Maraton az űrben

Az Európai Űrügynökség asztronautája, Tim Peake féléves küldetését végzi a Nemzetközi Űrállomáson. Április végén a londoniakkal együtt lefutotta a maratont – a világűrben.

Az ISS űrhajósainak folyamatos edzésre van szükségük, hogy a mikrogravitációban javarészt használaton kívüli izmaikat karban tartsák. Egyebek közt egy futógép is található az állomáson, ezt nézte ki Peake arra, hogy a legendás távot megtegye.

A súlytalanságban természetesen nagyon nehéz már csak a futópadon maradni is. Ezért egy speciális hámot használnak, amelyet mellényként vesznek fel, és láncokkal a földre van erősítve – ennek feszességét megfelelően állítgatva szimulálni tudják földi súlyukat a 400 km magas keringési pályán is.

Peake őrnagy elmondása szerint a legnagyobb nehézség mégsem ez volt, hanem az atmoszféra hiánya. Nem a tényleges légkörre gondolt természetesen, hanem arra a közösségi élményre, ami egy maratoni futáson jelen van: a szurkolókra a pálya szélén, és a rengeteg futóra, akivel együtt teljesíti a távot.

A rajt előtt a távot a Földön teljesítők is láthatták űrbéli honfitársukat, akivel együtt számolhattak vissza az indulásig. Innentől kezdve Peake-nek csak egy iPad állt rendelkezésére, amelyen követhette, hogyan nézne ki előtte az utcakép, ha odalent lenne ő is.

Egyszer már 1999-ben teljesítette a 42,2 kilométeres (azaz 26,2 mérföldes) távolságot, akkor három órára, tizennyolc percre és ötven másodpercre volt szüksége, most egy picit hosszabb, három órás, huszonöt perces és huszonegy másodperces menetidővel ért a „célba”.

Nem a brit asztronauta azonban az első, aki a maratont az Űrállomás fedélzetén teljesítette: 2007-ben az amerikai Sunita Williams a bostoni versenyen „vett részt”.