Matara

Amikor a fiúk háborúsdit játszanak, bármi megtörténhet.

Egy nyári tábor lakói az általuk kitalált és Matarának elnevezett birodalomban töltik napjaikat a finn erdőben, a római kort idéző szerepjátékban. A képzeletbeli állam polgárainak mindegyike a társadalmi hierarchia részévé válik, és szigorú törvények szerint kell élnie. A birodalom védelmét biztosító hadgyakorlatok alól azonban sem a társadalmi helyzete, sem a vagyona nem mentesít senkit. A szenátorok lepedőből készült tógát viselnek, a fakardok suhintása pedig halált jelent, ahonnan nincs visszaút.

A történet főhőse a bátyja irányítása alatt felderítőnek készül. Kémkedés közben az ellenséges csapat táborára bukkannak: háború közeleg?

A kalandregény a fiúk háborús játékát mutatja be, amelyet véresen komolyan vesznek, és amely időnként olyan sötét és összetett, hogy az olvasó aggódni kezd az érintettek épsége miatt. Mindenekelőtt azonban tisztelgés a gyermeki képzelet gazdagsága előtt, amelyet a felnőttek oly gyakran alábecsülnek.

„Az előtte lopakodó nagytestvér hátára nézett, de az meg sem rezzent, csak a többszörösen megfoltozott inge lenvászon anyaga hullámzott kissé, a foltok már akkor is rajta voltak, amikor a nagytestvér megörökölte az inget, a foltok tehát korábbi fiúktól öröklődtek tovább, ahogyan a kistestvér ruháinak foltjai is, vagy a nyakán lévő anyajegyek, amitől a bőre ősöregnek tűnt, mintha valaha valaki másé lett volna.”

„Mert a nyár elkerülhetetlenül haladt előre. Valahogy mindannyian érezték ezt, és az erdő sötétjében susogott valami. Az idő, vagy a szél, vagy talán az idő maga volt a szél.”