A Deepwater Horizon mocskos öröksége
Ma van a tízéves éves évfordulója a történelem legnagyobb tengeri olajkatasztrófájának. 2010. április 20-án felrobbant a Deepwater Horizon olajfúrótorony. A robbanásban 11 munkás életét vesztette, valamint 17 másik megsebesült. A robbanás következtében az olajfúrótorony kigyulladt, majd később elsüllyedt.
Ugyanennek a kitörésnek egy másik következménye volt az, hogy egy mélytengeri olajömlés következett be a Mexikói-öbölben, amely a világ eddigi legnagyobb tengeri olajkitörése volt, melyet emberi beavatkozás okozott, illetve ez volt az Amerikai Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb környezeti katasztrófája is egyben.
Az azóta eltelt egy évtizedben tudósok ezrei vizsgálták, hogy a tengerbe ömlött több száz millió liter nyersolaj milyen hatással volt a Mexikói-öbölre. A Dél-Floridai Egyetem C-IMAGE (nevű központjának tengerkutatói 2011 óta elemzik a világ eddigi legnagyobb óceáni olajömlésének utóhatásait. A szakemberek 2018-ig bezárólag csaknem 250 napot töltöttek a tengeren és ez idő alatt több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát gyűjtöttek be az olajkiömlés helyszínéről.
A halak szervezete és a tengerfenék is “őrzi” a 2010-es olajkatasztrófa emlékét a Mexikói-öbölben. Az öböl területén eddig megvizsgált halak mindegyikének szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a régió krónikus és folyamatos olajszennyezettségének a jele. A kutatók szerint az olajkatasztrófa a kereskedelmi szempontból fontos halfajok jelentős részére negatív hatással volt.
Az olajszennyezést a mélyebb vizekben – nagyjából 200-1000 méteres mélységben – élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak. Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban természetes módon előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH-szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlést megelőzően.
A katasztrófa nyomán kiáramlott olaj döntő része a tengerfelszínen terült szét. A nyersolaj egy jelentős hányada azonban a tengerfenéken ülepedett le. A kiérkező egységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti és mocsaras területek beszennyeződését. A nyersolaj azonban több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után. Ezek a vegyületek pedig a “tengeri hóhoz” – szerves és ásványi részecskék alkotta “pelyhekhez” – tapadva beterítik a tengerfeneket, komoly fenyegetést jelentve az ott élő organizmusokra nézve.
A szakemberek előrejelzései szerint 50-100 évbe is telhet a helyi ökoszisztéma regenerálódása.
