Ki kicsoda: új szereplők a Trónok harca negyedik évadában

Azt hiszem azt sosem fogjuk megszokni, hogy Martin mester rendre kinyírja a kedvenc karaktereinket, és hogy egy-egy könyv megjelenése után éveket kell várnunk a következőre, amiben aztán persze simán felborítja az elképzeléseinket.

Az HBO-sorozat lassan, de biztosan utoléri a könyvsorozatot, mint rajongó remélem, hogy a Mestert ez a tény mindinkább arra motiválja, hogy pöpec hatodik könyvet írjon nekünk…. aztán hetediket… és így tovább.
Jómagam nem szoktam tippelgetni, hogy mi lesz a következő könyvekben, hogy melyik karakterrel mi fog történni. Persze én is izgulok a kedvenceimért, és néha én is értetlenül állok a totál váratlan események előtt, de nem csapom a sarokba a könyveket, csak mert nem a várakozásomnak megfelelően alakult a történet.
Ahogy azon sem hőbörgök, hogy a sorozat készítői miért hagytak ki bizonyos karaktereket, és a többi… hatalmas kihívás egy ilyen kaliberű történetet filmre vinni, a részemről csakis elismeréssel adózom Beniofféknak, mind a történet megvalósításáért, mind a pöpec castingért.

S ha már casting…
Elérkeztünk cikkünk központi témájához; ki kicsoda a negyedik évadban.
Természetesen nem óhajtom az egész stáblistát idegurítani egy fiktív vörös szőnyegen, inkább az új karakterekre, illetve szereplőkre összpontosítanék, megtűzdelve a magam roppant szubjektív nézőpontjával, mint a sorozatért és könyvekért egyaránt lelkesedő addiktológiai eset.

Kezdjük rögtön a Vörös Viperával, akiért mind a női, mind a férfi olvasók odáig vannak, hiszen igazi tökös csávó, afféle mucho macho, ám mindemellett nem kevés ész is van a kobakjában. Míg Jamie Lannister a napfényesebb, lágyabb, könnyedebb, elegánsabb lovagot képviseli – legalábbis, amíg Stark fogságba nem kerül, és el nem kezdődik vesszőfutása-, addig Oberyn Martell sötétebb karaktere a markáns, kemény, kérlelhetetlen, rangjával, jogaival és kötelességeivel, és nem utolsó sorban hatalmával tökéletesen tisztában lévő domináns nagyúr, akivel packázni, nos, nem éppen tanácsos.
Erre a szerepre választották ki a chilei származású Pedro Pascalt, akit többek között láthattunk már a Buffy, a vámpírok réme, a Graceland, és a Good Wife című sorozatokban. Miután a hivatalos bejelentés megtörtént, sok rajongó aggódni kezdett, hogy az egyébként női szemnek igen kellemes látványt nyújtó, sármos dél-amerikai színész hogyan fog megbirkózni a Vörös Viperával.

Nos, igen, van az úgy, hogy az ember olvasás közben alkot egy előképet magának a történet szereplőiről, és nem egyszer fordult már elő, hogy egy-egy adaptációban a múvimékerek választása nem bizonyult elég jónak.

Pascal családja nemsokkal a kis Pedro születése után Dániába kért, és kapott politikai menedékjogot; a chilei katonai diktátor, Augusto Pinochet rémuralma elől menekültek az észak-európai országba. Innen továbbálltak az Egyesült Államokba, ahol Californiában, San Antonioban telepedtek le. Pedro végül New Yorkban fejezte be művészeti tanulmányait.

Karrierjéről nem sokat tudni, azon kívül, hogy részt vett néhány filmsorozatban – fentebb említettünk ebből párat-, illetve színpadi színészként és rendezőként is kipróbálta magát klasszikus, és kortárs, illetve off-Broadway darabokban egyaránt, amelyeket a kritikusok is elismerően fogadtak. Jelenleg a new-yorki LAByrinth Színházi Társulat tagja.

