Horrorklisék és izgalom – American Horror Story évadpremier

Minél többet tudunk valamiről, – amit még nem ismerünk – annál kevésbé fog hatni ránk a meglepetés varázsa. Ha logikusan gondolkodunk, akkor beláthatjuk, hogy egészen észszerű ez az állítás. Azonban sajnos ez a meglátás kiveszőben van a szórakoztatóipar berkeiben, hiszen idő előtt egy-egy filmről, sorozatról, könyvről, játékról mindent megtudunk. Az egyes alkotásokat pedig kizárt dolog, hogy megfelelően élvezhetjük, ha különböző trailerekből, kiszivárgott információkból gyakran a fent említett művek cselekményének, végkifejletének háromnegyedét már előre ismerjük.

Ennek a trendnek a negatív hatása fokozottan igaz, ha horrorról van szó. A jumpscare-ektől ugyanúgy összerándulunk, vagy felsikoltunk, de ha az adott alkotás célja a félelemkeltés, borzongás, akkor bizony öreg hiba, ha előre kiadnak minden infót; ismét elveszik a varázs.

Szerencsére az American Horror Story készítő stábja felismerte ezt a problémát, és a hatodik évad megjelenéséig egy deka részlet sem derült ki az aktuális szezonról. Nem tudjuk mi a sztori, mi a fő téma, pusztán találgatások keringenek. Slendermantől egészen Stephen King munkásságáig érkeztek pletykák, melyek egyaránt az aktuális tematikát igyekeztek volna lefedni. A visszatérő színészekről ugyan tudtunk néhány információmorzsát, de állíthatjuk: ismeretlen vizekre eveztünk, mikor az AHS új epizódját szemügyre vettük.

A történet szerint Matt (Cuba Gooding Jr.) és Shelby (Sarah Paulson) a tökéletes pár. Imádják egymást, sosem veszekednek, mindenük megvan, amit csak szeretnének. Los Angelesben megpróbálják az önmegvalósítást, de egy nem várt baleset miatt fenekestül felfordul az életük. Mattet megverik az utcán, kis híján az életébe kerül az incidens, Shelby pedig elveszti közös, még meg nem született babájukat. Friss levegőre vágynak, messze a nagyváros zajától: új életet akarnak kezdeni. Így kerülnek Dél-Karolinába, ahol minden megtakarításukat beleölik egy iszonyatosan hatalmas hodályba, ami szó szerint mindentől távol van. Matt a közelben élő fehér csőcselék kezéről csapja le éppen a házat, ami látszólag nagyon nem tetszik a helyi népeknek. Lassacskán Shelby borzasztó dolgokat tapasztal a házban, melyekre férje nem igazán figyel oda. Később majd Matt is észlel bizonyos dolgokat, de egyelőre mindketten a helyiek bosszúját vélik felfedezni a dolgok hátterében. Azonban ennél sokkal többről van szó, de ezek csak a későbbi részekben fognak kiderülni. Valami viszont biztos: minél több időt töltenek el a házban, annál inkább megszaporodnak a félelmetes revelációk.

Az évadnyitó rész után két feltételezés kerülhet előtérbe:

1: Ez lesz az AHS történetének legjobb, legizgalmasabb és legfélelmetesebb évada.

2: Ez lesz az AHS történetének legnagyobb buktája.

Már az első rész nagyon erős kezdésnek bizonyult (mint mindegyik évadnál), reméljük, itt nem laposodik el az évad felére a sztori. Vagy már addigra kiderülnek a misztikus részletek, és nem hat ránk a félelem ereje. Viszont már az első epizódban tonnaszámra volt meglehetősen tipikus horror-klisé, mely nélkül lassan nem telhet el rémtörténet.

