A fantasztikum legjava 2013. – megjelenések és vélemények 2. rész

Idei könyvkiadványaink recenzióiból szemezgettünk.
Így olvastok Ti!

Nemrég közreadtuk az idei évünk könyvtermésének recenzióit, itt olvashatjátok:

http://galaktika.hu/a-fantasztikum-legjava-2013-megjelenesek-es-velemenyek-1-resz/

És íme, a folytatás:

A Metropolis Media Kiadó tavaly év végén vágott bele a kortárs sci-fi egyik legnagyobb horderejű regényciklusának magyar nyelvű kiadásába.
A történetek olyan fontos témákat boncolgatnak, mint a nemzetközi diplomácia, a tudományos-technológiai vívmányok etikai vonzata, és hogy a mesterséges intelligenciából születhet-e önképző, tudattal rendelkező virtuális identitás.
Robert J. Sawyer trilógiájának második része WWW2- Vigyázók címen került az olvasókhoz.

Pomsár Péter as. ppayter, Szubjektív Kultnapló:

“Már az előző kötetben is érezhető volt, de itt jön ki igazán erőteljesen Sawyer műveltsége, összefüggéseket átlátó tehetsége és az, hogy milyen komoly kutatómunkát végzett a trilógia megírásához. A technológiai kérdések mellett, melyek sci-fi regény vagy sem, itt mégis viszonylag elenyésző szerepet kapnak, rendkívül fontos és aktuális társadalmi problémákat boncolgat a kötetekben, ami amellett, hogy érdekes, kamaszkorban olvasva erős és rendkívül pozitív világnézet-formáló hatása is lehet.”

Takács Gábor as. acélpatkány, sfmag.hu:

“Ami viszont a regény erőssége, az az, ami az előzmény-köteté is volt: rengeteg tudományos kérdés előkerül benne, és ha nem is akadémiai fokon, de érdekesen és kellő mélységben tárja elénk a szerző. Igazi ismeretterjesztő könyv. Ráadásul, ha élhetek ezzel a fordulattal, igazi geek könyv, sci-fi irodalmi és filmes utalások tucatjaival, párhuzamokkal, konkrétan megjelenő művekkel A majmok bolygójától a Star Trekig. “

Galgóczi Móni, ekultura.hu:

“Kifejezetten dinamikussá teszi a regényt a helyszínek, szereplők és témák váltakozása, melynek üteme hol gyorsabb, hol lassabb, amitől az emberben egyfajta kiszámíthatatlan kiszámíthatóság érzés lesz úrrá. Furán hangzik, ugye? Mert az is. Kiszámítható, mert számítunk a változásra, de kiszámíthatatlan is, mert nem tudjuk, mikor következik be, éppen ezért egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelmünk.”

Clive Barker Abarat-sorozatának harmadik részét, az Abszolut éjfélt szintén áprilisban mutattuk be.

Uzseka Norbert, ekultura.hu:

“Miközben a történet immáron a harmadik kötetben duzzad, bonyolódik és sűrűsödik tovább, ebben végre nem csak néhány titokra derül fény, de olyan nagyszabású fináléban csúcsosodik ki, amilyet valóban csak kevés író lenne képes kitalálni.”

Benkő Marianna as. makitra, sfmag.hu:

Azt is meg merem kockáztatni, hogy emberi főhősnő ide vagy oda, a Kremátorok története és jelene messze a legemberibb és legmeghatóbb Abarat világán. Féltékenység, őrület, megbocsátás, megváltás és harag cikázik a három alak között (mert most kapunk régi-új családtagokat is), sorsuk képes megindítani az olvasót, jeleneteik a legjobbak a regényben.

fiszi, moly.hu:

“Végezetül pedig: ez nem gyerekkönyv. Hiába fogja vissza magát az író, kiütközik nagyon sok helyen, hogy ő igazából horroríró. A rothadás, bélsár, halálból visszatérés, csonkítás, lélekkitépés, fölfalás, lovecrafti lények rendszeresen fölbukkanó elemek. Tehát hiába a gyermeteg és véletlenszerű cselekmény, a tartalom maga nem gyerekeknek való.”

