Exofelhők
Új fogalmat tanulhatunk meg a csillagászatban. Az Exofelhők olyan légköri felhőjelenségek, amelyeket a Naprendszeren kívüli égitesten zajlik.
Egy kutatócsoport a jelenséget egészen különleges helyen észlelte. Nem egy exobolygó, hanem egy barna törpén. A barna törpék a bolygóknál nagyobb, de a csillagoknál kisebb tömegű égitestek, tömegük jellemzően 13-80-szor nagyobb, mint a Jupiteré.
A Luhman 16A egy kettős rendszer része, melyben egy második barna törpe is van, a Luhman 16B. Mindkét barna törpe mintegy 30-szor nagyobb tömegű, mint a Jupiter. A Naptól 6,5 fényévnyi távolságra van, ez a harmadik legközelebbi rendszer az Alfa Centauri és a Barnard-csillag után, eyúttal a legközelebbi ismert barna törpe.
Aa Luhman 16A a Jupiteren és a Szaturnuszon láthatókhoz hasonló felhőövek jeleit mutatja. Ez az első alkalom, hogy tudósok a poliametria technikáját használták Naprendszeren kívüli felhők, vagyis exofelhők tulajdonságainak meghatározásához.
A és 16B két nagyon hasonló barna törpe: hasonló tömegűek, hőmérsékletűek, és valószínűleg ugyanakkor keletkeztek, jelentősen eltér az időjárásuk. Csakúgy, mint a Föld és a Vénusz, ezek az égitestek nagyon eltérő időjárású ikrek A Luhman 16B-n nincsenek jelei állandó felhőöveknek, ehelyett rendszertelen, egyenetlen felhői lehetnek. Ezért észrevehetően változó fényű a felhőknek köszönhetően, nem úgy, mint a 16A.
A kutatók a chilei Nagyon Nagy Teleszkóp műszerét használva tanulmányozták a Luhman 16 rendszerből érkező polarizált fényt. Amikor a fény részecskékről, például felhőcseppekről verődik vissza, a polarizáció egy bizonyos szögét részesítheti előnyben. Egy távoli rendszerből érkező fény által preferált polarizáció mérésével a csillagászok kikövetkeztethetik a felhők jelenlétét anélkül, hogy közvetlenül megvizsgálnák a barna törpék felhőszerkezetét.
