Az idö: illúzió vagy valóság? – egy fizikus meglepö válasza

Vallástudósok, matematikusok, elméleti fizikusok, filozófusok próbálták megválaszolni ezt az öröknek látszó kérdést: létezik-e az idö és ha igen, mi az? A legtöbb fizikus megegyezik abban, hogy csupán egy illúzióról van szó – most egyikük mégis azt állítja, hogy az idö egy valós dolog.

Az elméleti fizikus Lee Smolin “Újjászületett Idő” című kötetében hosszan érvel elképzelése mellett. A könyv bemutatóján a Rubin Museum of Artban Warren Meck idegkutatóval beszélgetett arról, hogy az idő egy valós létező, nem pedig az emberi elme legnagyobb illúziója, ahogy a szakma véli.

“Az idő mindenek fölött való, a tapasztalataink az adott pillanatban létező valóságról nem tévképzetek, hanem a valóság alapvető természetéhez elvezető legmélyebb nyomvonalunk.”

– fogalmaz Smolin.

Saját bevallása szerint elég nehezen jutott el ehhez a gondolathoz, hiszen mint a fizikusok többsége, ő is úgy vélte, hogy az idő szubjektív (ó, ezt mennyiszer érezzük így!) és illuzórikus. Einstein általános relativitáselmélete szerint az idő mindössze a tér egy újabb dimenziója, amely minden irányban átjárható, és az egymást követő percek elképzelése mindössze a fejünkben létezik.

De az idő múlásával Smolin kezdte úgy gondolni, hogy az idő igenis valós, és hogy ez segíthet megérteni a természet törvényeit.

“Ha a törvények az időn kívül léteznek, akkor felfoghatatlanok. Ha a törvény egyszerűen csak ‘van’, akkor nincs magyarázat. Ha meg akarjuk érteni a törvényt, akkor a törvénynek képesnek kell lennie a fejlődésre, változásra – alávetettnek kell lennie az idővel szemben. Akkor a törvény az időből emelkedik ki és alávetettje az időnek, nem pedig fordítva.”

Smolin bevallotta, hogy vannak az elképzeléssel szemben fenntartások. Különösképpen kiemelkedő ezek közül a “meta-törvény dilemma”: Ha a fizikai törvények az időnek alávetettjei és idővel fejlődnek, akkor kell egy nagyobb törvény, ami befolyásolja, irányítja evolúciójukat. De akkor ennek a törvénynek az időn kívül,  afelett kéne állnia, hogy befolyásolhassa a többi idővel való változását.

Peter Woit, a Columbia Egyetem fizikusa blogjában ezt írta reakcióként:

“A probléma, amit a fizikai törvények idővel való változásában látok, az, ami a könyvben is ki van emelve: a meta-törvény dilemma. Ön (azaz Smolin, a szerző – ford.) elmélkedik egy keveset ennek a feloldásán, de nem látok meggyőző választ arra a kritikára, hogy akármilyen magyarázattal is állok elő arra, hogy hogyan fejlődnek a törvények, szabadon egy újabb törvényként írhatom le azt.”

Smolin elismerte, hogy ez jelenleg komoly probléma, de állítja, hogy kell lennie megoldásnak tudományos, fizikailag leírható módon.

“Hiszem, hogy ez a meta-törvény dilemma megoldható. Úgy tartom, hogy a XXI. századi kozmológia irányát döntően fogja befolyásolni, hogy jól sikerül-e megoldani a dilemmát.”

Smolin és Meck az elképzelés következményeit is számba vette, például hogy mit jelent mindez az emberi öntudat és a szabad akarat szempontjából. Ha az idő illúzió, akkor annak az a következménye, hogy a múlt és a jövő egyaránt fix, megváltoztathatatlan az ember számára.

Smolin szerint:

“Ha a jövő már kőbe van vésve, akkor a legnagyobb emberi értékek az idővel együtt csupán illúziók. Szeretnénk döntéseket hozni az életünkben. Ez emberségünk egy igen fontos, kedves része! Ha a valós metafizikai kép csak a semmin áthaladó atomokról szól, akkor semmi új nem létezik, semmi sem meglepő – csak az atomok átrendeződése akármi, ami van. Ezt  elfogadni a felelősségünk eldobása – és az emberi méltóság elvesztése.”

livescience.com nyomán