Könyvajánló – Álmok sivataga – Sara Stridsberg irodalmi fantáziája felkavaró olvasmány
Sara Stridsberg: Álmok sivataga
ajánló
Az Álmok sivataga felkavaró könyv. Főhőse Valerie Solanas írónő, az ő nevéhez fűződik a SCUM kiáltvány, a feminizmus fontos irata, és ő volt az is, aki rálőtt Andy Warholra.
A SCUM 1967-ben jelent meg. A szerző azt állítja benne, hogy a férfiak tették tönkre a világot, és a nőkön múlik, hogy ezt megjavítsák. E cél elérése érdekében a SCUM megalakítását javasolja, amely a társadalom megdöntésére és a férfinem felszámolására hivatott szervezet. A kiáltványt szatírának vagy paródiának tartották, és több százszor újra kiadták, 13 nyelvre lefordították. Egészen addig ismeretlen volt, amíg Solanas 1968-ban megkísérelte megölni Andy Warholt.
Solanas életét több könyv és film is feldolgozta. Sara Stridsberg nem csupán egy újabb életrajzi regényt írt, és nem is egyszerű fikciót. A mű sokkal több ezeknél. A szerző irodalmi fantáziának nevezi. Megváltoztat, átalakít életrajzi elemeket a főszereplő életéből, például Solanas szülővárosa, ami eredetileg a New Jersey államban található Ventnor nevezetű város, a regényben Ventor lesz. Ezek alapján tűnik, hogy a könyvben szereplő Valerie Solanas sokkal összetettebb és érdekesebb karakter, mint amilyen a valóságban lehetett.
A szöveg folyamatosan változik: narrációk, párbeszédek, bírósági jelentések és pszichiátriai értékelések, átiratok követik egymást. Időben is ugrál a történet. Nem retten vissza a mocsoktól, a testi funkciók naturális ábrázolásától, a visszataszító dolgoktól sem, sokszor megjelenő motívumok a vér, a bűz, a prostitúció vagy a gyermek szexuális zaklatása. Ugyanakkor költői képek, hangulatos metaforák is árnyalják ezt a különleges nyelvet.
Solanas nyilvánvalóan mentálisan beteg volt, illetve gyógyszer- és drogfüggő. Ha belegondolunk, mennyi szenvedésben volt része, mennyi tragédia, bántalmazás érte, nem csoda, hogy lelkileg beleroppant.
Valerie radikális feminizmusát nehéz elfogadni. Állandóan dühös. A férfiakat „biológiai hibának” nevezi. A könyv nem idealizálja a főszereplőt, és nem menti fel a tettei következményei alól. De akkor mi lehetett az írónő célja? A regény merészsége eleinte izgalmas. A szavaknak erejük van, felráznak és provokálnak. Mintha látszólag a lázadásról szólna, de ahogy hozzászokunk a könyv stílusához, ez a zaklatottság szomorúsággá válik. És rájövünk: valójában egy szomorú történet a halálról.
Valerie Solanas a szállodai szobájában haldoklik, a sok zavaros emlék, időbeli ugrás felfogható a haldokló tudatának működéseként, ahogyan leperegnek előtte élete jelentős eseményei. Egy utolsó halálos hallucináció, amelyben Valerie a megbékélést, a szeretetet és életének beteljesülését keresi és vizionálja. A végeredmény pedig egészen zseniális irodalom, ha az olvasó végig bírja olvasni. Érdemes.
