Bizonyítás, nem ígéret: több a bolygó, mint a csillag
A szakemberek munkájuk során az úgynevezett gravitációs mikrolencse jelenségeket elemeztek. Ez akkor áll elő, amikor a megfigyelő és egy távoli csillag között egy égitest halad el, amelynek gravitációs tere enyhén megváltoztatja a mellette haladó fénysugár irányát. Mindennek eredményeként a távoli csillag fénye látszólag felerősödik.
A módszer alkalmas exobolygók kimutatására, azonban egyszeri, nem ismétlődő jelenségről van szó, ezért maximum statisztikai becslésre lehet használni az így nyert információt. Ezt tették egy hat éven keresztül tartó kutatási programban, amelynek eredménye a Nature január 12-i számában jelenik meg.
Fantáziakép: a Tejútrendszerben több a bolygó, mint a csillag (ESO)
A megfigyelt, egyébként rendkívül ritka mikrolencse jelenség alapján a csillaguktól 75 millió és 1,5 milliárd kilométer közötti távolságban húzódó bolygók kimutatása lehetséges – ez a Naprendszerben a Vénusz és a Neptunusz közötti távolságnak felel meg.
A gravitációs mikrolencse jelenség során fellépő fényváltozás
A fenti kutatástól függetlenül most jelentették be, hogy a Kepler űrtávcső megtalálta az eddigi három legkisebb exobolygót. A KOI-961 jelű csillag körül keringő égitestek mérete 0,78, 0,73 és 0,57-szerese a Földének. Eszerint közülük a legkisebb közel akkora mint a Mars. Bár mindhárom a Földhöz hasonló kőzetbolygó, túl közel keringenek csillagukhoz, ezért túlságosan forróak ahhoz, hogy folyékony víz lehessen rajtuk. Központi csillaguk egy vörös törpe, amelynek tömege hatoda a mi Napunkénak, mérete pedig nem éri el a Jupiter kétszeresét. Az exobolygók néhány napos keringési idejű pályán mozognak körülötte. A bolygórendszer annyira “kicsi”, hogy az a Jupiter körüli holdak alkotta rendszerhez hasonlít.
origo/tudomány
