Az emberiség igenis manipulálja a sorsát – második interjúnk Vékony Krisztiánnal

Másodszor ültünk le beszélgetni Vékony Krisztiánnal a Könyvfesztiválra érkező Sors-algoritmus kapcsán. A szerzővel készített első interjúnkat itt olvashatjátok.

Miről szól a regényed, a Sors-algoritmus? Össze tudnád foglalni nekünk néhány mondatban, spoilermentesen? 

A történet egy lányról szól. Egy olyan lányról, aki elhiszi, épp olyan átlagos, mint mindenki. A mindennapjait éli, próbál beilleszkedni a szürke világba, egy omladozó emberi társadalomba. Azt teszi, amit bárki más. Küzd és vágyakozik. Remél. Fél. Fél, mert úgy érzi, szépen lassan elhagyja mindenki, úgy tűnik, ellene fordul a világ. Mintha hibás lenne. De a hibák az ő hibái – így gondolja. Nem tudja, hogy téved.

Létezik egy férfi, aki ismeri a valóságot. Ennek a férfinak emberek egy csoportja megmutatta az emberiség jövőjét. Azt mondták neki, hogy a világ és benne mindenki halálra van ítélve. Azt közölték vele, hogy mindazért, hogy a faj elkerülje a pusztulást, el kell felednie a lelkiismeretét. Megtette. Éveken át képezték ki, hogy ellásson egyetlen feladatot, miszerint egy matematikai algoritmus alapján kell irányítania egy lány sorsát. Befolyásolnia kell az életét, méghozzá a tudta nélkül, mert talán ez a lány az egyetlen, aki megmentheti a jövőt.

Egy algoritmus, ami elmondja a jövőnket nagyon izgalmasan hangzik. Honnan jött az ötlet?

Hogy egészen pontos legyek, az algoritmus nem mondja meg a jövőnket, a regényben szereplő komplex képlet az, ami megteszi. Az algoritmus pusztán azt írja le, mit kell tenni azért, hogy a jövő máshogy alakuljon. Ez összetett beavatkozások sorozata.

A jövő és annak előrejelzése mindig is érdekelt. A jövőkutatás az egyik kedvenc témám. Talán a sci-fi iránti lelkesedésem is részben innen fakad. Ha csak arra gondolok, hogy pl.: Verne Gyula milyen technikai innovációkat jósolt meg, még jóval a megvalósulásuk előtt, mindez érthetővé is válik. De emellett érdekesnek tartom azt is, hogy bizonyos matematikai kalkulációk mennyire pontosan tudják előre jelezni az egyes eseményeket, jelenségeket. Azt hiszem, az emberiség tudásának bővülésével, ezek a tudományos jóslatok egyre pontosabbá válnak. Egy óvatlan pillanatomban elméláztam a gondolaton, mi lenne, ha már valaki képes rá, hogy tökéletes képletet írjon a jövőnkre. Ekkor kezdett el körvonalazódni bennem egy történet, mely végül regénnyé nőtte ki magát

Történetedben olyan problémák merülnek fel, melyek más műfajú könyvekben is megállnák a helyüket, de te végül úgy döntöttél, hogy egy sci-fibe ágyazod ezeket a gondolatokat. Miért érezted úgy, hogy céljaidnak ez a zsáner lesz a legmegfelelőbb?

Részben talán az előbb említett okok miatt. Egy történet, melynek központi témája a jövő pontos előrejelzése már önmagában is tudományos fantasztikum. És habár a regény, az alapkoncepción kívül nem mondható elrugaszkodott sci-finek mégis egy olyan világba helyeztem, ami a még be nem következett jövőben létezik. Meglehet, ez azért van, mert egyszerűen imádom a technológiai vívmányokat és csupán írni szerettem volna olyan dolgokról, amelyek még nem az életünk részei, de úgy gondolom, hogy egyszer majd azok lesznek. Másrészt viszont a történet olykor kényes, hiszen olyan jogállamok közötti viszályról szól, amik jelenleg partneri kapcsolatban állnak. Ezt az állapotot csak egy fiktív – remélem, soha be nem következő – jövőben tudom csak elképzelni.

Regényed erősen multikulturális, hisz rengeteg nemzetiség megfordul benne. Emiatt bármelyik országban játszódhatna a történet, de te mégis Magyarországot választottad helyszínnek. Miért?

Volt egy időszak, amikor vacilláltam, hogy esetleg Münchenbe helyezem a történetet, végül mégis Budapest lett a helyszín. A regény részben arról szól, hogy egyes emberek meg vannak győződve arról, hogy kicsik, jelentéktelenek és nincsen befolyásuk a nagy eseményekre. Pedig ez nincs így. Bizonyos emberek világokat képesek megrengetni, még ha el sem hiszik. Magyarország is pont ilyen. Sokan azt gondolják, nem terem itt semmi, nem is érdemes hangsúlyt fektetni rá. Én láttam itt titánokat, hát írtam róluk.

A Sors-algoritmus egyik központi, sőt, legfontosabb problémája a sors és annak mesterséges formálása. Habár többször kifejted regényedben ennek a jó és a rossz oldalát is, de mégis megkérdezném, hogy szerinted az emberiség javára válna, ha az tudná manipulálni a sorsát?

Úgy gondolom, az emberiség igenis manipulálja a sorsát, csak talán ezt még gyermeki esetlenséggel teszi. Mindenesetre igyekszik. Azonban azt a fajta manipulációt, mely a regényben megjelenik, mindenkoron illegitimnek tartom. Talán egyszer elég bölcsek leszünk ahhoz, hasonló praktikák nélkül is sikerülni fog megfelelően megalapozni a jövőnket. Hiszek benne, hogy így lesz.

Kinek ajánlanád regényedet?

Kivétel nélkül mindenkinek egy bizonyos koron túl. Sok helyen brutális, ezért gyermekeknek természetesen nem tanácsolom, hogy bárki is felolvassa. De azon túl szerintem bármely műfaj szerelmese élvezeti. Mindenki megtalálhatja benne a magának tetsző szálat.

Várható-e folytatás vagy előzménytörténet?

Köszönöm a kérdést! Igen, már dolgozom a történet folytatásán, mely Báb-elmélet címen fut. Reményeim szerint, ez a könyv még inkább ki fogja fejteni a témában rejlő veszélyeket, és válaszokat fog adni a Sors-algoritmus végén felmerülő kérdésekre. Talán a konspirációkba bújtatott igazságra is fény derül majd.

Fotók: Csata Judit