Hogyan lehet túlélni a világvégét?

A mai eszünkkel egy halom különböző módot látunk előre, hogyan pusztulhatna el társadalmunk. A civilizáció nyújtotta kényelem hamar megszűnne, így mindenkinek saját tudására kell támaszkodnia. Íme, egy szakavatott kutató hat fontos tanácsa az apokalipszis túléléséhez!

2001-ben a Johns Hopkins Intézet biológiai támadások elleni stratégiákat kidolgozó központjának vezetői több állami szervvel közösen egy érdekes kísérletet folytattak: megpróbálták kideríteni, hogyan reagálna az Egyesült Államok egy valós biológiai katasztrófára. A teljes titoktartás jegyében a projektet Sötét Tél Hadműveletnek nevezték.

A játékban felállt egy fiktív krízisstáb, egy fiktív elnökkel, CIA-igazgatóval, miniszterekkel, és mindenféle fontos személlyel, akiknek egy Oklahomából elinduló, mesterséges himlőjárványt kellett megfékezniük. Röviden összefoglalva: csúfos kudarcot vallottak. Mindent összevetve nagyjából 13 nap alatt teljesen darabjaira hullana az ország, a fő kommunikációs csatornák, rendfenntartó szervek és közlekedési módok mind működésképtelenné válnának.

A kutatás rámutatott sok fontos problémára az egészségügyben, a különböző kormányzati szintek, hivatalok közti kommunikációban. Az átlagembernek kevés lehetősége nyílik komolyan hatni ezekre a hibákra, sokkal fontosabb ezért inkább azon gondolkozni: ha szét is hullik a civilizáció, hogyan lehet ezt mégis túlélni?

Az Oxford Egyetemen 2008-ban szakértők egy csoportja előrevetítette, hogy nagyjából 19% esélye van egy globális katasztrófának 2100-ig. Az öntudatra ébredt, gonosz Mesterséges Intelligenciától a molekuláris méretű nanorobotokig mindenféle, a science-fiction művekből ismert veszély előfordulhat, ezért a Guardian az új poszt-apokaliptikus online játék, a The Division tudományos tanácsadóját, Nafeez Ahmedet kérdezte, mi a teendő egy ilyen helyzetben.

Egyedül bujkálni a legrosszabb

Gyakori túlélői reflex (főleg talán a számítógépes játékok hibáztathatók ennek elterjedésében), hogy egyedül elbújunk egy egyszemélyes bunkerban, sok évre elég konzervvel, aztán majd csak elunatkozgatjuk azt a hosszú időt.

A szakértő szerint ez nagyon veszélyes téveszme, hiszen egy katasztrófa utáni letelepedés során rengeteg munka adódik, amelyekre egy ember egyedül valószínűleg képtelen. Minél többen osztoznak a feladatokon, annál nagyobb a valószínűsége, hogy közösen meg tudják védeni magukat, és hogy egy stabil, társadalomra emlékeztető valamit elkezdhetnek kiépíteni.

A farm, ahol túlélünk

Ez már kevesebbeknek lehet meglepetés, de érdemes távol maradni a városoktól. A nagyvárosok működőképesek a mai világban, hiszen az ellátási láncok középpontjában helyezkednek el. A közlekedés, a közművek, az élelmiszerszállítás összeomlása után azonban az itt lakó nagyszámú embernek hirtelen erősen megcsappant mennyiségű nyersanyagon kell osztoznia – ezért valószínűleg itt lesz a legnagyobb az agresszió.

Egy kellemes, vidéki tanya nemcsak azért előnyös, mert a mindennapi élethez szükséges ételt meg lehet termeszteni, hanem azért is, mert távol tartja az embert a többi túlélőtől – oda kell figyelni azonban, hogy ne kerüljünk túl távol tőlük, hiszen a hosszú távú fennmaradáshoz valamilyen szintű kereskedelemre is szükség lehet.

Az alapvető építőelemek

Víz és élelmiszer nélkül nincs az a vár, ahol túl lehetne élni. Ez a pont persze csak kicsit egészíti ki az előzőt: a megtermelt ételen túl szükség van friss vízre is. Ha a Fallout játékokból ismert atomkatasztrófával találjuk szemben magunkat, némileg több dolgunk lehet a tiszta, sugárzástól mentes ivóvíz beszerzésében, de egy „egyszerű” biológiai fegyver után elég egy kis patak forrása mellé letelepedni, és hosszú távon garantált lehet az újdonsült tanya fennmaradása.

Újjáépíteni az internetet

Sajnos se macskás videók, se e-mail szolgáltatók, se Galaktika.hu nem lesz a világvége után. De ne aggódjon, nincs minden veszve!

A kommunikációnak fontos szerepe lesz a társadalom széthullása után: mind a szűkebb túlélőcsoport belső kommunikációjának, mind a csoportok köztinek. Fontos egy stabil áramforrás nélkül is működő (tehát napelemes vagy kurblis) rádiót beszerezni, így megkezdődhet a hírek áramlása – ahogy a Sötét Tél Hadművelet rávilágított, ennek hiánya volt az egyik legnagyobb probléma.

Az internetszolgáltatók alkalmazottai valószínűleg nem járnának be dolgozni, így nem lenne elég csak bekapcsolni a gépet, és valahogy áramforrást szerezni. Az adatbázisok, szerverparkok azonban, amelyek fenntartják a hálózatot, és a rengeteg adatot tárolják, még elég sokáig működőképesek maradhatnak, ha valamilyen áramforrást kapnak. Eleinte minden bizonnyal csak a katonai hálózatok lennének működőképesek, de ha lelkes programozók felébresztik a többi szervert is, akár az egész internet visszaállítható lehet.

Ne bízzon a hatalomban

Első hallásra mintha valami összeesküvés-elméletből került volna ide véletlenül a mondat, de sajnos egy poszt-apokaliptikus világban megalapozottá válhat. A hivatalos kormányzás fenntartása fontos a társadalom újraépítéséhez, de sajnos ennek a folyamatnak a részleteibe az átlagembert nem avatják be.

A katonaság segíthet fenntartani a rendet, de az utasítás arról is szólhat, hogy a lakosság érdekei másodlagosak a politikai renddel szemben. Arról nem is beszélve, hogy muszáj egészséges szkepticizmussal kezelni a helyzetet, amikor a hatalom és az erő meg nem választott csoportok (katonaság, rendőrség) kezében összpontosul. Ne feledjük: a diktátor kifejezés is az ókori, háború esetén fellépő ideiglenes katonai hatalmat jelentette, aztán mi lett belőle…

Évtizedes várakozás

Nem lehetünk biztosak abban, mikorra áll vissza a rend, ha visszaáll egyáltalán. A támadás méretétől függően évtizedek, évszázadok, de akár évezredek is eltelhetnek, míg a termelés, a tudományos fejlődés és a civilizáció újraindul. Könnyen meglehet, hogy hiába élte túl az apokalipszist, elfelejtheti jelenlegi hivatását, és élete végéig a farmján várhatja, hogy visszatérjenek a megszokott kényelmi feltételek – holott erre még a dédunokái sem számíthatnak.

A túlélés legfontosabb eleme tehát mindenképpen a türelem. Készen kell állnia arra, hogy talán soha nem fog többé tévézni, internetezni (a rádiózásról szerencsére nem biztos, hogy sokáig le kell mondania) és úgy általában a modern civilizáció vívmányait élvezni. Viszont kemény munkával garantálhatja a faj fennmaradását, és bebizonyíthatja, hogy nem tudjuk azért olyan könnyen kipusztítani önmagunkat.