Indiana Jones és a Cue-hadművelet
Indiana Jones professzortól megszokhattuk, hogy ő egy nagyon kemény fickó: sok mindent meg tud csinálni, még több mindent kibír, és ráadásul hatalmas mázlija is van. A figura mindig a hihetőség határán mozog, egy olyan vékony pengeélen, ahol már a rajongók emelik szuperhőssé. A kristálykoponya királyságában azonban George Lucas elvetette a sulykot. Hőn szeretett professzorunk olyan dolgokat él túl, amelyeket embernek egyszerűen nem lehet. Még Indiana Jonesnak sem.
Az Indiana Jones és a Cue-hadművelet nem egy új film címe, hanem a sorozat negyedik részének izgalmas jelenete, amikor a menekülő professzor belekeveredik egy kísérleti atomrobbantásba. Emlékeztetőül itt a jelenet:
Azt kevesen tudják, hogy ebben a jelentben Lucas egy valódi eseményt dolgozott fel. Az ötvenes években végrehajtott nevadai atomkísérletek egyike volt a Cue-hadművelet, amely során egy díszletvárost robbantottak fel, hogy ténylegesen mérni tudják az atombomba hatását egy amerikai típusú városra. A kísérletről készült videók számtalan történelmi filmben és dokumentumfilmben felbukkantak. Indiana Jones ebbe a kísérletbe keveredik bele. Mivel a kísérletről pontos adatok elérhetőek, tudományos alapossággal lehet a jelenetet értékelni.
John Price nukleáris szakértő, a Kaliforniai Állami Egyetem fizika professzora elemezte a jelenetet. A Cue-hadművelet során egy harminc kilotonnás bombát robbantottak fel. Ez kétszer akkora, mint a Hirosimában felrobbant bomba. A díszletváros egy mérföldre épült fel a robbanás központjától. Hirosimában egy mérföldes körzeten belül minden elpusztult, ebből már egyértelműen kiderül, hogy egy kétszer akkora bomba esetén esélye sincs Indynek.
Indy azonban elrepül a hűtőszekrénnyel, majd becsapódik. Ez is egyszerű fizika, amelynek David Weisenberg, a NASA mérnöke számolt utána. A film alapján becsült adatokkal dolgozott. A hűtőszekrény súlyát 160 kilogrammnak vette, Indy súlyát 98 kilogrammnak becsülte, ez összesen 258 kilogramm. A filmben a hűtő elsuhan az oroszok autója felett, ez alapján a sebességét 160 km/órának vette. A földet éréskor a hűtőre 1 160 000 Newton erő nehezedik. Ez megegyezik 458 G-vel. Az emberi test esetében már a pillanatig ható 60 G (pl. robbanás lökéshulláma) is halálos. Ebből következik, hogy a hűtő darabokra tört volna, és Indyből csak egy csúnya paca maradt volna a hűtő hátulján.
Tulajdonképpen jobban is járt volna vele, ha egyből meghal, mert a radioaktív sugárzást nem úszta volna meg egy egyszerű partvisos sikálással, mint a filmben. A sugárzás nagyságának mérésére az ún. REM-et használjuk (roentgen equivalent in man). Segítségével megállapítható, hogy a sugárzás mennyire káros a szervezetre nézve. Egy gyors, rövid 50 REM dózis nem okoz problémát. 50 és 200 REM közötti dózis már megbetegedést okoz, de nagyon ritka a halálos szövődmény. 200 REM felett már súlyos betegségeket okozhat. A pontos adatok ismeretében tudjuk, hogy Dr. Jones 610 REM sugárzást kapott volna. Ez rendkívül súlyos sugárbetegség, melynek halálozási rátája 100 százalék. A halál oka általában fertőzés vagy belső vérzés.
Persze volt a hűtőn egy apró matrica, amely szerint a hűtőszekrény „Lead Lined” vagyis ólombetétes, és sugárzó anyagok tárolására alkalmas. A helyzet az, hogy nem létezik ilyen háztartású hűtőszekrény. De tegyük fel, csak a kísérlet kedvéért betettek volna egy olyan iparban használt hűtőt, amelynek 1mm vastag ólombélése van. Ebben az esetben Indyt tíz százalékkal kevesebb sugárzás érte volna, ami így is 549 REM. A tudományos statisztikák alapján ekkora sugárzásba 75 százalék eséllyel hal bele 12 héten belül.
Valójában nem az a kérdés, hogy meghal-e a professzor, hanem az, hogy ebben a jelenetben hányszor kellett volna meghalnia.
