Bering-tenger: Évezredes negatív rekord
A legfrissebb eredmények szerint a 2018 és 2019 telén évezredek óta a legalacsonyabb volt a Bering-tenger felszínén lebegő jégmező kiterjedése.
Negyven éve figyelik műholdak az Északi-sarkvidék és az Északi-Csendes-óceán közötti régióban a tengeri jég változást. Az Északi-sarkvidék elmúlt évtizedekben tapasztalt gyors ütemű melegedése miatt folyamatosan csökken a tengeri jég kiterjedése a régióban. Idén az északi-sarkvidéki jégmezők nyári kiterjedésének eddigi legalacsonyabb júliusi értékét mérték.
A tengeri jég minden évben újraképződik a téli hónapokban, ám a Bering-tengeren a hideg évszakok maximális jégkiterjedése is csökkenhet. A tengeri jég eltűnése már most hatással van az Északi-sarkvidék vadvilágára, valamint a megélhetésüket a vadászatra alapozó őslakos közösségekre is. A zsugorodó tengeri jégmezők a melegedést is fokozzák a régióban, mivel a jégtáblák helyén megjelenő sötét víz elnyeli a napsugárzást – ahelyett, hogy visszaverné azt a légkörbe.
A vizsgálatokhoz nem csak a műholdak adatait használták fel, hajónaplók és egyéb megfigyelések révén vannak elérhető adatok a tengeri jégről.
A megfigyelési adatok legújabb forrása az Alaszkához közeli St. Matthew sziget, ahol a tőzeges területek évezredekre visszamenően őrzik a növények szerves anyagait. A sziget önmagában egy meteorológiai állomásként működik.
A tőzeg üledékben megrekedt különböző oxigénmolekulák elemzése révén a szakemberek képet kaptak azokról a légköri és óceáni viszonyokról, amelyek mintegy 5500 éven át alakították az esőzéseket és a tengeri jég kiterjedését a régióban.
