Amikor eljön az írástudatlanság kora…
Walter Tevis neve sokak számára ismerős lehet. A múlt század második felében több filmadaptáció is készült műveiből, mint A svindler (a regény 1959-es, a film Paul Newmannal 1961-es), annak folytatása, A pénz színe (a regény 1984-es, a film 1986-os, szintén Newmannal és a fiatal Tom Cruise-zal), vagy éppen A Földre pottyant ember (a regény 1963-as, melyből 1976-ban Nicolas Roeg készített filmet, az énekes, David Bowie szereplésével). 
Tevis az Ohioi Egyetemen tanított angol irodalmat és kreatív írást. A Sokszavú poszáta megírásához az inspirációt az egyetemi diákok adták, akik nem érdeklődtek az olvasás iránt. Elképzelt egy 25. századi posztapokaliptikus amerikai civilizációt, ahol minden ember analfabéta. A helyzet azért furcsa, mert az egyének maguk döntik el fokozatosan, hogy elhagyják az olvasást. Ironikus, hogy ahogy az írni-olvasni tudás egyre inkább hanyatlik, úgy a technotudonány mindinkább fejlődik, kellően gyorsan ahhoz, hogy hatékony robotokat termeljen ki, akik nemcsak a súlyosabb feladatokat veszik át az emberektől, de magát a civilizáció működését is.
Ami a legrémisztőbb a Sokszavú poszátában, hogy nincs katasztrófa, hanem a magától zuhan az írott szó, és ezáltal a civilizáció iránti érdeklődés. Ez az erózió már a 70-es évek közepén elkezdődhetett, amikor is Tevis az egyetemen oktatott. Ekkor az irodalomtanárok már egy ideje aggódtak az olvasottság színvonalának esése miatt. Tevis 25. századi New Yorkjában még az egyetemi tanárok sem műveltek (a meglévő hiányos oktatás a médiától függ).
Az emberiség az írás ismerete nélkül tulajdonképpen élhet, sőt, a történelem folyamán a legtöbb ember analfabétaként is élt, csak a közelmúltban, az ipari 
forradalomnak köszönhetően (a gépek működésének megértéséhez szükséges az írott útmutató), a protestanizmus nyomására (a Biblia olvasása elengedhetetlen) terjedt el.
A tét nem a túlélés, hanem egy sötétebb kor, valamint a kollektív emlékezetünk elvesztésének megakadályozása. Ha képtelenek vagyunk az olvasásra és az írásra, akkor képtelenek vagyunk arra, hogy kapcsolatba lépjünk a múlttal, annak történelmével, tudományos és technológiai eredményeivel. Tevis regényében a technológia úgy erősödik, ahogy az emberek mentálisan egyre eltompulnak, ez a technológia öncélú és teljesen képtelen arra, hogy kötődjön az emberi igényekhez.
Ez a posztapokaliptikus kép csak rajtunk, embereken múlik. Így mindenkit csak buzdíthatunk, hogy járjon könyvtárba, vásároljon könyveket és olvasson. Akár a Sokszavú poszátát is.
