Egy város, amely soha nem maradhat egy helyben
Christopher Priest egyik nagy sikerű sci-fi regénye az 1974-es Kifordított világ.
A könyv tipikusan az a lassan beérős fajta, amelyben egy titok miatt végigvonul valamiféle masszív feszültség, s amely titokra a választ nem győzzük kivárni. De megéri, az biztos.
A karakterek ismertetéséhez képest a tájleírás néhol talán soknak tűnhet, de ennek meg is van a maga oka. A karaktereknél maradva: főhősünk nem biztos, hogy mindenkinek a legrokonszenvesebb figurává válik majd, megérteni viszont, hogy mi is motiválja őt, roppant érdekes folyamat.
A történet egy furcsa világban zajlik, ahol egy város folyamatosan északi irányba mozog egy vasúti pályán. A helyzet persze ennél bonyolultabb, ugyanis a városnak mindvégig egy misztikus pont vonzáskörzetében kell maradnia, amely pontról sokáig jóformán semmit sem tudunk, még ha a város mozgásának rejtélyes oka viszonylag hamar ki is derül.
A táj maga kissé komor, néhol nomád népek tarkítják, ahonnan a nők a városba mennek élelmiszerért és gyógyszerért. Aminek persze megvan a maga ára…
Paul Kincaid kritikus szerint, a regény „A második világháború utáni angol SF egyik kulcsfontosságú műve.” A bravúros csavarokért, rejtélyes kérdésekért és egy igencsak különös világ megismeréséért érdemes felfedezni a Kifordított világ történetét.
