Ilyennel még biztos nem játszott senki! – Atlas Reactor teszt

Az Atlas Reactor a Trion Games legkorábbi pvp akció mobája. A játék sokban hasonlít a League of Legends-hez vagy a Dota 2-höz, viszont van benne egy csavar: az említett két moba akciódús elemeit a körökre osztott stratégiai játékokból ismert játékmenettel vegyíti.

A játék nagyjából olyan, mint a sakk. Mindenkinek megvan, hogy mennyit léphet, mekkorát lőhet és kit, hogyan tud leütni – viszont itt az a különbség, hogy a lépéseket nem felváltva, hanem egyszerre végzik a játékosok. A játék két lépésből áll: az első, ahol mozdulni tudunk, a második, amikor támadni, védekezni vagy menekülni. Mindkét fázis igazából arról szól, hogy mennyire tudod megjövendölni az ellenfél lépéseit, mivel ugye egyszerre léptek. A körökre osztott stratégiai játéknak nagyon érdekes, izgalmas, kő-papír-olló elemei vannak ebből a szempontból, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen a szerencsétől függnének a meccsek, mivel egy kis gyakorlás után már elég jól meg lehet tippelni, hogy ki mit fog csinálni a harcokban.

A program tehát lelassítja, de átláthatóbbá teszi a harcarénákban látott meccseket, de mindezt az izgalmi faktor kihagyása nélkül. Sajnos a körökre osztás miatt egy picikét nehéz nagyon menő megmozdulásokat villantani, de nem lehetetlen. Egyébként kifejezetten ajánlott kipróbálni azoknak, akik szeretik ezeket a típusú játékokat, mivel a játékos közösség nagyon megbocsátó és segítőkész, amit nem nagyon látni a hasonló típusú programoknál.

A fejlesztőgárda is nagyon készséges, gyorsan válaszolnak a kritikára is, és hallgatnak a játékos közönségre. Külön érdem, hogy egy ingyenesen játszható játéknál nem teszik a fizetést kötelezővé. Minden, amiért pénzt lehet fizetni az kozmetikai, vagy olyan előny, ami nem befolyásolja a játékmenetet közvetlenül. Egyébként a játékot meg is lehet venni Steam-en, körülbelül 10 000 forintért, ami feloldja az összes karaktert a játékban, és engedélyezi, hogy rangsorolt mérkőzésen is részt vegyél. Az ingyenes karakterek hétről hétre változnak, így igazán nincs elzárva egyik karaktertől sem az ember, a rankedezés pedig elég fájdalmas is tud lenni, tehát így még mindig könnyed és szórakoztató is marad a játék, ha nem akarunk minden áron nyerni.

A választható karakterek között megtalálhatjuk a klasszikus szerepeket: a lövészt, akinek messziről kell osztania a golyókat, a tankot, akinek óriási élete és sebzése van, de csak közelről van hatása, a támogató játékost: aki meg tud menteni embereket a biztos haláltól, de még egy picit sebezni is tud. A fejvadász (assassin) szerepkör sajnos egyelőre hiányzik a játékból, de nem is csoda, mivel minden hasonló játék miattuk érződik igazságtalannak, így viszont meglepően kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a harcmezőn.

Minden egyes karakter más és más stratégiát hoz a pályára, a képességeik nagyon különbözőek, és ez minden meccsnek megadja a sajátos kimenetelét, és azt hogy, nem érezzük ismétlődőnek a játékmenetet. Egy meccs körülbelül 10-20 percig tart és ott van vége, ha meghalt mindenki az ellenfél csapatából, így a játékmenet nagyon emberközeli és interakciódús.

A karakterek Blizzard-minőséggel vannak kidolgozva, mindnek megvan a maga személyisége és varázsa, ami jól reprezentált a képességeikben is. A program grafikája meglepően részletes és kidolgozott, valamint jól optimalizált, így a régebbi konfigurációkon is el fog futni ez a játék.

Az egyetlen hátulütője, hogy borzasztóan addiktív, az első meccsen még talán bizalmatlanul üljük végig látva, hogy semmit sem értünk, de ha egyszer a villanykörte kigyúlik az agyunkban és megízleljük az első győzelmet, ami rajtunk múlott, felejthetetlen mámor kerekszik bennünk, és ez a kis adag dopamin még sűrűn játékra fog késztetni minket. Előre szóltam!

Összességében egy nagyon érdekes, friss és szerintem óriási perspektívájú sci-fi játékról beszélünk. Mindenkinek ajánlom letölteni, főleg azoknak, akik már kiégtek más mobákból, vagy valamit keresnek, hogy elmeneküljenek a mindennapi robotolásból.