Ítélet könyve
Sokat készültem erre az utazásra, mert utazás ez: irodalom birodalom. Időben és Angliában. Connie Willis regénye időutazás mind a két szálon. Hétszáz évvel vissza a múltba és harminccal előre a jövőbe.
Milyen jó is lenne, ha harminckét év múlva már olyan elfogadott lenne az időutazás, mint a könyvben. Ahol másodlagos dolog az utazás veszélye a hatalmi harcok mögött. Érdekes kezdés után kell e könyvhöz egy nagy adag kíváncsiság és elszántság, hogy ne tegye le az ember. Számomra hosszúra nyúlt a zavaros rész! Természetesen később értelmet nyer a sok kusza oldal, de türelmet kíván!
Ha valaki szereti a középkort, akkor ez a történet neki való. A múlt leírása fergetegesen sikerült. Egyértelműen felfedezhető, hogy nem légből kapott dolgokat ír le, látszik a sok kutatás, utánajárás. Ha kiemelnénk a múltban játszódó részt, külön regényként is megállná a helyét. A másik szál már kevésbé állna meg önállóan, inkábba múlt mankója. . Ugyan nem most íródott e regény, de, ha az időutazást és néhány orvosi eszközt nem veszünk figyelembe a 2050- es években kanyargó orvosi történet mégis inkább az 1970-es éveket idézi. A telefon: kagyló, a hívás: interurbán. Vehetjük ezt írói szabadságnak és nem is zavaró. Fiatalabb olvasók talán enyhe steampunknak is érezhetik.
A szereplőgárda is jól össze lett válogatva. Itt van egy lelkes, okos, történelem szakos egyetemi hallgató, akinek minden vágya, hogy testközelből tanulmányozza kedvenc korszakát. Elég elszánt is, hogy minden figyelmeztetés ellenére átugorjon egy olyan korba ahol negyven év a várható élettartam, de ezt ellensúlyozandó már tizenéves korukban férjhez adják a lányokat. Megtaláljuk még a szórakozott professzort is, aki minden igyekezetével azon van, hogy megóvja tanítványát az elhamarkodott utazástól. Persze nem sikerül neki, hiszen akkor nagyon rövid lenne a könyv! Itt van még a hatalomvágyó, meggondolatlan riválisa, aki a tudományos siker oltárán simán föláldozná a lányt. Van még az önfeláldozó, segítő nagy-nagynéni, aki az orvosi szálat húzza a regényben és a humorért felelős unokaöccse, aki a legfontosabb szerepet kapja a történet végére. Kulcsfigura még a technikus, aki az időugrásért felel, Bár az ő karakterén még dolgozhatott volna kicsit a szerző.
Ugyanígy a középkorban is megtalálhatjuk a többgenerációs udvarházban a mély hitű vidéki atyát, a házsártos „vén” asszonyt, a romantikus szerelmespárt, az őszinte gyermekeket és a megalázott szolgálót. Szerethetők, érdekesek és koszosak. Minden együtt van tehát egy izgalmas, tudományos nem annyira fantasztikus „filmhez”. Nehéz úgy írni, hogy ne áruljam el a csavart azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, de a közepe táján van egy elég erős, bár talán sejthető fordulat. De épen ezért egy jól felépített, sodró hatású regényt olvashattam.
Az egész történet alatt keresik az igazgatót, aki szabadságra ment valahová horgászni. Vele kapcsolatban, kicsit hiányérzetem volt a végén. Ha ez amerikai film lenne, akkor kiderült volna, hogy a vidéki atya volt az és Kivrin átment a vizsgán. De ez csak az Én befejezésem.
A regény nem mai darab, Willis már a nagy öregek közé tartozik. De a regény nem hiába nyerte el 1992-ben a Nebula és 1993-ban a Hugo- és Locus SF-díjat. A BSFA- és Arthur C. Clarke-díj jelölés már csak hab a tortán.