Mircea Eliade: Dionüszosz kertjében című regényének megjelentetése kiváló példája kiadónk kultúrmissziós tevékenységének.
Bauman Tamás, ekultura.hu:

“Ahogy már említettem, a Metropolis Media szép munkát végzett: a borító gyönyörű, ízléses színei remekül hívják fel a figyelmünket arra, hogy ezúttal nem egyszerűen sci-fivel, hanem szépirodalmi szintű prózával találkozhatunk.”

Nagy Áron, mno.hu, Kultúrgrund:

“Márpedig a Dionüszosz kertjét kár lenne kihagyni. Fentebb utaltunk rá: történeteiben a szerző anélkül idéz meg különböző korokat és élethelyzeteket, hogy hosszas leírásokkal fárasztaná az olvasót. Párbeszédekkel operál, míg a környezetet egy impresszionista ecsetvonásaival festi meg.”

Charles Maclean: Paranoia című regénye első megjelenése óta a pszichológiai horror modern klasszikusává vált, és látványosan cáfolja a tételt, hogy a szépirodalomtól idegen az alantas ijesztgetés.

Galgóczi Móni, ekultura.hu:

“Ám azok, akik előszeretettel merülnek alá az emberi elme sötét mélységeibe, nos, ők, ha nem is teljes egészében, de szeretni fogják.”

titi, OlvasTár:

“A több szempontnak köszönhetően végig feszültségben tartja az író az olvasókat a tekintetben, hogy Martin tényleg dilinyós, vagy egy nagyobb összeesküvésbe csöppent bele, és nem ő a beteg, hanem mindenki más körülötte. Mivel a fickó nálam egy KK, így kapásból elkönyveltem pszichopatának, hiába bármilyen sejtetés és terelgetés, az előítéletek már csak ilyen makacs dolgok.”

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker- Piknik az árokparton – teljes, cenzúrázatlan változatát DVD-melléklettel együtt sikerült olvasóink kezébe adni.

Veres Kristóf György, Ekultura:

“A Piknik az árokpartont méltán nevezhetjük a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom gyöngyszemének, hiszen azon kevés, a vasfüggönytől keletre íródott sci-fi alkotás közé tartozik, melyekre a nyugati olvasóközönség is felfigyelt, hiszen a Sztrugackij testvérek könyve először 1977-ben az Egyesült Államokban jelenhetett meg. Természetesen a moszkvai kultúráért felelős elvtársak hamar észrevették a regény nyugati sikerét, így hosszas huzavona után végül engedélyezték a könyv kiadását. Az már más kérdés, hogy a könyörtelen cenzúrázás után alig lehetett ráismerni az eredeti regényre. A rendszerváltásig a Keleti-blokk országaiban csak ebben a csonka formájában volt elérhető a Piknik az árokparton. Azonban míg Szovjetunió összeomlása után hamar kiadták a cenzúrázatlan orosz változatot, Magyarországon 24 évet kellett várni arra, hogy a sci-fi rajongók kézbe vehessék az eredeti regényt.”

csartak, moly.hu:

“És a Zóna. Mi vonzza oda az embereket? Mi volt a „látogatók” célja? Volt céljuk egyáltalán? Mik azok és mire valók azok a titokzatos tárgyak, amiket hátrahagytak? Ezek a kérdések kísérik végig a történetet, és persze az, hogy segítenek-e ezek a boldogság megtalálásában, kinek mit jelent a boldogság, és mit fizetünk érte, fizethetünk egyáltalán érte? Bár a válaszok homályosak, mint maga a Zóna, mégis a hangulata még az olvasás után is rámtelepedik, további gondolatokat hoz, nehezen szabadulok tőle. Lehet nem is akarok.”

