet, így a mű az eredetitől eltérő értelmezést kapott. A könyv egyik legnagyobb kérdése az, hogy egy Alexhez hasonló alak képes-e a változásra. Az utolsó fejezetben, miután a főhős visszatért régi, erőszakos életmódjához úgy érzi, valamiért mégsem akarja ezt folytatni. Belátja hibáit, számot vet eddigi életével, és így felnőtt korba lép. Az amerikai kiadásnál azt javasolták Burgessnek, hogy ezt a fejezetet hagyja ki, mivel az olvasók ezt a pálfordulást nem fogják elhinni. Így kapott egy alternatív, sötétebb lezárást a Gépnarancs, miszerint az Alexhez hasonlók nem változnak.

Forrás: 9gag

Már csak az a kérdés, hogy mit is kaptunk Burgesstől? Ha csak a Gépnarancsra gondolok, akkor egy, legalább 50 éve irodalmi közkézen forgó provokatív könyvet, ami talán a legkényesebb morális kérdéseket feszegeti. Továbbá más disztópiákhoz hasonlóan felhívja a figyelmet társadalmunk problémáira (pl. a regényt is az erőszakos bandák ihlették: Burgess első feleségét, Lynee-t is egy amerikai, részeg katonákból álló banda támadta meg, mely végül a várandós asszony vetéléséhez vezetett), megmutatja a jövő egy elképzelt, de valahol lehetséges alakulását.  Ami pedig a mű értelmezését illeti, rengeteg úton elindulhatunk, akár a félremagyarázáskon útján is (legalább lesz miről vitakozni). A sajátos nyelvezeten (nadset: orosz és angol keveréke, Alexék sajátos szlengje) és a regény felépítésén túl talán ez számít igazán.