Így készül az óriás Manhattan-koktél: ekkora jégleszakadást még soha nem kameráztak le

Két megfigyelő éppen egy gleccsert kamerázott James Balog klímaváltozást bemutató filmje számára, amikor valami olyan történt, amire egyikük sem számított: egy alsó Manhattan méretű jégóriás elképesztő morgás és morajlás közepette kitépte magát a gleccserből, és a tengerbe csúszott, ők pedig a döbbenettől némán lekamerázták.

Nem csak maga a jelenség meghökkentő – tudjuk, hogy a gleccserek jege egy idő után a tengerbe araszol. De az, amikor egy ekkora jégtömb válik le és merül a tengerbe, az rendkívül baljós előjele valaminek, ami elkerülhetetlenül közeleg felénk.

Amit a felvételen látunk, egy unalomig ismert alapigazság, amit egyre többet ismételgetünk: a Föld éghajlata drasztikusan, elképesztő sebességgel változik, és nem biztos, hogy a jó irányba: ha így haladunk, a jég előbb vagy utóbb az egész bolygóról eltűnik, beleértve a hegycsúcsokat, a sarkokat, gleccsereket is.

És ezzel önmagában még nem is volna olyan nagy baj, hiszen ez lehet természetes is: a Föld történetében sok olyan időszak volt, amikor a bolygó felmelegedett és a jég teljességgel eltűnt róla. Csakhogy nem ennyire gyorsan, mint most.

Íme a döbbenetes videó arról, mennyire gyorsan:

A bolygó egy rendkívül kellemes korszakában született meg az emberiség: egy olyan időben, amikor télen gond nélkül akadt olyan hely a világon, ahol találtunk jeget, havat: hegyeken, északon, messze délen, és időnként a kettő között is (bár az idei tél mindent elkövet, hogy október elejének álcázza magát). Aztán eljött a nyár, amikor a hó elolvadt, a jégtakaró visszább húzódott, valamiféle egyensúlyi érzetet adva az emberiségnek.

De meddig tarthat mindez?

Henry Pollack geofizikus 1000 és 10000 év közötti időt jósol addig, amíg a bolygó minden fagyott vizét el nem veszíti, ha a jelen ütemben zajlanak tovább a dolgok.

Craig Child Apocalyptic Planet című könyvében felhívja a figyelmet arra, hogy ezer év tulajdonképpen nem sok idő: 10 évszázaddal ezelőtt az európaiak katedrálisok építésével foglalkoztak, Kína flottát épített az afrikaiakkal való kereskedelemhez, az amerikai kontinens őslakói pedig éppen a történelem legjobban megtervezett városait építették. Történelmi léptékben szinte tegnap volt.

Belegondolni, hogy mindössze ennyi idő múlva akár az ÖSSZES jég elolvadhat a Földön – hátborzongató gondolat.

A dolog horrorisztikus sebességére Konrad Steffen klímakutató hívja fel a figyelmet: most, hogy vannak műholdjain és lézereink, tudjuk, hogy a sarkok nem óriási jégtárolók, melyek lassan reagálnak a klímaváltozásra – ugyanis felszínük évente 50 méterrel alacsonyabban van.

Ötven méterrel. Évente ötven méter vastagságban olvad le a sarkokról a jég, és ömlik bele a tengerbe. Ez tíz év alatt már fél kilométer vastagságú jégréteg.

Hiába írtuk azt, hogy a jég eltűnése a bolygóról nem olyan nagy baj, mert lehet természetes is – ez a sebesség egyszerűen nem lehet tisztán csak természetes.

Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy valamit elrontottunk. És szembe kell néznünk a vízzel. Rengeteg vízzel.

npr nyomán