Ember kontra MI – az első bírósági döntés
A sci-fiben évtizedek óta visszatérő kérdés, hogy vannak-e egy mesterséges intelligenciának emberi jogai. Erre talán a legjobb példa a Kétszáz éves ember című történet. Mikor jön el az a pillanat, hogy ez jár neki, illetve mi módon tudja ezt kikényszeríteni a társadalomból és a jogrendszerből.
Érdekes szabadalmi probléma került tavaly a bíróság elé, amelyben most született ítélet. Az Európai Unió és az Egyesült Királyság szabadalmi hivatala is külön-külön elutasította, hogy két szabadalom esetében is a Dabus mesterségesintelligencia-rendszert jegyezzék be feltalálóként. A szabályozás szerint csak természetes személyek lehetnek feltalálók. A törvényt nemrégiben finomították, korábban úgy fogalmazott, hogy “egyének” lehetnek feltalálók.
Ez az első eset, amikor nem élő személy, hanem mesterséges intelligencia kérte jogai védelmét. Pontosabban ebben az esetben az ő nevében kérték jogai elismerését. A Dabus rendszer egymásba illeszkedő, fraktálformát követő élelmiszertartályokat tervezett, amelyeket robotok képesek könnyen megmarkolni és sokkal jobb helykihasználást biztosítanak például a rakodótérben. A másik találmány egy figyelmeztető fényjelzést, amely úgy villan fel, hogy nem lehet nem észrevenni.
A jogi problémát a rendszert létrehozó fizikus, Stephen Thaler vetette fel, érvelése szerint ő nem segített a rendszernek a feltalálásban, ezért téves lenne őt magát feltalálóként bejegyezni. A mesterséges intelligencia egy gyorsan fejlődő terület, forradalmasít sok iparágat és felvet sok meg nem vizsgált kérdést a szabadalmaztatásról és a feltalálás tulajdonáról
A hivatal azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az innovációk emberek javára írhatók, hogy elkerüljék a jogi komplikációkat, amelyek felmerülhetnek, ha vállalati feltalálót ismernének el.
A jogtudósok már nem egyszer felvetették, hogy a technológia változása miatt a törvény ilyen alkalmazása idejétmúlt, a jövőben nem lenne szabad ezt a szabályozást alkalmazni.
