Írók a csatatéren – I.

Ki, ha nem mi, magyarok tudjuk leginkább azt, hogy megfér ugyanazon kézben a kard és a penna?

Én az ki azelőtt iffiu elmével
Játszottam szerelemnek édes versével,
Küszködtem Viola kegyetlenségével:
Mastan immár Mársnak hangassabb versével…

Ha a sci-fi műfaj apjainak Jules Verne-t, H. G. Wellst  és  Hugo Gernsback-ot tekintjük, akkor  a dédapa csak Cyrano Bergerac lehet. Edmond Rostand drámájának főszereplőjeként híressé vált nagy orrú párbajhős már tizenkilenc éves korában részt vett a harmincéves háborúban. Az 1639-től 1640-ig tartó, Spanyolország ellen vezetett hadjáratot – és az arras-i csatát – szerencsére túlélte és ezután kezdhetett hozzá Párizsban irodalmi munkásságához, melynek egyik jeles, sci-fi vonatkozású darabja a Holdbéli utazás, melyben az űrutazás egész sor különleges, esetenként meghökkentő módjával szórakoztatja olvasóit.

A 30 éves háború egyik ütközete, a dunkirki csata (1658)

Közel kétszáz évvel később, a 23 éves Jules Verne-t szó szerint a sors kímélte meg attól, hogy mint baka legyen részese III. Napóleon államcsínyének. Ugyan 1851-ben besorozták, de később a sorshúzásnál rámosolygott a szerencse a meggyőződéses békepárti fiatal íróra, nem kellett uniformist öltenie. „Azt tudnod kell, drága apám, hogy mit gondolok a katonák életéről és ezekről az egyenruhás szolgákról…  Fel kell  adnod minden méltóságod, ha ilyen feladatra szerződsz” – írat apjának Verne. De a legtöbb kor nem volt ennyire kegyes a művészekhez – különösen nem a XX. század.

Az első világégés alkalmával sok művésznek, írónak fel kellett adnia meggyőződését és csatlakozni az öldökléshez. Az Európa nyugati felén dúló lövészárok-háború mindkét oldalon mohón nyelte el katonákat, válogatás nélkül: E. E. Cummings (The Enormous Room), Ernest Hemingway (Búcsú a fegyverektől) , Erich Maria Remarque (Nyugaton a helyzet változatlan) , Jaroslav Hasek (Svejk) és Zilahy Lajos (Két fogoly) – mindnyájan művészetükkel és művészetükben dolgozták fel a háborús részvételüket, az ott átélt szörnyűségeket.  Aldous Huxley csak azért menekült meg a frontszolgálattól, mert szaruhártya gyulladás miatt elveszítette szeme világát, melyet később visszanyert. Ha Huxley-nak közvetlenül kellett volna szembe néznie az értelmetlen gyilkolással, akkor lehet, hogy Szép új világában a 26. századi London másképp nézett volna ki – vagy meg sem születik…
Míg mások vonakodtak a frontra menni, ifjonti lelkesedésétől hajtva J.R.R. Tolkien, inkább meggondolatlanságáról, semmint bátorságáról téve tanúbizonyságot, önként jelentkezett a hadseregbe. Tanulmányait befejezvén, 1916-ban máris egy csapatszállítón találta magát, mely szülőföldjéről, Dél-Afrikából Franciaországba, a háború egyik legvéresebb helyszínére szállította.

Tolkien hadnagy

Már az első napokban sorra hullottak körülötte a fiatal tisztek és a háború befejezéséig majd teljes zászlóalját kiirtották; „az elöljárók között ritka az úriember, sőt, valójában az ember is” foglalata össze a humánum teljes hiányát Tolkien; leveleiben, feleségének kódolva írta le állomáshelyeit, némileg enyhíve az asszony aggodalmát. A haláltól vagy a teljes összeomlástól az árok láz (vagy ötnapos láz) mentette meg a huszonéves hadnagyot, visszavonták a frontról – de az átélt szörnyűségek és a céltalan öldöklés motívumai tetten érhetők műveiben, legfőképpen a Gyűrűk urában. A háború szimbólumai;  az arctalan hatalom (Szauron), az órási és pusztító gépek (olifant), a boldogságukból kiszakított egyszerű katonák, a Tommy-k (Samu) könnyen dekódolhatóak Tolkien könyvének szereplőivé, jelenségeivé.
A második világháború alatt  Tolkien ugyan elvégezett egy kódfejtő kurzust, de a külügy végül nem vette igénybe szolgálatait.

„Azért jöttem, hogy a fasizmus ellen küzdjek” – mondta George Orwell akkor, amikor Spanyolországba érkezett 1936 decemberében. A spanyol polgárháború gyakorlóterepe és ideológiai előszobája volt a második világháborúnak, de Orwellnek az aragóniai fronton leginkább a hideg és a szűkös ellátmány okozott nehézséget – csak némi lövöldözés és egy lövészállás kifüstölése szakította meg ibériai „nyugalmát”. 1937-ben hagyta el szerencséje. Hiába intették katonatársai óvatosságra a magas írót, eltalálta egy mesterlövész. Toroklövést kapott, szájából vér bugyogott elő, de élete megmaradt, a töltény elkerülte nyaki verőerét és nem okozott komolyabb kárt benne. Polgárháborúban szerzett tapasztaltait a Hódolat Katalóniának című könyvében dolgozta fel, melyben nem csak szubjektív élményeket tálal, hanem feltárja az események mozgatórugóit is.

Orwell a spanyol polgárháborúban

Bár katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították, Orwell mindent megtett, hogy kivegye részét a Német Birodalom által fenyegetett Nagy-Britannia védelméből a második világháború alatt. Csatlakozott a Helyi Önkéntes Véderőhöz, részt vett a német megszállás esetére létrehozott milícia képzésében (utcai harcok, erődítések stb.), annak ellenére, hogy erősen kritizálta hazája Sztálinnal való együttműködését. „Nem lehet jobb példát hozni korunk erkölcsi és érzelmi felszínességére, mint a tényt, hogy többé vagy kevéssé, de támogatjuk Sztálint. Ez a gusztustalan gyilkos átmenetileg a mi oldalunkon áll és a tisztogatások hirtelen el lettek felejtve.” A sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország totalitárius rendszere mellett Nagy-Britannia visszásságai is megjelennek disztópikus művében, az 1984-ben.

SzGy