Pomsár Péter as. ppayter, Szubjektív Kultnapló:

“A Stalker – Piknik az árokparton 2013-as kiadása annak is nyújt érdekességeket, aki már olvasta korábban a regényt. A Galaktika 11. és a Metagalaktika 1. számában csak egy rövidített változat jelent meg “Piknik a senkiföldjén” címmel, és a későbbi kiadások is magukon viselik a szovjet könyvkiadás ideológiai cenzúráját. Ez a teljes, és ahogy fönt is említettem, kiegészített verzió, ezen felül a kötetben megtalálható a Tarkovszkij-féle mozifilm egy korai, irodalmi forgatókönyve, szintén a szerzőpáros tollából – maga a film egy későbbi változatból készült, A kívánsággép így plusz adalékot nyújt a könyvtől a vászonig tartó út megismeréséhez. A legérdekesebb – és témájától szokatlanul szórakoztató – rész Borisz Sztrugackij utószava, aki a regény megjelentetésének viharos időszakát ecseteli, immár szabadon, nem kímélve a szovjet cenzorokat és bemutatva az ideológiával áthatott könyvkiadás nevetségességtől a szürrealitásig terjedő oldalát.”

Gab, moly.hu:

“Furcsa, furcsa ez motoszkált bennem folyamatosan mikor az első oldalakat olvastam .Utána kérdéseket tettem fel, töménytelen mennyiségben, amelyekre választ vártam. Nem kaptam, legalábbis nem abban a formában, amire az elején gondoltam. Belemásztam nyakig ebbe a világba, ami totálisan -pozitív értelemben véve- fölemészt. Nem is történhet másként, mert ez a Zóna, a Zóna.”

A tudományos-fantasztikum tematikájában – ha csak nem klasszikus szláv sci-firől van szó-, ritka madár a nem angol nyelvű történet. legalábbis abból a merítésből, ami Magyarországra egyáltalán eljut.
Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor című regénye az olasz Sf egyik gyöngyszeme, Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában, és Spanyolországban a népszerűségi listák tetején ül. Az eddigi visszajelzések alapján hazai elismerése sem várat sokáig magára.

Kánai András as. sfinsider, sfmag.hu:

“Mégis, a regény gyorsan elolvasható, szórakoztató, és tudományosan megmagyarázza, hogyan teremt az emberiség isteneket, amelyek eléggé valóságosak.”

Pomsár Péter as. ppayter, Szubjektív Kultnapló:

“Középkor: pestisjárvány, pogány kultuszok és inkvizíció. Jövő: idő- és űrutazás, a gondolat hatalma… egy spanyol inkvizítor, egy excentrikus tudós és egy mindenre elszánt, csillagközi expedíció sorsa fonódik össze Valerio Evangelisti regényében. “

Profundus Librum

“Személyes kedvenceim az Eymerich gondolkodását bemutató részletek voltak innen, valamint az inkvizítorok illetve az inkvizítori hatalom működését a gyakorlatban bemutató részek – a könyv végéhez közeledve. A vaskalapos, mégis intelligens inkvizítor Isten földi királyságának védelmezőjeként szembeszáll a földre szállt gonosszal, de biztos vagyok benne, hogy az olvasókat meg fogja osztani a karaktere.”

Vancsó Éva, as. Vyne, SFportal.hu:

“Ahogy már a regény fülszövege is elárulja, az Indulj, inkvizítor cselekménye voltaképp három szálon fut, amelyek a legvége kivételével mindig külön fejezetet kapnak. Sokáig elképzelhetetlen, hogy ezeknek mi közük lehet egymáshoz. A regény közepe táján kezd összeállni a kép, de csak az utolsó pár oldalon fonódik valóban egybe a három szál. Ekkor azonban olyan erősen, hogy visszamenőleg (vagy második olvasásra) jelentőssé válnak az apróságok.”

 folytatása következik…