Beszélgetés Joe Haldemannal I. rész

Joe Haldemannal, a többszörös Nebula- és Hugo-díjas szerzővel, a nemrég teljes szöveggel magyarul is megjelent Örök Háború írójával beszélgetett az SFsignal. Az interjút hosszú terjedelme miatt részletekben közöljük.
SFFWRTCHT: Kezdjük az alapokkal: honnan indult érdeklődése a science fiction és a fantasy iránt?

Joe Haldeman: Apám vett nekem és bátyámnak pár Winston Juvenile sf kötetet, amikor az útjairól hazatért – volt belőlük kipakolva Washingtonban a National Airportban. Aztán negyedikben a tanárom rajtakapott, hogy órán olvasok egyet, és ahelyett, hogy megbüntetett volna, hozott vagy fél tucatot még a lánya gyűjteményéből.

SFFWRTCHT: Kik voltak az írók, akik leginkább inspirálták, amikor felfedezte a műdajt?

JH: Heinlein, Clarke, Asimov, Van Vogt.

SFFWRTCHT: Mikor kezdett komolyan írni, és mennyi idő telt el az első eladásig?

JH: Komolyan sci-fit írni az egyetemen kezdtem, 1967-ben. A két írást, amit először eladtam, akkor írtam, de csak 1969-bn sikerült eladnom, amikor visszatértem Vietnámból.

SFFWRTCHT: Tanult kreatív írást egyáltalán? Honnan tanulta a művészetét?

JH: Végzősként voltak kreatív írás óráim, akkor, amikor a (most említett) történeteket írtam.

SFFWRTCHT: Hogyan közelíti meg az idegenek megteremtését? Emberi kultúrák alapján formálja meg őket? Keveri vagy improvizál?

JH: Úgy hiszem, vannak vezető elveim ebben, mint például: “ne tedd túl emberivé az idegeneket, de ne tedd annyira idegenné, hogy az olvasó ne tudjon velük azonosulni”. De ez néha nem teljesen így van. Néha teljesen érthetetlenné, magyarázhatatlanná akarod tenni az idegeneket. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amire egy egész könyv válaszol. Ha emberi társadalomra épülnek, akkor valószínűleg szatirikus hatást kívánnak kiváltani. Olvasol egy csomó mindent biológiáról, szociológiáról, ökológiáról, antropológiáról, akármiről, összerázod, és a végén idegeneket öntesz ki a pohárba.

 SFFWRTCHT: Mennyi időt töltött az első könyve megírásával mielőtt eladta volna?

JH: A könyvet (War Year, Vietnámmal kapcsolatos, nem sf regény) azelőtt eladtam, hogy megírtam volna, ahogy szinte minden könyvem esetében történt (minek dolgozzak ingyen?Ö), aztán utána kb. hat héten át írtam. Sietek hozzátenni, hogy nagyon rövid volt, szinte csak kisregény. Vietnámból minden nap írtam haza leveleket, azokon végigfutottam és koherens történetté formáztam az eseményeket.

SFFWRTCHT: Máshogy áll-e a YA (Young Adult) könyvek írásához, mint a felnőtteknek szántakéhoz?

JH: Nem igazán. Egyszerűen a nézőpont karakterek ifjabbak.

SFFWRTCHT: Befolyásolták-e más írók a YA-hoz való hozzáállását?

JH: Igen, de a nevüket nem tudom. Amikor kaptam egy szerződést egy YA regényre, elmentem a könyvesboltba, és végignéztem vagy tucatnyi bestseller YA regény elejét. Az elsődleges dolog, amire rádöbbentem e kutatás folyamán, az, hogy NEM voltak megkötések, hogy miről írhatsz. Megszodomizálni marsiakat sugárfegyvercsővel? Oké, de csak ha ők is élvezik! Mint a legtöbbeknek, nekem is az első sf-hez kötődő élményem manapság YA-nak számítana, mint a Winston Juveniles vagy Heinlein Scribner’s könyvei. Ezen könyvek szeretete biztosan bír rá, hatással.

SFFWRTCHT: Mennyi munkát fektet világépítésbe, mielőtt leül és ír? Vagy csak úgy rakja össze, menet közben, mikor mi kell?

JH: néha csinálok egy kis tudományt. Van egy piros jegyzetfüzetem, amibe idegen világok fizikai jellemzőit írom. Persze általában van valami olyan aspektusa az egyes világoknak, ami központi fontosságú a történet szempontjából – különben miért ne játszódhatna a Földön? A Camouflage című regény a legjobb példa erre. A regény ötlete egy cikkből érkezett, ami gömbhalmazokban nyüzsgő bolygók orbitális tulajdonságairól szólt.



Facebook hozzászólások

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?