Például: főszereplőink az óriási házukban, a semmi kellős közepén, éjnek évadján mindennemű világítást mellőzve (kivéve félhomályt generáló zseblámpájukat) kiabálnak az üres folyosókon, hogy van-e ott valaki, miközben iszonyatos disznósivítások törik meg a dél-karolinai éj nyugalmát. Természetesen az erdő közepén hősnőnk rohanás közben felbukik egy kiálló gyökérben, és így tovább. Vagy éppen két ikerlány surran el két helyiség között (Ragyogás?).

Ez ugyan ijesztő, de hírből sem életszerű. Ha egy átlagemberrel ilyesmi történne, az a következőképpen reagálna.

1: A létező összes villanyt felkapcsolná mindenhol.

2: Nem menne a hátborzongató hangforrás közelébe.

3: Segítséget hívna.

4: Nem bömbölne a sötétségbe ilyeneket, hogy „Van-e ott valaki?”.

5: Ha a hatalmas házában, – melyben tudja –, teljesen egyedül van, nem megy lidérc-jelenségek után, még mindig folyamatosan azt kiabálva, hogy „Van-e ott valaki?”.

6: Fegyverként használható tárgyat venne magához.

Sőt, az is furcsa, hogy az egész házban nincs egy darab TV sem, de telefon és egyéb informatika eszközt sem látni. Ennek is két oka lehet, melyből az egyiket rögtön kizárhatjuk: nem tudjuk, melyik évet írjuk. Ezt viszont tudhatjuk, hiszen néhányszor mutatják főszereplőink almás telefonját, tehát kilőhetjük az informatikai forradalom előtti időket. A másik indok, amit csak félig fogadnék el, az nem más, mint hogy nyugalomra vágynak mindentől elzárva. Ám ez sem magyarázná száz százalékig, hogy a huszonegyedik század eddigi legmozgalmasabb éveiben egy fránya laptop sincsen náluk, pláne, ha a ház ura üzletember. De ezt már betudhatjuk szőrszálhasogatásnak.

A kötelező sablonos közhelyektől eltekintve az American Horror Story hatodik évadnyitánya rendkívül hatásos. Nem tudjuk a kilétét a helyen kísértő „gonosznak”, nem tudjuk hova tart a cselekmény, sőt egész egyszerűen nem tudunk semmit. És ez így van rendjén. Minden a meglepetés erejével hat, semmire nem lehet eléggé felkészülni. Nyilván felismerjük, ha ijesztgetés van a láthatáron, de az alap hangulat bizsergetően nyomasztó, még ha néhol kissé hatásvadászra is sikeredett.

És ismét oda lyukadunk ki, ahonnan elkezdtük: vagy a legjobb évad lesz a hatodik, vagy a legrosszabb. Az első rész alapján ezt nem lehet megállapítani, de a szezon az eddig látottakra alapozva hajlamosnak tűnik mindkét variációra. Egyfelől, mivel nem ismerjük a cselekményt, minden újnak hat, ettől pedig kellemesen borzonghat a néző. Emellett pedig rendkívül izgalmas negyven percet láthattunk. Másfelől pedig a teletűzdelt klisék miatt könnyedén unalomba fulladhat az egész, vagy még rosszabb. Az előző évadok legnagyobb hibája mindig a horror-varázs elvesztése volt. Erről a néző is tehet, pontosabban a néző agya, mivel már tudjuk mi az, amitől eddig féltünk, így már az ismeretlentől nem tartunk, mindinkább hozzászokunk és felkészülünk egy-egy nem várt eseményre. Minden szezon horrorként indult, ám drámaként, vagy véres gyilkosságokkal ért véget, amitől keserédes szájízzel vonultunk el összegezni az addig látottakat.

Így én nagyon remélem, hogy a hatodik évadra sikerült kinőniük a készítőknek ezeket a problémákat, és le tudják szállítani a rettegni vágyó nézőknek az eddigi legparásabb szezont, s megpróbálnak minden részben valami újat mutatni nekünk.

Az évadkritikánkból majd ez is kiderül.