Gotham – Elindult a 2. évad
Nemcsak a mozivásznon, de a TV képernyőn is reneszánszukat élik a különféle képregény-adaptációk. Elég csak a CW egyre masszívabb felhozatalára gondolni (Arrow, Flash, illetve hamarosan a Legends of Tomorrow), de akad egy időközben elkaszált Constantine is az NBC-n, az abc-n ott a Marvel filmek kistestvérének is tekinthető Agents of S.H.I.E.L.D. (illetve annak előzménye, az Agent Carter), valamint nemrégiben a Netflix is rápörgött a témára a Daredevil-el. Tavaly a FOX is beállt a sorba, és előállt Jim Gordon előtörténetével, ez volt a sokakat megosztó Gotham, mely a képregény miliőt mellőzve inkább egy kissé noir hangulatú kriminek volt tekinthető, erősen hullámzó minőséggel, de remek hangulattal prezentálva Batman leendő ellenlábasainak kezdeti lépéseit.
Azt maga a produkció feje, Bruno Heller (Róma, A mentalista) is elismerte, hogy különösebb koncepció vagy tematika nélkül álltak neki a szériának, ezért volt sokszor csapongó, fókuszvesztett az első évad, kiváltképp annak második fele. Jöttek persze az ígéretek, hogy másodjára majd nem így lesz, törekednek a koherenciára, és jobban ráerősítenek az ikonikus gonoszokra, de a borzasztóan összecsapott finálé után azért némileg szkeptikusan ültem le a premier elé. Épp ezért nagy öröm, hogy leírhatom: nagyszerűen kezdett a Gotham 2. szezonja.
Az írás innentől spoilereket tartalmaz!
A készítők nagyon ügyesen (khm, klisébe hajlóan) megoldották, hogy ne nagyon kelljen foglalkozniuk az előző évad végi perpatvar következményeinek kibontásával. Az „egy hónappal később” felirat után ugyanis Pingvin már kiskirályként tiszteleg, Falcone és Maroni szóba sem kerül, Harvey a rendőrséget otthagyva pultosnak áll, Arkham roskadozik az elmebetegektől, a „közösségnek” pedig immáron Jerome és Barbara is részese, kiknek szerepe meghatározó lesz az évadban. Egyedül Jim nem enged hivatásából, hiába fokozták le közlekedési rendőrré, továbbra is szolgálatban van, egészen addig, míg egy incidens miatt Loeb el nem éri, hogy kirúgják a GCPD-től. Ez lesz az a momentum, ahol a sorozat hangulatilag nagyon megváltozik az előző etaphoz képest, mert bár vidám hangvételű eddig sem volt, innentől végképp ráillik a noir jelző. Jim, hogy állását visszaszerezze nem rest illegalitásba vonulni, segítséget pedig Pingvintől kér, aki cserébe behajtót csinál belőle. Az új (és természetesen ideiglenes) életmódhoz társul az alkoholizmus, Gordon deviáns viselkedéséhez pedig igazodik a képi világ is, az eddigi barnás színben úszó nagytotálokat a szürke, borongós városképek váltják fel, legtöbbször szakadó esővel megtoldva – a hangulattal tehát továbbra sincs gond. A megváltozott hangvételt csak tovább fokozza a brutalitás, a Gotham még véresebb lett, és mostanra egy levágott fejjel való morbid játszadozás is gond nélkül belefér – nem hiába készült a felnőtt besorolást kapott promó videó.
Új ellenfél is akad, Theo Galavan személyében, aki az Arkham-ból megszöktetett bűnözőkből szeretne csapatot verbuválni (elég drasztikus módszerekkel), karizmája pedig percek alatt eladta a karakterét, erős antagonista lehet belőle, főleg, ha az írás minősége a továbbiakban is ennyire jó lesz. A fő szál valószínűleg rá fog koncentrálni, de mellette Nygma sem kerül perifériára (volt pár zseniális perce a részben), Pingvin is tovább építi birodalmát, és persze Bruce Wayne története sem elhanyagolható, hisz végső soron Gotham az ő védelme alatt fog állni pár év múlva. Most először nem is éreztem feleslegesnek a szerepeltetését, szóval, ha jól mozgatják a szálakat, teljes értékű szereplő is lehet.
Hibátlan persze messze nem volt az epizód, Selina pálfordulása már az élőző évad végén is hiteltelen volt, most pedig, hogy immáron Pingvin jobbjaként tiszteleg, szinte nevetséges volt a karaktere. Jim pálfordulása sem túl hihető, hiába volt szükségszerű, az igazság bajnokaként megismert férfitől ez túl erős váltás, melyet maximum annyival tudnak majd kompenzálni a későbbiekben, ha belevisznek némi morális dilemmát az életébe. Volt továbbá pár felesleges kameraállás, illetve rendezői közhely is (menekülés egy étterem konyháján át, komolyan?), de összességében jól összerakott epizódot kaptunk, melyen végre érződött az átgondoltság, a javulni akarás. Ha jó lesz az átívelő szál, kevesebb lesz a heti eset, és nem rontják el a karaktereket, egy remek évadnak nézünk elébe, mely kijavítja az előző felvonás minden hibáját, és megtartja annak minden előnyét. Úgy legyen!
