Gőzerővel: A steampunk krónikája

Steampunk. Sokak szerint a legzseniálisabb fantáziavilág, melyet az emberi elme alkotott. Mások szerint idétlen, túlértékelt és elavult. De ennél jóval többről van szó. Lássuk, mi is a története, hogyan alakult ki ez a látványos zsáner.

A steampunkkal szemben van egy beidegződés: túlságosan is látványelemekre épít. Ez a trend az elmúlt években alakult ki, mióta a steampunk szerzők eljárnak rendezvényekre, beszélgetnek rajongókkal, jegyzeteket készítenek és azok alapján írják meg a viktoriánus történeteiket. Pedig ennél a steampunk sokkal többre képes. Lássunk néhányat a korai gőzvandál munkákból.

Steampunk cosplayesek.

Sokan úgy gondolják, hogy Jules Verne, Mary Shelley és H. G. Wells voltak az első steampunk írók, de ők inkább minősülnek a modern sci-fi előfutárainak. Ők ugyanis koruk tudományos vívmányait gondolták tovább a viktoriánus korban, vagyis nem írhattak steampunkot. Viszont akadtak olyan írók, akik műveikkel előteremtették a steampunk lehetőségét. A legismertebb közülük Michael Moorcock volt.

A magyarul még sajnos nem olvasható A Nomad of the Time Streams (’Az időfolyam nomádja’) trilógia remekül előrevetíti a steampunk lehetőségeit. A főszereplője Oswald Bastable kapitány, egy brit katona. Átkerül az 1970-es évekbe az 1800-as évekből, ahol utópiát tapasztal és technológiai fejlődést. A Brit Birodalom léghajóival van tele az ég, és hetven éve sehol nem robbant ki háború. Persze rájön, hogy mindez csakis az angolok számára jó, és mint ahogy az mindig kiderül: valakinek az utópiája mások számára a disztópiát jelenti. Moorcock regényei összemossák a történelmet a science fictionnel, ezzel feltalálva a klasszikus vonalú steampunkot 1971-ben, jóval a kifejezés megszületése előtt. Akkor kik is voltak az első, kifejezetten steampunk írók?

Powers, Blaylock és Jeter, az első steampunkok.

K. W. Jeter, James P. Blaylock és Tim Powers vették ki részüket leginkább a népszerűsítéséből. Jeter adott nevet a zsánernek, de csak négy olyan regény került ki a kezükből, melyekre ráfogható a steampunk jelleg, így kijelenthetjük, hogy ezekből indult ki a gőzvandál irodalom. A morlockok éjszakája (K. W. Jeter) a legjobb példa arra, bár az H. G. Wells Időgépének továbbgondolásáról van szó, a téma mégis modernebb. A morlockok időgéppel jönnek vissza a viktoriánus korba, és megszállják a világot. A másik, magyarul is megjelent klasszikus viktoriánus sci-fi az Anubisz kapui (Tim Powers) című, szintén időutazással foglalkozó történet. Egy professzor tér vissza 1810-be, hogy órákat vegyen egy költőtől, Samuel Taylor Coleridge-től, de csapdába esik a XIX. században, és szörnyűséges körülmények között kell túlélnie.  A harmadik regény a Homunculus (James P. Blaylock), mely magyarul még nem jelent meg. Ebben feltámasztott, élőholt rabszolgák, kísérteties léghajók, űrlények és whiskyvedelés megy, mindezt viktoriánus környezetben. Blaylock prózája remekül belesimult a steampunk szövegkörnyezetbe, és éppen ez adta meg a regény élvezetét. A negyedik regény, szintén Jeter tollából, az Infernal Devices (’Pokoli eszközök’) volt. Ez jóval humorosabb stílusú, mint a korábbi gőzvandál munkák, hiszen a főhőst, George Dowert Arthur Denthez (Galaxis útikalauz stopposoknak) tudnánk hasonlítani. Ez volt az első steampunk regény, mely erőteljesen épített a mechanikára. Ezek a regények 1979 és 1987 között jelentek meg, és ez az idő bőven elég volt ahhoz, hogy a nevet kapott tematika kitermelje azt a tömérdek írót, akik az 1990-es években steampunk regények tucatjait írták meg. Annyi ilyen regény elkészült, hogy csak kevés tudott közülük fennmaradni. Hármat érdemes kiemelni közülük.

A gépezet az új Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat nyitókötete volt.

A magyar olvasók előtt sem ismeretlen A gépezet című regény, melyet William Gibson és Bruce Sterling közösen hoztak össze. A gépezet hozza a gibsoni cyberpunk kliséket, és bekeni őket a viktoriánus korszakkal. Az alternatív történelemmel dúsított történet korábban ritkán tapasztalt elemekkel gazdagította a steampunkot, bár egyesek szerint épp ez a kárára is vált. Blaylock Lord Kelvin’s Machine (’Lord Kelvin gépe’) című regénye is kiemelendő, mely steampunk trilógiájának befejező darabja. A három kisregényből összeálló kötet a Homunculushoz képest komorabb, de jóval kidolgozottabb lett. Stephen Baxter is kivette a részét ebből az időszakból Anti-Ice (’Antijég’) című művével, mely bár nem kapott akkora visszhangot, mint A gépezet – ami érthető, hiszen Gibson sokkal népszerűbb szerző volt nála -, de kritikusai szerint a legtudományosabban kidolgozott gőzvandál regény lett, és a mai napig kimagasló teljesítménynek minősül. A történet szerint egy új elemet találnak a Déli-sarkon, mely hő hatására pusztító erőt bocsát ki, így változtatva meg a viktoriánus világ arculatát.

És milyen a steampunk helyzete ma? Hát az biztos, hogy ha nem fedezi fel a művészet és a divat, sokan azt se tudnánk, hogy eszik-e, vagy isszák. A steampunkot a cyberpunkkal ellentétben nem vették annyira komolyan, hiszen nem láttak többet benne a komolyabb szerzők, mint nosztalgiázást. Ma pedig már erőteljesen keverik a viktoriánus fantasyvel, de ki kell emelni három dolgot.

– Attól még, hogy valami steampunk, nem kötelező a viktoriánus korban játszódnia. Moorcock és Jeter is azt mondják, hogy a viktoriánus kor csak stilisztikai eszköz, és nem jelenti azt, hogy kötelezően abban az időben kell játszódnia. Neal Stephenson Gyémántkora is felhasználja a viktoriánus elemeket, és China Miéville is alkalmazza őket a Bas-Lag sorozatban.

– A steampunk főszereplője nem az arisztokrata réteg. A konzervatív steampunk rajongók éppen ezért szeretik Moorcock sorozatát kihagyni a felsorolásból, mint klasszikus gőzvandál regényeket. Ugyanis a Nomad-ciklus inkább anarchista beállítottságú, mint utópista. Sőt, Jeter és Blaylock történetében éppen bemutatnak az arisztokratáknak, hiszen azok, akik veszélyt akarnak a világra szabadítani, ebből a rétegből valók.

 – A steampunk nem csak a retro-futurista „bigyókról” szól. Nem csak az a világ minősül steampunknak, ahol úgy mutogatják a szereplők a kütyüiket, mint az ékszereket. Az Anubisz kapui például igencsak visszafogott ezen a téren.

Aki tehát úgy gondolja, hogy a steampunkot saját korlátai és kliséi tartják vissza attól, hogy túlélje a negyedik hullámát, akkor annak tudjuk javasolni, hogy nézzen vissza egy kicsit az időben, és tanulmányozza át a klasszikusokat. Sosem voltak korlátok, és a klisék sem akkor születtek.