Interjú Szente Mihály a St. Mary krónikák sorozat fordítójával

Jodi Taylort és a méltán népszerű St. Mary krónikákat nem kell bemutatnunk senkinek. De vajon ki áll a magyar nyelvű kötetek mögött? Milyen feladatokkal, nehézségekkel és kihívással jár egy ennyire egyedi stílusú írónő munkáit fordítani? Szente Mihállyal, a sorozat fordítójával készített interjúból választ kaphattok ezekre a kérdésekre.

Mund Katalin(K): Hogyan jött az ötlet, hogy fordítóként dolgozz?

Szente Mihály(Sz.M.): Teljesen véletlenül lettem fordító. Az első fordításomat – a Resident Evil sorozat első részét – 2002-ben készítettem el. Szeretem a munkámban, hogy én is hozzájárulok jó vagy még jobb könyvek itthoni megjelenéséhez, és így részese lehetek egy-egy mű megszületésének. Továbbá, nagy előnye ennek a munkának, hogy nyugodt körülmények között, otthon végezhető – vagy éppen egy balatoni strandon, netán egy hegyi vadászház teraszán, mert ezekre is volt már példa. És nem tagadom, kellemes érzés, amikor az ember egy-egy „nagy” név alatt ott látja a sajátját.

K.: Te fordítod Jodi Taylor könyveit. Mit kedvelsz leginkább az írásaiban?

Sz. M.: Elsősorban a laza, könnyed stílusát. Egyszerűen, tisztán fogalmaz, amit külön nagyra értékelek. Szeretem benne, hogy nem ragad le a részleteknél, hanem nyílegyenesen, lendületesen megy előre. Minden, amit leír, valamilyen formában előreviszi a cselekményt, és ezzel eléri, hogy gyakorlatilag minden oldalon történik valami. Taylor fergeteges humorát szeretem a legjobban. Kiváló érzéke van jó „arcok” megteremtéséhez. A szereplői viszonylag egyszerű jellemek, de egyediek és abszolút szerethetőek.

K.: Mi kell ahhoz, hogy az ember humoros szöveget is le tudjon fordítani?

Sz. M.: Túlságosan nagyképű válasz lenne az, hogy ehhez jól fejlett humorérzékkel kell rendelkezni? Mert szerintem ez kell hozzá, és semmi más. És hát gyenge pillanataimban azzal szoktam áltatni magam, hogy nekem van.

K.: Van valami, amin sokat kellett töprengened, hogyan fordítsd le a szerzőnő St. Mary sorozatában? Okoz-e valami különösebb kihívást számodra a fordítás?

Sz. M.: Igazából nincs, mivel, mint már említettem, Taylor eleve szépen fogalmaz, nem csűri-csavarja a szót. Az egyetlen, ami plusz munkát ad, az a történelmi események, a személynevek, a helyszínek, a ruhák nevének fordítása. Bevallom, ezeknek sokszor kellett utánanéznem, mert sajnos sok év telt el azóta, hogy én töri órán üldögéltem. De mert a történelmet mindig is szerettem, ez egyáltalán nem teher számomra. Sőt, kimondottan örülök, hogy egy kicsit felfrissülnek az ismereteim.

K.: Van kedvenc karaktered a sorozatban?

Sz. M.: Hogyne! Mr. Markham. Az elhanyagolt külsejű, csetlő-botló biztonsági őr, aki mindig hülyeséget csinál és bajba kerül, de aztán – SPOILER ALERT! – valahogy mindig kimászik belőle, és persze másokat is megment. Egyébként ez is Taylort dicséri: megteremt egy alakot, aki első ránézésre egy igazi kétbalkezes szerencsétlen, meg második ránézésre is, de aztán kiderült róla, hogy vérprofi.

K.: A St. Mary-sorozat mellett lefordítottad Jodi Taylor romantikus thrillerét is, a Semmi lányt. Érezhető a könyvön a szerzőnő stílusa? Van hasonlóság a két regény között, vagy teljesen más típusú műről van szó?

Sz. M.: Taylor itt is tisztán, gördülékenyen és lényegre törően ír, de a Semmi lány sokkal visszafogottabb, sokkal finomabb, sokkal nőiesebb, mint a St. Mary-krónikák. Remélem, hogy sikerült ilyennek fordítanom. Szerintem Taylor kiválóan festi elénk, hogy Jenny, a főszereplő, aki egy törékeny, zárkózott és félénk teremtés, hogyan látja a világot. A St. Mary-krónikák és a Semmi lány egyfelől abban hasonlítanak egymásra, hogy a szereplők izgalmas, érdekes egyéniségek, másfelől abban, hogy mindegyikben végig jelen van a humor. Viszont, amíg a St. Mary-kötetekben a humor kimondottan harsány, néhol közönséges, addig a Semmi lányban – egy-két kivételtől eltekintve – finom és elegáns, mint maga Jenny. Ezen túl teljesen más típusúak a könyvek.

K.: Van-e valami, ami különösen megfogott a Semmi lány kötetben?

Sz. M.: Taylor kiválóan teremtette meg a szerkezetét. Egy kis padlásszobából indulunk, és onnantól fokozatosan tágul a tér, kinyílik előttünk a világ, megismerünk más szereplőket, és a folyamatot az életről mit sem tudó, gátlásos és tapasztalatlan Jenny szemével látjuk.

A másik, ami rabul ejtett, az a bizonyos nagy rejtély. Az elejétől fogva érzékeljük, hogy valami nagyon nem stimmel. Ahogy telik az idő, egyre szaporodnak a baljós jelek és sejtjük, hogy itt még nagy baj lesz. Aztán jönnek a furcsa esetek, a nem várt fordulatok, míg végül, a regény tetőpontján megkapjuk a magyarázatot – egy olyat, amilyenre nem számítottunk. Mint egy jó krimiben…

A St. Mary krónikák méltán vált elképesztően sikeressé hazájában és külföldön egyaránt. hazánkban is egyértelműen van egy tábor, akik izgatottan várják mindig a következő részt.
Ha szeretnéd megtudni, mikor jön a következő rész iratkozz fel hírlevelünkre ITT.