Pedro Pascal Tristano szerepében A nápolyi csoda című darabban (2009)

A magam részéről bízom Benioffék választásában, hiszen eddig nem igazán okoztak nekünk csalódást.
A monumentális történet szempontjából abszolut nyúlfarknyi, ám annál fontosabb karakterhez, mint Khal Drogo egy roppant hiteles Jason Momoát castingoltak össze, Ned Strakhoz egy Sean Beant villantottak, illetve az olyan központi figurákhoz, mint a Pók,  Kisujj, Ramsay Snow (Bolton) nálunk nem feltétlenül ismert, ám rendkívüli karizmájú színészekkel húztak el a fronton, mint Conleth Hill, Aidan Gillen, és a fiatal kora ellenére tekintélyes filmográfiával – és diszkográfiával-,  rendelkező, csillogóan tehetséges Iwan Rheon. Folytathatnám a sort Miltos Yerolemouval (Syrio Forel) vagy Mark Addyvel (Robert Baratheon), és… de… nem.

(Köztünk szólva a Iwan megérne akár egy külön posztot is, mert ahhoz képest, hogy még harminc sincs, abszolute nem kispályás a kölyökképű színész-énekes-gitáros-dalszövegíró-zenész…)

Én azt mondom, bízzunk meg a Benioff-Weiss duóban. Őszintén szólva, amikor Emilia Clarke először feltűnt, mint Daenerys, elismertem, hogy törékenysége és kislányossága abszolut passzol a Targaryen örökösnőről alkotott előképemhez, ám tartottam tőle, hogy azt a személyiségfejlődést, amit a félős kamaszlányból khalessivé, majd a Sárkányok anyjává váló Daenerys bejár nem fogja tudni hozni.
Aztán Emilia olyat villantott, ami előtt megemeltem a kalapomat, és gratuláltam magamban a múvistáknak is.
A fentebb felsorolt színészek, és karakterek mellett számtalan apró, vagy fontosabb mellékszereplő, és természetesen a Stark farkaskölykök évadról-évadra teszik nekem/nekünk egyre személyesebbé a történetet, így aztán személy szerint én tűkön ülve várom már, hogy Senhor Pascal bizonyítson. Azt hiszem férfinemű karakterek közül a Vörös Viperánál jobban csak Victarion Greyjoy tudott így megragadni, természetesen az örökös első helyezett Tyrion Lannister után 😉

No de, cseppet elkalandoztam, térjünk vissza a negyedik évadhoz, és Homok Ellariához, akit a csodálatos, egzotikus, és rendkívül tehetséges Indira Varma fog nekünk megformálni, reményeim szerint legalább olyan átélt hitelességgel, mint ahogy Niobe-t alakította a Róma című sorozatban.

Nem Indira az első, aki abból a sorozatból Westerosra érkezett, hiszen Ciarán Hinds nem kevesebbet, mint Julius Caesar babérkoszorúját cserélte Mance Ryder korona nélküli királyságára a Falon túl, illetve Tobias Menzes váltotta Brutus zseniálisan megformált, ambivalens karakterét Edmur Tullyéra. Ha a Rómában – és az egyéb sorozatokban Hinds mellett rendszeresen-,  feltűnő James Purefoy (Marcus Antonius) is csatlakozna a gárdához, azt hiszem tökéletesen elégedett lehetnék. Talán épp Victarionként villanthatna egyet… de ez csupán rajongói vágyálom, térjünk vissza Indira Varmához, akarom mondani a szenvedélyes Homok Ellariához, a Vörös Vipera szeretőjéhez.
Indirát talán a Káma Szútra filmadaptációjában láthattuk először, a szívszorító szerelmes történet tragikus sorsú hősnőjeként.

Úgy tűnik az indiai apával, és svájci anyával büszkélkedő, amúgy brit színésznő szinte vonzza magához a drámai karaktereket. Kivételes szépsége természetesen szintén sokat nyom a latban, ahogy gondolom az sem utolsó szempont, hogy színpadi színésznőként Csehov, Shakespeare, és Proust darabokban remekelt, illetve a londoni Royal Court Theatre, és a bath-i Royel Theatre színházak  társulatánál lépett színpadra több, jelentősebb szerepben is.

Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő színésznőn, mintha nem fogna az idő. Érett nőiessége úgy passzol Homok Ellaria szenvedélyes, érzéki, ám roppant öntudatos, és karizmatikus karakteréhez, mintha csak rászabták volna.

A folytatásban bemutatjuk többek között az izlandi erőembert, az új Hegyet is:

http://www.booker.hu/hirek/Ki-kicsoda-avagy-uj-szereplok-a-Tronok-harca-negyedik-evadaban/